Beers & Books

Disznófejű Czukros bácsi

2017. június 12. - Dr. Mabuse

img_2469.JPG

Itt van Pazinczár Peti és a Mad Scientist viszonylag új söre a Sugar Daddy. Mielőtt rátérnénk a lényegre, szót kell ejteni a kivitelezésről is. Sajnos többet kell róla beszélni, mint magáról a sörről. A címkéről nem szeretnék sokat értekezni, szerintem taszító, de lehet, hogy másoknak bejön. Amint a képen is látható, az üveg nyaka kapott egy viasz borítást. Nos, ezzel van a legtöbb gond. Bár ránézésre elegáns, remek dizájn, valószínűleg inkább múzeumokba kéne kirakni, mint bármilyen boltba, mert hozzá nyúlni veszélyes! Persze, ott sem lenne biztonságban, hisz nálam pár hónap tárolás után a viasz nagy része körszerűen levált, ezzel nem kevés takarítani valót okozva. És most itt rá is térhetünk a lényegre. Ha magát a sört felbontjuk, készüljünk a következőkre: seprű vagy partvis, lapát és egy porszívó. Nálam ez a kombináció működött, nem kis bosszúságot okozva. Így, utólag azt tanácsolom, hogy egy mosogató tálca felett nyissuk ki vagy szabadtéren. De még így sem úszhatjuk meg a sörbe kerülő apró viasz darabokat. Miután kihalászgattuk őket, megkezdhetjük a kortyolást.

A habzása”kólás”. Ez nem feltétlenül baj, csak furcsa. Hirtelen felhabzik, majd pillanatok alatt tűnik el a hab, mintha 100 fokos serpenyőbe dobnánk egy jégkockát. Sötét, fekete cseresznye színe van. Az íze édeskés, kissé kávés, karamelles, megdobva jó kis aroma komlóval. Ez mindenképpen pozitív, hisz egy barna desszert sörről nem feltétlenül a komló jut eszünkbe. Sajnos ár/érték arányban nincs rendben, viszont a szavatossági ideje 10 év! Azért ez, bocs... (kár, hogy a viaszra nem vonatkozik). Aki ezt a dizájnt megálmodta, annak viszont még van hova fejlődnie viasz ügyben. Ennyi voltam mára, tisztelettel.

img_2467.JPG

img_2468.JPG

"Skandináv cafkák"

that_bitch_beer_silver_ab4010ed71bb6634070be9ce922e9eda.jpg

Elkezdődött. Nem most, globálisan már évtizedekkel ezelőtt, csak nem ilyen intenzitással. Nálunk viszont nem rég, épp csak pár éve. A nemzetközi verseny is egyre nagyobb, Magyarország viszont jobban akar teljesíteni. És, mondjuk meg őszintén, néha sikerül is neki. Őrület van sör színtéren, őrületes verseny. Fogyasztói szemszögből (pénz, máj szükséges) kifejezetten elkényeztet a piac. Enyhe túlzással hetente születnek új sörök, amikből néhány díjakat is hoz el innen-onnan (naná!). Ezeket meg kell kóstolnia minden sör szerető/sörfigyelő bajtársnak. Aztán, ha megvolt, uccu, tovább! Hisz, ott van a következő. A kávémalátás, banános, mangós, csilis, füves, zöld teás, mézes, kávés, kakaós már uncsi. Tegnap még új volt, de ma már a tőzeges, tehéntrágyás, almaecetes megy. Holnap meg a cigarettahamus, macska pisis. Ókori receptek kerülnek elő hirtelen, lelkes isteni ajánlásokkal, meg középkori hagyományok (paleo sörről még nem tudok). Magyarországon is jön a fahordós érlelés. So what? Divatok vannak, utazások, nyugvópontok nélkül. Tanuló antikvárius koromban egy idősebb kollégám egyszer azt mondta, a könyvek hitvány dolgok. Akkor ölni tudtam volna ezért a mondatért. Ma, vessenek meg (nem bánom), csak annyit mondanék, a sör az csak sör. Tegyenek vele akármit, a kezdet és a vég valahol ugyanaz. És, ha most azt gondolná bárki, hogy én a sör revolúció ellensége vagyok, hát nem! Épp ellenkezőleg. Élvezem, rettenetesen, csak kérdés, hova fut ki végül ez az egész? Persze, aki vállalkozó kedvű és szereti csinálni, hajrá! Palackozzon, kupakoljon, aztán adja el, ha tudja és persze szigorúan 0.33-as kiszerelésben, mert a hagyományos fél lityi már nem trendi. Egy palackra, pohárra, korsóra mindig van vevő. Divatos kocsmákban, hopp! elnézést, sörözőkben még csapot is lehet foglalni. Egyszer. Ezt azonban nem lehet nagyon kicsiben csinálni fővállalkozásként. Ennyi pici erre a piacra sok. Itt nagyot kell borítani és persze mindenki azt akar. Vagy? Csinálni egy népszerű (tényleg jó) lager/pils sört és azt népszerűsíteni. Sörivóként gondolkodom, nem éceszgéberként. Nem vagyok ellene a kifinomult ízlésnek, de megmondom őszintén, hogy azon kb. 100 féle IPA-ból amit kóstoltam, ha meg kéne mondanom, hogy mi volt maradandó, mondanék úgy tízet. És annál meg is maradnék. Mert arról biztosan tudom, hogy jó. Szívesen kísérletezem én is, csak mikor szinte óránként áradnak le a legújabb ántepd, rétbír értékelések, akkor elgondolkodom. És nem arról, hogy én mekkora faszkalap maradi disznó vagyok, hanem, hogy szegény sörök hol végzik egy értékelésen túl. A rosszlanyok.hu mintájára talán érdemes lenne létre hozni a josorok.hu-t, ahol leértékelnek, tovább állnak, esetleg visszatérnek, ha annyira elégedettek. De - és ami a lényeg - mindig tovább állnak. Mindig új „húst” vadásznak. Az a gyanúm, hogy ma már nincs első sör, csak második. Az a bizonyos skandináv cafka… (csak felment az ára).

