Beers & Books

"Éljünk a mi időnkben" - A HopTop 2 IPA-ja

2018. január 19. - Dr. Mabuse

beer_441838.jpg

Az a helyzet, hogy sört inni jó. Jó sört inni még jobb. Valahogy úgy vagyok vele, mint jazzel, hogy azt mondja nekem valaki, én utálom, viszont tudom, hogy milyen zenét szeret, aztán azt mondom, OK, de ezt hallgasd meg, csak úgy… és bejön neki. Ilyen a sör is. Ha valaki nem született tufa, elutasító, van benne minimális nyitottság, akkor biztos tudunk neki olyat adni, amire minimum azt mondja, na, ez nem rossz. Mert a sör sokrétű, sok árnyalattal bír és még mindig tartogat meglepetéseket, hisz a variációs lehetőségek úgy tűnik kimeríthetetlenek. A hidegháború atomkorából némi átvezetéssel, Maligán Mihályokkal kísért önjelölt alternatív művészek lassú agóniájával belefulladva a retróba, immár véglegesen beléptünk a mi időnkbe: az IPA korba. Púposkodnak itt még stoutok, blond és sour ale-k, APA-k és társaik, de az IPA beragyogja Mária országának egét és úgy tűnik, nincs az a megátalkodott kollaboráns lager bérenc, aki le tudná taszítani trónjáról. Sőt, a helyzet csak fokozódik. Úgy tűnik, megerősödik, és egy ideig uralja a piacot. Erről a műfajról is elmondható - úgy néz ki - hogy a határ a csillagos ég. Jelenleg a New England (NE) IPA a sláger, ami szerintem egy zsákutca, akárcsak a búza - IPA fúzió, ami valószínűleg már be is dőlt. Néhányan talán elmorzsolnak egy kövér könnycseppet érte, de nem hiszem, hogy a nagy közönségnek túlzottan hiányozna, ahogy nekem sem. Bő 15 évvel ezelőtt a Tátrában ittam egy jó kis tőzeges "föld ízű" rövid italt. Jó száraz volt és keserű, mint az élet. Csöppet emlékeztetett a whiskyre, de jelentősen különbözött tőle. Egyénisége volt, kegyetlen ital, amit egy IPA íz világával ötvözve simán el tudnék viselni. A dupla IPA-k bírnak még hasonló fajsúllyal, bár megmondom őszintén, nem feltétlenül az én világom. Sűrű, testes, sokszor kissé karamell nehéz sörök, bitang erővel.

A HopTop Double Check-je is ilyen, ami tavaly kapott egy kis hideg komlót és baromi jól áll neki. Megmaradt az a megszokott, szép borostyán színe, ami volt, illatában viszont már több az aroma komló, amihez társul egy kis karamell illat. Fekete teás, karamelles, sötét bogyós gyümölcsös, gyógynövényes enyhén füves íz világába befigyel egy pötty savanyú is, nagyon kulturáltan. Kiegyensúlyozott sör. Jót tett neki a hidegkomlózás.

A Tropical Swinger Club már egy másik eset, amit volt szerencsém megkóstolni tavaly csapolva, de már akkor sem dobtam tőle magam hanyatt. Ha lehagyom a Tropical szót, egészen vad gondolatok jutnak eszembe, minek hatására talán én is két ilyen trópusi madarat fogok látni rózsaszín ködben. Idézetként legyen elég annyi Boncz Gézától, miszerint "Nem vagyok én apáca, de ágaskodik a pá'ca". No, sajnos pragmatikus vagyok (én is), így visszazuhanva ezen söröcske világába, azt kell megállapítanom, hogy megfelelő habzású, opálos aranysárga színnel. Gyümölcsös, enyhe aroma komló illat. Trópusi gyümölcsös, citrusos íz, ami mellett jön a komló illóolaj tartalma is, némi füves felhanggal. A lecsengése először savanykás, majd letolja egy határozott, karakteres keserű. Közepesen testes, komplex, jól sikerült finom sör.

img_3966.JPG

Felturbózva - T30, a ser

unnamed_1.jpg

Reczer Gábor 2015 óta főz sört, első söre a Séf volt. A rákövetkező év február 5-ére meglepte saját magát és a tisztelt nagyérdeműt 30. születésnapjára lefőzött T30 Coffee Milk Stout sörével, ami 2 hónapra rá, egy Kentuckyban rendezett nemzetközi sörversenyen ezüstérmet nyert. Ezt követte a Satu, ami az Anna and the Barbies zenekar hivatalos söre, majd jött a Voodoo nevű búzasör, aztán ez idáig némi szünet következett. Közben a HopTop sörfőzdében is serénykedett, de mostanra önállósult, mondhatni, már nagy kanállal falja a jövőt. Ha így folytatja, mi is nagy jövőt jósolhatunk neki, mert tényleg egy csökkent értelmi képességű nyomorultnak kell ahhoz lenni, hogy ne érezzük, a T30 egy nagyon fasza sör. Én a tavaly nyári Krafton döntöttem be egyet először és már akkor is rendkívül jó véleménnyel voltam róla, ami nálam (mondjuk meg őszintén) nem alap felszerelés. Megérkezett a palackos kiszerelés is, úgyhogy a héten egy - a sörösök hadi útját megjárt - barátommal csináltam egy vaktesztet, akinek kissé öregedő vonásai lesimultak, a haja kiegyenesedett és újból hinni kezdett a reményteli jövőben. Ragyogó szemekkel simán lekurvajó sörözte. Ennél nagyobb dicséret nem igen kell, de persze elfogadunk még bármit.

