„A sör élvezetet jelent számunkra, a könyvekkel csak a bosszúságunk van” (J. W. Goethe)
Tudtam, hogy Goethének kifinomult szarkasztikus humora volt, ez a kijelentése azonban még engem is meglepett. Pedig ilyen és hasonló idézetek olvashatók az Etyeki Sörmanufaktúra címkéin. Azokon a címkéken, amiken egy-egy fametszetes könyvillusztrációkat idéző kép látható vajfehér felületen. Így, a múltidéző látvány, a csatos üvegekkel és ezzel a névvel: Sörmanufaktúra, hát azért bocs. Minimum jót sejtet. Mondjuk, ezzel a „manufaktúra” megjelöléssel kb. 20 éve körbe röhögtük volna a fejünket (akkor még volt egy egészséges ízléshatár), ma már a fogyasztók rezignáltan veszik tudomásul, már ha egyáltalán eljut a tudatukig. És itt – bocsánatot kérek – nem a sör ivót akarom degradálni, épp ellenkezőleg. Ahogy egy kedves barátom és igaz sörtársam fogalmazott: „mennyivel boldogabb lenne a világ, ha létezne 150 féle igazán jó sör és kész”. Beütött ugyanis a mainstream, úgy, mint a zenében. Ott se tudjuk mi a lófaszt jelent, csak hallgatjuk, feltartjuk a hüvelykujjunkat, bólogatunk és azt mondjuk, ez kurva jó. Az Etyeki Sörmanufaktúra viszont nem maszatol. Éles villanófénybe rakja ki a termékeit és ez becsülendő. Az egész cégről, úgy, ahogy van, rendkívül jó véleményem van, kár, hogy a söreik nem (igazán) jók. Így, bármily szimpatikus is a kivitel, olyan rezignáltan kellett szemlélnem a szembesített alanyokat, ahogy csak Alain Delon tudott nézni Jean-Pierre Melville A szamuráj című filmjében.
ROCINANTE BLONDE
A habzása első osztályú, a színe szép borostyán. Kellemes élesztős illat. Jellegtelen, kissé vizes íz. Utóízként marad egy pici komló, ami hamar elvész. Vállalható, de nagy szám.
AMBRÓZIA BELGA BÚZA
Húha! Ambrózia is (mi az? – tudjuk, persze de mégis), meg belga is, meg búza is… No, ha már egy halhatatlan búzáról van szó, nézzük. Kitűnő habzás, szép aranysárga szín. Erősen szódás illata van a drágának és kortyban is eluralja a szénsav a terepet. Közepes, de ez még kevés. Ha már belga, hol van a jellegzetes élesztős aroma? Egyáltalán hol van bármi, kérdezem, nagy tisztelettel.
PREMIER PALE ALE
Nem tudom, mit lehet írni egy jellegtelen, de iható sörről. Megpróbálom, azért. A habzása megfelelő, de hamar összeesik (ez nem feltétlenül baj). Áttetsző, szép borostyán színe van, illata nincs különösebb. Kortyban jön a maláta, aztán a komló. But, so what? Jellegtelen.
ETYEK-IPA
Komolyan mondom, ha az etyekiek nem csináltak volna IPA-t, rögtön felkötöm magam. Magyarországon ez olyan elvárás (úgy látom) egy sörfőzdétől, mint a villázás egy rotyomák P-Mobil koncerten a ’80-as években. A habzása kiváló, szép borostyán színnel. Intenzív aroma komlós, enyhén gyümölcsös illat. Az íze viszont óriási csalódás. Mintha a komló keserűje valamit elfedne. Nem tudni mit, mert mást nem érezni.
BOOKKEEPER’S BITTER ALE
Ebben az egy sörben látok egyedül fantáziát, de azért nem állom meg, hogy a cég fecsegő leírását ne idézzem:
„Egy hosszú nap végén, amikor már annyit bámultad a képernyőt, hogy összefolynak a
számok a szemed elött (sic!), a Bitter Ale megtalálja a módját, hogy ellazítson. Könnyen csúszó,
merészen komlózott felsőerjesztésű világos sör.
A Bitter Ale átmenetet képez az enyhén komlózott, általában fiatalon csapra vert pale alek
és a hosszan érlelt, gyakran magasabb alkoholtartalmú, erőteljesen komlózott, magas
keserűértékű IPA-k között.
A sör testét a müncheni malátával kiegészített Maris Otter Ale maláta teszi robosztussá,
amit egy csipetnyi búzamalátával finomítottunk. A “bitterséget” pedig a gazdagon adagolt
hallertaui Magnumnak és az amerikai Centennialnak köszönheti. Az “i”-re a pontot a hidegkomlózás során hozzáadott Centennial teszi fel.”
Aztakurva! A habzás első osztályú. Nagyon szép borostyán színe van, illata nincs különösebb. Kellemesen kesernyés, hosszan megül, szépen terül. A lenyugvó napfényben érezhető a serfőző hatalmas alfeli sóhajtása, ahogy a búzakalászok is rábólintottak, a keserű élet megfogantatás mibenlétére, miszerint egy apáca könnycseppje érezhető hátul, de harsány komlózással bólint felénk Stüszi Vadász, amint a hajnal hasad, de érezzük a maláta lágyságát, akárha egy szűzlány udvarolná körbe masszív várunkat, s középen befigyel egy nemesen karcos vitéz, ki csak annyit mond: - - - - Kiegyensúlyozott sör amúgy, ez bármikor jöhet.
BARD PORTER
Megfelelő habzás. Illat semmi. Pörkölt malátás íz. Tucat sör.