http://serteperte.blog.hu/2013/02/19/az_elso_sor_antologia

Etyek

dscn5028.JPG

„A sör élvezetet jelent számunkra, a könyvekkel csak a bosszúságunk van” (J. W. Goethe)

Tudtam, hogy Goethének kifinomult szarkasztikus humora volt, ez a kijelentése azonban még engem is meglepett. Pedig ilyen és hasonló idézetek olvashatók az Etyeki Sörmanufaktúra címkéin. Azokon a címkéken, amiken egy-egy fametszetes könyvillusztrációkat idéző kép látható vajfehér felületen. Így, a múltidéző látvány, a csatos üvegekkel és ezzel a névvel: Sörmanufaktúra, hát azért bocs. Minimum jót sejtet. Mondjuk, ezzel a „manufaktúra” megjelöléssel kb. 20 éve körbe röhögtük volna a fejünket (akkor még volt egy egészséges ízléshatár), ma már a fogyasztók rezignáltan veszik tudomásul, már ha egyáltalán eljut a tudatukig. És itt – bocsánatot kérek – nem a sör ivót akarom degradálni, épp ellenkezőleg. Ahogy egy kedves barátom és igaz sörtársam fogalmazott: „mennyivel boldogabb lenne a világ, ha létezne 150 féle igazán jó sör és kész”. Beütött ugyanis a mainstream, úgy, mint a zenében. Ott se tudjuk mi a lófaszt jelent, csak hallgatjuk, feltartjuk a hüvelykujjunkat, bólogatunk és azt mondjuk, ez kurva jó. Az Etyeki Sörmanufaktúra viszont nem maszatol. Éles villanófénybe rakja ki a termékeit és ez becsülendő. Az egész cégről, úgy, ahogy van, rendkívül jó véleményem van, kár, hogy a söreik nem (igazán) jók. Így, bármily szimpatikus is a kivitel, olyan rezignáltan kellett szemlélnem a szembesített alanyokat, ahogy csak Alain Delon tudott nézni Jean-Pierre Melville A szamuráj című filmjében.

ROCINANTE BLONDE

A habzása első osztályú, a színe szép borostyán. Kellemes élesztős illat. Jellegtelen, kissé vizes íz. Utóízként marad egy pici komló, ami hamar elvész. Vállalható, de nagy szám.

AMBRÓZIA BELGA BÚZA

Húha! Ambrózia is (mi az? – tudjuk, persze de mégis), meg belga is, meg búza is… No, ha már egy halhatatlan búzáról van szó, nézzük. Kitűnő habzás, szép aranysárga szín. Erősen szódás illata van a drágának és kortyban is eluralja a szénsav a terepet. Közepes, de ez még kevés. Ha már belga, hol van a jellegzetes élesztős aroma? Egyáltalán hol van bármi, kérdezem, nagy tisztelettel.

PREMIER PALE ALE

Nem tudom, mit lehet írni egy jellegtelen, de iható sörről. Megpróbálom, azért. A habzása megfelelő, de hamar összeesik (ez nem feltétlenül baj). Áttetsző, szép borostyán színe van, illata nincs különösebb. Kortyban jön a maláta, aztán a komló. But, so what? Jellegtelen.

ETYEK-IPA

Komolyan mondom, ha az etyekiek nem csináltak volna IPA-t, rögtön felkötöm magam. Magyarországon ez olyan elvárás (úgy látom) egy sörfőzdétől, mint a villázás egy rotyomák P-Mobil koncerten a ’80-as években. A habzása kiváló, szép borostyán színnel. Intenzív aroma komlós, enyhén gyümölcsös illat. Az íze viszont óriási csalódás. Mintha a komló keserűje valamit elfedne. Nem tudni mit, mert mást nem érezni.

BOOKKEEPER’S BITTER ALE

Ebben az egy sörben látok egyedül fantáziát, de azért nem állom meg, hogy a cég fecsegő leírását ne idézzem:

„Egy hosszú nap végén, amikor már annyit bámultad a képernyőt, hogy összefolynak a
számok a szemed elött (sic!), a Bitter Ale megtalálja a módját, hogy ellazítson. Könnyen csúszó,
merészen komlózott felsőerjesztésű világos sör.
A Bitter Ale átmenetet képez az enyhén komlózott, általában fiatalon csapra vert pale alek
és a hosszan érlelt, gyakran magasabb alkoholtartalmú, erőteljesen komlózott, magas
keserűértékű IPA-k között.
A sör testét a müncheni malátával kiegészített Maris Otter Ale maláta teszi robosztussá,
amit egy csipetnyi búzamalátával finomítottunk. A “bitterséget” pedig a gazdagon adagolt
hallertaui Magnumnak és az amerikai Centennialnak köszönheti. Az “i”-re a pontot a hidegkomlózás során hozzáadott Centennial teszi fel.”