Mit lehet ehhez még hozzátenni? Azért leírom a tapasztalataimat, hátha érdekel valakit. Minimális habzás, tört fehér hab, ami pillanatok alatt lemegy. Fekete szín. Kakaós, csokis, enyhén élesztős illat. Pörkölt malátás, capuccinos, karamelles, kissé étcsokis íz világ, némi gyümölcsös fanyarsággal. Izgalmas, testes sör.

A sör ingyenes kóstolóval egybekötött bemutatója február 8-án 18 órától lesz a Beers & Books-ban.

t30-2.jpg

Am I Demon?

img_3937.JPG

Tartozom egy vallomással: semmi bajom a Soproni sörökkel. Soha nem is volt. Az 1895 és a Démon pedig kifejezetten ízlett ezen a bús magyar nagyüzemi palettán. Nem fogom agyon dicsérni a Sopronit, mert azt azért tényleg nem érdemli meg, de nincs bennem olyan tiltakozás, mint a Dreherrel, a Borsodival vagy az Arany Ászokkal szemben. Kerti bulikra például, bográcsozás közben, ha valaki szeretné olcsón megúszni a sör fogyasztást, teljesen alkalmas, iható kategória. És itt már el is érkeztünk a lényeghez, az ár/érték arány kérdéséhez. A Soproni is halad a korral, akár a Dreher és a Borsodi, hisz a Kraft valamelyest pressziót gyakorol a nagyüzemekre is. Nem igazán értem, hogy miért kellett felhúzniuk a kesztyűt, de ha már megtették, legalább egy menet erejéig lehetnének versenyképesek a ringben. Ez a hoztam is ajándékot, meg nem is valahogy úgy hat, mint egy fapados kézműves vagy kraft (kinek hogy tetszik). De kinek van erre szüksége? Az az érzésem, hogy neki indultak nagy elánnal, majd hirtelen megfejelték a páncél üvegfalat, mint ligeti kurva a hajóhintát. Kis- és nagyüzem között ugyanis nem látok átjárást, de még metszéspontot sem igazán. Olyan persze létezik, mint a BrewDog esetében, hogy egy kisüzem egészen szép nagyra tud nőni, de ez egy másik történet. Visszakanyarodva a Sopronihoz, kezdetben vala az Óvatos Duhaj (New England) IPA, ami persze nem egy szofisztikált, de abszolút vállalható sör. Akárhogy nézem, ez csak egy mp3-as IPA, ráülve az aktuális trendre. Maga a névválasztás nem túl fantáziadús, de nem is kell, hogy az legyen. Pöttyet kikacsint a kisüzemekre, de azért megőrzi a közhelyes populista vonalat, az eladhatóság érdekében. Bármennyire szar ez a név, marketing szempontból telitalálat. A megjelenés (és ez minden Soproni sörre igaz) harmonikus, már-már kokettál az eleganciával. A Fekete Démon a Soproni barna söre, amit egy ideig toltak szilvás és meggyes változatban is. Tudtommal a szilvás volt népszerűbb, de úgy látszik, annyira mégsem, hogy megmaradt volna. Most kijött az Óvatos Duhaj Démon, ami alkohol százalékban valamivel erősebb lett az eredetinél, de nagy revelációt nem hozott. A címkén/dobozon feltüntetett karamell maláta itt is dominál, de illatában alig, kortynál pedig hamar eltűnik. (Jó indulattal) közepesen testes sör "és semmi többet nem tudok elmondani, kérem kikapcsolni". Túl sokat nem vártam tőle, de ennél azért egy kicsivel több lehettet volna. Összességében nem rossz, a meg már említett ár/érték arányt tekintve teljesen rendben van. Mi mással is lehetne búcsúzni, mint a címadó dallal: https://www.youtube.com/watch?v=x9zEnxKd7AY.

Békés karácsonyt mindenkinek!