Aztakurva! A habzás első osztályú. Nagyon szép borostyán színe van, illata nincs különösebb. Kellemesen kesernyés, hosszan megül, szépen terül. A lenyugvó napfényben érezhető a serfőző hatalmas alfeli sóhajtása, ahogy a búzakalászok is rábólintottak, a keserű élet megfogantatás mibenlétére, miszerint egy apáca könnycseppje érezhető hátul, de harsány komlózással bólint felénk Stüszi Vadász, amint a hajnal hasad, de érezzük a maláta lágyságát, akárha egy szűzlány udvarolná körbe masszív várunkat, s középen befigyel egy nemesen karcos vitéz, ki csak annyit mond: - - - - Kiegyensúlyozott sör amúgy, ez bármikor jöhet.

BARD PORTER

Megfelelő habzás. Illat semmi. Pörkölt malátás íz. Tucat sör.

 

Let's Go Crazy!

01.JPG

Itt vagyok. Most Pazinczár Péterrel készítettem interjút, aki a Joanna Gone Mad Imperial Orange IPA megalkotója. Előbb nézzük mit mond, majd a végén gizdulok én is a véleményemmel.

- Elsőként arra lennék kíváncsi mi indított el a sörfőzés felé és mennyi idődbe telt ezt a nagyszerű sört megalkotnod?

Amolyan gasztrocsávónak tartom magam, valójában a gasztronómia szeretete hajt, a sörök közül is csak az izgat, amelyikben ott van az ínyencfaktor. Mindig is imádtam otthon kajákat összeütni, kísérletezni elsőre nem oda illőnek tűnő alapanyagokkal, ízekkel játszani. Ha nem otthon vagyok, megy a steetfood, és a beülős kaják. Na meg persze a mellé passzintott italok. Nem voltam ám nagy sörös mindig, mert az általam sokáig sörként azonosított folyadék nem tudta nyújtani a wow érzést. Amikor ittam, inkább csak víz helyett ittam. Sokkal inkább szerettem a jófajta borokat, mindig is lenyűgözött a fanatizmus, ahogy újhullámos borászok mesélnek egy bor megszületéséről. Az apró paraméterekkel való játék, az ízekkel, anyagokkal, technológiával való kísérletezés. 10+ éve keresem a kapcsolódási pontot: gaszto és én. Én és a gasztro. Nem állt össze a kép sokáig. Aztán egyszer csak úgy alakult, hogy kb. 4 évvel ezelőtt megismerkedtem komolyabb sörökkel. Cseh sörök, BrewDog, a hazai színtér, amcsi cuccok, Mikkeller, külföldi sörözők, sörfesztek, menthetetlen lettem, na. Ja, hogy így is hozzá lehet nyúlni a sörhöz? 2,5 évvel ezelőtt Németh Anti házisörfőző-tanfolyamára is elkeveredtem egy hirtelen ötlettől vezérelve, ahol rájöttem, hogy hoppá, ez az, amit kerestem, ezt nekem találták ki. Sok otthon lefőzött sör után rájöttem, hogy pont úgy, mint amikor ételeket főzök, az én utam a kísérletezés, a hagyományok, a „sörtisztasági törvény” minden ponton való felrúgása, a végletekig elmenő extrémitás, de természetesen az emberi fogyaszthatóság határain belül. Nem sokat szarakodtam, amikor úgy éreztem, hogy van már pár működő receptem, egyből el akartam indulni a kisüzemi sörfőzés felé (bár fogalmam sem volt az ott használt technológiákról), kipróbálni magam a sörpiacon. A Mikkeller nevű dán gerilla főzde által bejárt út az abszolút minta. Idén volt lehetőségem az általuk fémjelzett – egyébként a legkomolyabb európai – sörfesztiválon részt venni Koppenhágában, figyelem a legmenőbb európai, és amerikai főzdék által képviselt trendeket. Az ilyen eredetű tapasztalatokból merített ihlet szülte a Joanna Gone MAD-et is, mint az általam jegyzett, jelenleg egyszemélyes gerilla főzdeként működő TuffBuzz első állandó sörét. A Joanna egy Imperial narancsos IPA.

- Beavatnál a sör, illetve a cég nevének eredetébe?

TuffBuzz = tough booze. Nem tudom megmondani, hogy miért ez. Valami kellett, ami hangzatos, rövid, és szabad volt a .com. Na meg a .buzz.

A Joanna Gone MAD-nek volt egy elődje, ami Joanna Gimme HOP névre hallgatott, a címét egy klasszikus reggae dal címének a torzításából kapta. A mostani verziót a kőbányai Mad Scientist-nél főztem. A név a recepttel együtt kicsit módosult, amolyan pacsi ez a srácoknak, baromi sokat segítettek.  

- Tervezel-e újabb söröket?

Igen, mindenképp, nincs megállás, még csak most kezd beindulni a fantázia. Egy imperial stout lesz a következő állomás, a Mad Scientist ebben is könyékig benne lesz, de többet egyelőre nem árulnék el róla.

- Van elképzelésed arról, hogy hol helyezkedsz el a hazai mezőnyben?

Gerilla főzőként olyan söröket kell készítenem, ami a kereskedelmi nyomás alatt működő főzdéknek messze nem érné meg. Olyan extrém, az itthoni sörfogyasztási szokásokat semmibe vevő koncepció van a fejemben, amiben benne van, hogy bármikor elbukhatok vele, de muszáj feszegetnem a határokat. A profit szót nem is akarom egyelőre hallani, hobbi ez, egy nyavalyás misszió.

- Pár éven belül letisztul ez a kézműves/kraft piac. Sokan el fognak vérezni. Felkészültél-e erre, látod-e magad előtt a jövőt?

Máshova szeretném pozícionálni a TuffBuzz-t, mint ahova a jelenlegi hazai kisüzemi piac résztvevőinek többsége. Olyan – minden szempontból túltolt – sörök készítését tűztem ki célul, ahol a tömeggyártás nem opció, limitált szériás sörökről van szó. Kevesen pörgünk itthon még ezen a vonalon, gyakorlatilag még piac sincs. Azaz van, 100-150 beergeek kollegából áll a felvevő része, akiknek többségét név szerint ismerem.  Hogy sikerül-e itthon valódi piacot teremteni az ilyen söröknek, nem egyértelmű, mindenképpen építenem kell a nálunk megforduló, prémium sörökre érzékeny turistákra, illetve moccanni kell majd valahogy az országhatáron túlra is. A képletben még egyelőre sok az ismeretlen. De egy biztos, ütős sör szortiment kell hozzá.

- Vannak jó kapcsolataid?

Ez egy durván belterjes szcéna, de azt vettem észre, hogy jó sörök villantása esetén könnyen nyílnak a kapuk. Igyekszem mindenhol személyesen ott lenni, ahol megjelenik a söröm, gyűjtöm a kontaktokat, a visszajelzéseket, és próbálok ebből hosszú távon profitálni.

- Zenéltél, zenélsz. Mennyire vagy aktív ez ügyben?

A zenélés egy szép hobbi. 15 évesen pár gimis cimborával úgy döntöttünk, hogy a punk rock a mi utunk. Ez aztán megy azóta is több szálon. Viszont sokkal kisebb intenzitással már, pont csak úgy, ahogy még nem indokolatlan. A Rotten Tomatoes egy 22 éve létező formáció, vagy 4 albumnyi saját dal született. Emellett van a Timebomb, ami egy Rancid tribute. Rengeteg melót és pénzt pakoltunk ezekbe, baromi jó dolgokat éltünk meg együtt, de nem tudtunk egy ponton túllendülni, egyszerűen a befektetett meló már nem áll pariban azzal, amit nekem ez a dolog visszaad. A sörfőzés az új rockandroll.

02.JPG

Ennyi a duma, nézzük, mit tud a buborék. Kitöltéskor szépen felhabzik és végig tart egy masszív habtakarót. Fátyolos aranybarna szín. Citrusos, enyhén karamelles illat. Testes sör, rafinált íz világ. Várjuk a komló harapását, mint Lucky Luke a Daltonokat, de nem jön, csak lecsengésében érzünk egy visszafogott, de határozott keserűt. A maláta bevegyítve némi citrussal, enyhe juharszirupos felhanggal és némi karamellel nagyon szépen simítja, egyensúlyozza ki a keserűt, ami hátul szolidan mégis megül. Állatira csúszik, de vigyázzunk - többször elmondtam, de nem lehet elégszer: „óvatosan azzal a folyékony baltával, Jenő!” – az alkoholtartalma magas: 7.6%.

Akit érdekel, a Beers & Books-ban mindig kapható.

03.JPG

HÁROM SZÍN - CHIMAY SÖRÖK

img_0706.JPG

Az idei év első bejegyzése ez. Legyen ünnepi is, hisz ma van egy régi (sörös) barátom születésnapja, aki nemcsak szakmailag állt mindig mellettem, de az írásaimat is rendre népszerűsítette saját lapján. Neki dedikálom ezt a dolgozatot, aminek három Chimay sör a tárgya. Ha az ember ránéz a duci kis palackokra, óhatatlanul is a francia trikolór ugrik be. És ha már itt tartunk, akkor már közel járunk Kieślowski hármasához, amit a szabadság – egyenlőség – testvériség jegyében forgatott. Hogy ezen szépen hangzó jelszavak mennyire hazuggá váltak, mondhatni pillanatok alatt, abba most ne menjünk bele. Bőven elég nyitott szemmel szétnézni kis hazánkban, majd tájékozódni egy kicsit a nagyvilágban, hogy éppen hol melyik idióta pojácát választják meg államfőnek. Visszatérve a derék dokumentumfilmesnek indult rendezőhöz, a párhuzamot nemcsak azért vonom ide, mert annyira adja magát ezekhez a sörökhöz, hanem azért is, mert majdnem úgy jártam a sörökkel, mint a filmekkel. Majdnem, mondom, mert ez a sörök esetében szerencsére csak annyira igaz, hogy itt is a fehér jött be a legjobban, de azért a másik kettő is nagyon ízlett. A filmekről csak annyit, hogy a Piros nézhető volt ugyan, de unalmas, míg a Kéket végig szenvedtem, minden percben a megváltó stáblistára várva. Sajnos még a lehelet finom szépségű és kivételes tehetségű Juliette Binoche sem tudta elvinni a két mozit. A Fehér viszont döbbenet, amit rendre újra megnézek pár év elmúltával. Egy kisemmizett, megalázott ember felemelkedésének és nemes bosszújának a története, nyitott véggel. Az akarat diadala, mondhatnánk, ha nem utalna ez egy másik rossz emlékű, bár kétségtelen professzionális filmre. Maradjunk akkor a kitaposott nehézkeréknyomban, nézzük a söröket a francia zászló színeinek sorrendjében.

Bleue

Sötét ale típusú sör. 0.75 literes kiszerelésben Grand Réserve néven hozzák forgalomba. Kitöltéskor a habzás megfelelő, végig megőriz egy habtakarót. Élesztős, nemes sajtokra emlékeztető illat. Fekete cseresznye szín. Szénsavas, gyümölcsös, enyhén borsos íz, pöttyet befigyel egy kis savanyú is. Visszafogottan jön a komló is, de lecsengésében a maláta a meghatározó. Kellemes, nem tolakodó alkoholos utóízzel. Nagyon rendben van.

Blanche

Tripel ale. 0.75 literes kiszerelésben Cinq Cents néven. Kitöltéskor tömör fehér hab, ami fogyasztáskor végig marad, mint az állat. Enyhén élesztős, pezsgős, picit gyümölcsös illat, aranysárga szín. A kortyérzet annyira kerek, összetett, hogy nehéz kielemezni. Először a komló jön, majd a maláta egy narancsos, mézes, élesztős, enyhén korianderes, füves ízzel. Grapefruitos, kellemesen hosszan tartó lecsengéssel. A hab, mintegy utóéletet él, akárha egy fátylat terítene a szájüregben. Baszott jó.

Roge

Barna ale. 0.75 literes kiszerelésben Premiére néven fut. Fékezett habzás, ami hamar lemegy, viszont végig megőriz egy habkarimát. A Kékhez képest illatban nem érzek semmi különbséget. A színe érett meggyre, vörösrézre emlékeztet. Kortynál először a szénsav jön, határozott komlós felütéssel. Élesztős, gyümölcsös, olajos magvakra emlékeztető íze mellett befigyel egy kis borsos aroma is. Harmonikus íz világ. Fény felé tartva megfigyelhető az élesztő is.

Három szín. Bármelyikhez legyen is kedvünk, csalódást egyik sem fog okozni. Akár mindhármat is leguríthatjuk, nem fogunk tőle belilulni. Kipróbáltam, tudom.

img_0717.JPG

NEVEZZE MEG A SEGÉDEIT! A MONYO - MAD SCIENTIST PORTER PÁRBAJ

img_0694.JPG

Nemrég zárult a MONYO – Mad Scientist porter párbaj, az eredményt tudjuk: a Mad Scientist nyert. „Párbaj helyszín” volt a Beers & Books is, az érdeklődés itt, hogy úgy mondjam erősen mérsékelt volt. Volt szavazó kártya is, meg plakát, mégsem nyerte el a foglalkoztatás a célját. Konkrétan egy ember vitt mindkét sörből, de a szavazó kártyát ő sem hozta vissza. Kaptam kóstolót mindkét sörből, így a koronazárak eltávolításával automatikusan kvalifikáltam magam a versenyre, aminek az eredményéről rögtön be is számolok.

Mivel a győztes a Mad Scientist CCP 550 lett, így talán illő ezzel kezdeni. Hát, hogy finoman fogalmazzak, nem vagyok egy Mad Scientist sör fan és ez a porter sem volt számomra túl meggyőző. Ami élből feltűnik az címke dizájn és hozzá a kupak jól megválasztott aranybarna színe. Ha már a dizájnt említettem, itt jegyezném meg, hogy véleményem szerint magasan a legjobb magyar mezőnyben. A címkék játékosan művésziek, fantázia dúsak, esztétikusak. Összességében egységes képet mutatnak, ami alapján a sörök már messziről felismerhetők. Ez nagy előny. Kár, hogy a tartalommal nem igazán vagyok kibékülve. Ez a sör kitöltéskor kicsit felhabzik, majd a hab hamar összeesik. A színe fekete, az illata pedig intenzíven kakaós. Kortyoláskor határozottan jön a kakaó, meg a víz, enyhe kókuszos lecsengéssel. (Mérsékelten) érdekes világ, nincs vele különösebb gondom, de nekem üres. Megiszom szívesen bármikor, ha elém tolják, de magamtól nem keresném.

A MONYO cég söreivel pont fordítva vagyok, mint a Mad Scientist termékeivel külalak/belbecs tekintetében. Vannak a cégnek egész jó címkéi is, de itt már nem látom azt a rögtön felismerhető markáns vonalat. Sokkal inkább van egy olyan érzésem, mintha minden címkéjük egy kísérleti darab lenne. Nos, a söreik viszont kárpótolnak mindezért, végül is ez a lényeg, nem? A Birthday Cake-ben sem kellett csalódnom, nekem kifejezetten bejött. Legjobb tudomásom szerint a cég sajt magát lepte meg a második szülinapjára ezzel a „tortás” sörrel. Mert a címkén egy torta látható mindenféle komlós széria felszereléssel ellátva. A hátoldalon egy „Happy Birthday to You” felirat is olvasható, alatta üres mezőbe be lehet írni az ajándékozott nevét. Ötletes. Az eredeti elgondolás szerint a sörnek egy Fekete erdő tortára kell hajaznia, gondolom így született meg a dizájn. Ennek a sörnek a habzásáról gyakorlatilag ugyanaz mondható el, mint CCP 550-ről. A szín itt is fekete, az illat pedig itt is kakaós. Korty érzetnél a meggypüré, a kakaó és az alkohol jön, határozott, hosszas kakaós lecsengéssel. Testes sör, én nagyon elégedett vagyok vele, szerintem profi munka. Talán mondanom sem kell, nálam ez nyert.

monyo_1-vert.jpg

MÁSIK SÖR

img_0540-horz.jpg

Emlékszem, még a Wekerle telepen laktam, a közelben, a sarkon volt egy kis élelmiszerbolt, elég szegényes választékkal. Néha volt kenyér, meg egy kevés tej is, konzerv, tészta, pár fűszer, meg Túró Rudi. No, meg persze kommersz pia, az viszont dögivel. Így nem csoda, hogy inkább funkcionált bögre csárdaként, mint élelmiszer üzletként, ahol a helyi kannavárók egy Kőbaltás, Dréber vagy plastic cuvée mellett elmagyarázták egymásnak és közvetlen mikrokozmoszuknak, hogy mi a tuti, mi a frankó, mi a lé. Kispénzű „filozófusok” voltak, a boltot nem tartották el, élelmiszerért, meg nem volt értelme odajárni, csak ha valami nagyon alapvető cucc hiányzott, mint például a só. A tulajdonos eladók sem voltak túl lelkesek, szarból nem lehet aranyat csinálni, bele volt építve az üzletbe a halál. Nem is kellett sokat várni, szinte egyik napról a másikra virág bolttá változott, új tulajjal. De, valahogy ez sem volt az igazi, elég átlagos volt, semmi különös, fantáziátlan, szerintem nem is mehetett túl jól. Aztán jött Fábi (Willmann Fábián), aki borkedvelő lévén szó szerint, egy – a boltból leválasztott – pár négyzetméteren árult minőségi borokat kellő lelkesedéssel és szakértelemmel. Már akkor is tisztán kirajzolódott, hogy hisz a magas minőségben, de figyelembe vette az eladhatóságot is, így zömmel elérhető árú borokat forgalmazott. Néha én is vásároltam nála (bár nem vagyok nagy borkedvelő és ez idővel egyre csak romlott), ilyenkor mindig el is beszélgettünk (akkor még volt erre ideje). Volt egy mélypont (így emlékszem), de ezen - kitartó, szorgalmas emberként - szerencsére hamar túllendült és onnantól kezdve elindult a diadalmenet. Aztán a borok mellett megjelentek a lekvárok, csokik és szörpök is, kicsit bővült a választék. Később, feleségével átvették a virágboltot is, ami szintén hatalmas minőségi változáson ment keresztül és (ha jól emlékszem) a bolt már Borvirág néven futott. Aztán Fábi átcuccolt a közeli Kós Károly térre, ahol egy ingatlan irodába vackolta be magát, szintén egy terület megosztással. Hogy-hogy nem, az ingatlanos egy idő után elpucolt, így már a helyiség teljes alapterültén működhetett a Másik bolt. A bor persze megmaradt (ha már nem is fő csapás irányként), de a választék már jelentősen kibővült, mindig a magas minőséget tartva szem előtt. Nem kívánom felsorolni a teljes repertoárt, csak annyit, hogy a fűszerek, olajok, ecetek, teák, csokik és lekvárok mellett megjelentek a zöldségek, gyümölcsök, pékáruk, szalámik, kolbászok, whiskyk és persze néhány kisüzemi sör is. Úgy látszik, innen egyenes út vezetett, hogy megszülessen a bolt saját söre is, a Másik sör. Saját recept alapján az Etyeki Sörmanufaktúra „boszorkánykonyhájában” főzették le, kvázi gerilla sör. A címke lakonikusan egyszerű. Fehér alapon a bolt piros logója és a sör neve. Alatta felirat, miszerint nem jutott eszükbe semmi frappáns (nem baj!), inkább kóstoljuk meg, jó lesz. Pont ezt tettem én is ezzel az American amber ale típúsú felsőerjesztésű sörrel. Picit félve lélegeztettem meg a palackot, mi van, ha mégsem lesz jó, de annyira azért nem féltem, bíztam Fábi maximalizmusában. Nagyjából azt kaptam, amire számítottam, sőt, attól valamivel jobbat.

A habzás perfekt és végig tart egy szép habtakarót. Vörösréz szín, malátás, visszafogottan aromakomlós illat. Kissé vizes, a szénsavasság viszont pont megfelelő. Ízben először határozottan jön a komló, aztán rögtön telibe a maláta, kellemes kesernyés lecsengéssel, enyhe gyümölcsös felhanggal. Összességében egy nagyon korrekt,jól eltalált, felső középkategóriás sör. Szerintem ez így, teljesen rendben van. Érezhetően nem akarja megváltani a világot, nem akar mindenáron versenyezni, díjakat elhozni, egyszerűen csak jól akar esni. Nekem jól esett, remélem másnak is jól fog.

00e523d88cf94331b8fa4650ada59960.png

KONYHA, SÖR, FŐZÉS

mucha_1.jpg

Annyi mindent főzünk otthon, amit aztán jó ízűen vagy kevésbé jó ízűen elfogyasztunk, miért épp sört ne főzhetnénk? Ehhez ad útmutatót Mucha Attila: Így főzök sört a konyhában című impozáns könyve. Az előszót Kovács Gábor (Maláta) sörantropológus követte el, a fotókat pedig Zirig Árpád készítette. Nem kell megijedni, Mucha Attila könyve nem egy száraz tankönyv, épp ellenkezőleg. Egy közérthető (talán még valamennyire szórakoztató is), gyönyörű fotókkal ellátott képeskönyv. Természetesen mindent megkapunk ettől a kiadványtól, ami a házi sörfőzéshez kell, de ennél még valamivel többet is. Egy oldal közli velünk a házi sörfőzés magyarországi jogszabályait. Nem árt tisztában lenni vele. Külön olvashatunk (szemléltetve) az alapanyagokról, magát a főzési folyamatot pedig 25 pontba szedve sajátíthatjuk el. Kapunk még hasznos tippeket a főzéshez, valamint 3 sörreceptet, úgy, mint: British Golden ale, Indian pale ale (IPA) és Brown porter. De nem csak sör-, hanem sörkorcsolya recepteket is olvashatunk, nem is keveset. És, ha még ez sem lenne elég a könyv utolsó lapjain (természetesen kissé bugyuta) sörjátékok leírásait olvashatjuk, amik, talán említeni sem kell, az ivással vannak szoros összeköttetésben. Mondhatni stílszerűen, erre megy ki a játék. Végül a söralátétekről esik pár szó, nem figyelmen kívül hagyva a fedeles korsók eredetét sem, de hogy itt mi az összefüggés, azt mindenki derítse ki saját maga. Igényes, szép és hasznos kiadvány, garantáltan nem marad senkinek hiányérzete, az árát pedig bőven megéri.

December 8-án Kovács Gábor Maláta Árpa Jankó beszélget Mucha Attilával a Beers & Books-ban este 6 órától sörről, sörfőzésről, sörfajtákról és minden másról, ami csak eszükbe jut. Minden érdeklődőt szeretettel és sok sörrel várunk.

mucha_2.jpg

WHO THE FUCK IS SCHATZi? (MONYO SÖRÖK 3)

img_0426.JPG

Na, kérem, folytatódik a MONYO szappanopera, annak a kb. 50 embernek az örömére, akik ezt olvassák. Abból 20 én vagyok, másik 20 a holdudvarom, a többi 10, meg az a szerencsétlen nyomorult, akinek nincs jobb dolga, mint hogy ilyen baromságokat olvasson. Nyugi, jó helyen vagy, inkább ez, mint a Denielsztíl. Azt hittem, ez lesz a befejező rész, de nem. Jön még két bónusz, mert MONYO-ék mindig meglepnek valamivel, amit persze cseppet sem bánok. Az első szemléltető eszköz a

CULÁGER HARVEST EDITION PILSNER lesz.

Kóstoltam az „eredetit”, az halovány. Ez egy friss (szüreti) komlós variáció, ami mentőövet nyújtott ennek harmat gyenge sörnek. Nem mondom, lehet inni az original versiont is, de azért ez így meggyőzőbb. Remek a habzása, majd végig tart egy lehelet finom habtakarót. Aranysárga szín, enyhén malátás illat. Kortyban a maláta és a komló együtt jön. Végül ad egy érdekes, kettős lecsengést, ahol a kettő „kergeti” egymást. Ha fűznék egy nőt, szemrebbenés nélkül bele tölteném az arcába, mert vállalható, kellemes sör, de még jobb szívvel tenném ezt, ha fél literes lenne. Tököm kivan ezzel 0.33-as pipiskedéssel, ráadásul nem is ócsó. Ha már a nőkről van szó, ugorgyunk, a címkéről orális élvezeteket sejtető

SCHATZI-ra

Ez egy búza. Kellemes, felső közepes. Ez, így konkrétan nálam elismerés, de szerintem mások is így lehetnek vele. Bármikor szívesen meginnám, hisz kellemesen frissítő, enyhén savanykás íze nagyon szépen elterül a malátával. Aranysárga színe és karakteres élesztős illata szinte életre kelti Schatzit, akit, ha élő lenne, meginvitálnám egy Augsburg – Budapest vonatútra, de mielőtt letérdeltetném a WC-ben, udvariasan megkérdezném: Mit iszol? Az talán még engem is meglepne, ha azt mondaná, hogy egy

AMERICAN BEAUTY-t

ami egy derék pale ale. Ebben mostanában nagyon erősek vagyunk. Uraim! Hol marad a hazaszeretet? Nem bánom, vágjuk partiba, ezt a pin up girl-t, nézzük, mit tud! A habzása perfekt, marad is, kellő ideig. Áttetsző aranysárga színnel bír a drága és friss aroma komló illattal. Citrusos komló íz, csöppnyi savanykás mellékízzel, malátával együtt. Végül marad a komló, ami nagyon szépen „elterül”.

FLYING RABBIT

Ez a repülő nyuszi Magyarországon listavezető IPA, amin nem csodálkozom. A címke olyan snassz, amitől egy tehetséges 6 éves gyerek is sokkal jobbat talál ki/tervez ma már. Értem én a minimalizmust, meg a közérthetőséget, de ez se nem jó, se nem humoros, se nem laza. Maximum vidám, de ettől még béna. Hál’ Istennek a sör magasan felülírja a címkét. Megfelelő a habzás, borostyán a szín. Intenzív aroma, komlós illat, grapefuitos, határozott aroma komlós íz. Finom. Bizony, nagyon finom.

THE BLUE OYSTER

Ha már ott van az elején a „the”, akkor angol tanulmányainkból, közös beszédeinkből az derül ki, hogy egy bizonyos, illetve ez az a bizonyos, szóval egy pontosan meghatározott (híres), tehát már többször említett… Ehhez képest Magyarhonban egy reveláló sör. Nos, nincs ezzel semmi baj, hisz ez (magyarul) A Kék Osztriga, de mennyivel szebb lenne (és érthetőbb magyarul is „A” nélkül). Itt a címke fasza, a leírás pedig még előrébb visz. Nem „lövöm le” az osztrigás stout poénját, inkább leírom a tapasztalatimat. Perfekt habzást produkál, ami marad is kellő ideig. Fekete szín, kávé malátás, enyhén sós illat. Nagyon szépen jön a kávé maláta a sós ízzel és egy kis édessel is. A három összességében ad ki egy szép harmonikus lecsengést. Nagyon finom, rendkívül jól eltalált sör. Ez stout vonalon nekem bármikor jöhet. Nagyon rendben van.

Ütköző

img_0124.JPG

Az a helyzet, hogy ma teljesen váratlanul letámadott ma egy Brewdog Jet Black Heart milk stout és rendes címeres ribanc módjára nem álltam ellen, hagytam magam (élvezettel) megerőszakolni. Na, jó, nem mondom, én is kerestem egy kicsit a bajt. Ittam már ezt a sört (később írok is majd róla, mindenki nagy örömére, hahaha), de valahogy nem csak erre, az egész stout világra nem voltam elég fogékony. Lassan én is egyre nagyobb sördühönc leszek/vagyok, így ezt a sört sem ittam meg csak úgy, hogy ki ne elemeztem volna (alfasavak, diacetilek, észterek és egyéb kémiai röpdogák nélkül). Jó szokásom szerint megjelenése, színe, illata, habzása és főként persze, az íze érdekelt. (Mint említettem a részletekre kitérek majd külön, egy Brewdog sörökre szánt írásomban). Most legyen elég annyi, hogy Jézus él és folyékony formában anti-anti-krisztusként belém is szállt. Ez kurva jó, mondtam én, aki nem voltam soha nagy stout rajongó. A lényeg, ha egyszer belekóstolsz valami jóba és megjegyzed, akkor érdeklődni kezdesz iránta.

Történt ugyanis, hogy mostanában a HopTop sörfőzde https://www.facebook.com/HopTopBrewery/?fref=ts bronzérmet nyert a Midnight Express foreign stoutjával. Írtam róluk, rendhagyó módon geci sem voltam, erről a sörről azonban csak lakonikus megjegyzéseim voltak, mivel nem érdeklődtem a „műfaj” iránt különösebben. Bár, ha meggondolom, „Olimpiai ötös” címemmel váteszként éltem, itt egy bronz. http://beersandbookskft.blog.hu/2016/08/27/olimpiai_otos_a_hoptop_brewery_sorei A Brewdog kóstoló után viszont felrántottam egy Midnight Expresst, sokkal kisebb elvárásokkal. Annál nagyobb odafigyeléssel viszont – hát én, mint stout tufa, tanuljak már valamit. A legnagyobb félelmem az volt, hogy nem tudom a két sört egymás mellé rakni, de lehet, hogy igazán nem is szerettem volna. Valahogy gyerekkoromtól kiver a hideg bármiféle összehasonlítástól, „nézd meg a szomszéd kis köcsögöt, az bezzeg milyen”, aztán mire vén fasz vagyok, látom, hogy egy pszichopatának írja kalákában az unalmas ünnepi szövegeit, amibe az érintett majdhogy nem belealszik. Most azonban majd megölt a kíváncsiság, hogy a HopTop sör, vajon megüti-e a Brewdog színvonalát, akár alap szinten is, ha már elhozott egy ilyen díjat. Rázizzentem egyre (nagyon kritikusan) és meg kell, hogy mondjam, nagyon kellemes meglepetés ért. Gyönyörűen hozta a kávés, étcsokis, enyhén karamellás jegyeket, ében fekete színe, habtartóssága és testessége nem hagy kétséget egy stout vagy akárcsak sima sörkedvelőnek sem. Utóízében is ott van a kávés, kakaós jelleg, valami iszonyatosan kellemes szájízt és agyalapimirigyi emlékeket hagyva. Hölgyeim és uraim, kedves barátaim! Szeretném bejelenteni, hogy van egy világszínvonalú stout sörünk. Se hazaszeretettel, se nacionalizmussal nem lehetett engem „vádolni” soha, a büszkeség meg bőven távol áll tőlem, de tessék megbecsülni ezt a kiváló sört! A díjat méltán nyerte el és ez a miénk! Hát, gyerekek, ez kurva finom! Gratulálni nekik ér. Igyuk/igyátok! Egs!

https://www.facebook.com/HopTopBrewery/?fref=ts

img_0128.JPG