"A semmi ágán"

burlesque-brewery-new-zealand-wheat-ipa-20170929-033-599988678646-3423.jpg

Ki tud róluk, címmel is indíthatnék egy sorozatot, hisz az utóbbi időben felszaporodott nagyreményű mikro sörfőzdék/gerillák egy része sorban vérezik el, kb. olyan gyorsan, ahogy feltűntek. Az 1990-es években lezajlott bor-bumm is kitermelt rengeteg versenyzőt, akik kisodródtak már ez első kanyarnál. Ha valaki azt hinné, hogy ezt degradálóan írom, most mondom, épp ellenkezőleg. Nagyon kedvelem a bevállalós, lelkes fazonokat, de üzletemberként tudom, hogy az ötlet és a lelkesedés nagyon kevés. Minden elismerésem a vállalkozóké még akkor is, ha belebuknak, mert ők legalább megpróbálták. Bulgakov szerint az összes bűn között legnagyobb a gyávaság, nos, ezzel én személy szerint egyet értek. A Burlesque gerilla cucc, amit MONYO-éknál főztek le és a cég felvállalta a terítést is. A megjelenés már önmagában felvet nemcsak esztétikai, de ideológiai kérdéseket is. A burleszk, alias burlesca olasz szó, ami bohózatot (is) jelent, nem feltétlenül ül sem a dizájnban, sem a minőségben. A sörök címkéinek megjelenése ugyan ezt próbálja visszaadni, de ez a merev cilinderes komló termés clown arc olyan, mintha Stephen King találkozott volna belőve Ed Wood-dal, lenyúlva egy Stanley Kubrick-féle Clockwork Orange figurát, hogy a vége egy félresikeredett Gálvölgyi paródiában kulmináljon. A címkék feliratai pedig oly barokkosan fecsegő, hogy ezekre még Pázmány Péter is megnyalná minimum 5 ujját a tomboló ellen reformációban. Az ajánló szövegek úgy zavarosak, ahogy vannak. Gyakorlatilag az összes esztétikai bűnt kimerítik 3 címkében az emberi hülyeség szőnyegbombázásával. A Wheat IPA feiratát közlöm a Grapefruit IPA szövegét nyomozza ki, akinek még kedve van ezek után, a stout címkéjénél viszont álljunk meg egy ásónyomra. "(…) az Ördög anyósának összekomlózott (sic!) nektárja". Erős felütés, nekem már ez is KO, de a cég nem kegyelmez. Sőt, ahogy mondani szokták, innentől jön még csak a fekete leves. "Aromájában görögtüzekben fürdő gályák legénységének izzadsága keveredik az izzó fenékdeszka tengervíztől tovatűnő harsány füstjével. Megjelenése az éjjel sötétjében zuhanó lopakodó látványát érezteti velünk. Kevésbé barátságos tábortüzekhez teljesen alkalmas." Hú, ez kemény! Nem tudom mit dolgozhatott itt az agytröszt, de az a gyanúm, hogy leginkább semmit. Összehoztak pár hangzatos baromságot poén petárdaként, azt' elsül, ahogy elsül. Hagyjuk most a legénység izzadtságát (még egy sour beer-nél sem túl jó ajánló), fókuszáljunk most csak az utolsó mondatra, mert az a legpikánsabb. A kevésbé barátságos tábortüzeket magamtól meg sem közelítem. Meg az milyen? Keresztre feszítenek, miközben azt kell néznem, hogy partiba vágják a csajomat, halmazati büntetésként pedig Dinnyés József daltulajdonost énekel, majd a Szomszéd Néni Produkciós Iroda rettenetes lapos poénjai vezetnek a pokolba? Jöjjenek inkább a sörök.

Wheat IPA

Remek habzás, marad egy tömör fehér hab. Opálos szalmasárga szín. Búzás, malátás illat. Először a búza és a maláta jön, majd felváltja a komló, amit nem sokkal utána lesimít a búza, keserédes lecsengéssel. Kellemes próbálkozás.

Imperial Sour Grapefruit IPA

Megfelelő habzás. Opálos aranysárga szín. Citrusos aromakomló, enyhén malátás illat. Elsőre a maláta jön, majd felváltja egy citromos, már-már ecetes savanyú, majd a komló keserűje. Lecsengésében egyértelműen jön a grapefruit, a keserű hosszan megül a szánkban. Finom, de nálam nagyot nem dobtak vele.

American stout

Remek habzás, tört fehér hab. Fekete szín. Enyhén csokis, kávés, csöppet konyakos illat. Kortynál először egy kissé édeskés kandis cukros íz jön, középen befigyel egy leheletnyi savanyú, majd kulturált ét csokis, kávés lecsengésben végződik. Kellemes.

Hulla pelyhes

img_3924.JPG

A karácsony egy végletes, mai kifejezéssel megosztó ünnep. Magányos embereknél ilyenkor hipp-hopp kinyílnak a gázcsapok, felpenderül a jól megcsomózott kötél a mestergerendára vagy egy panelház tetejéről száguld a betonba egy kamikaze ikarusz. Hálistennek van azért pozitív példa is, mint például az enyém, aki kifejezetten szereti - akár egyedül is - ezt az ünnepet. Na, jó, van nekem örömteli élményem épp elég. Együtt laktam a műmájer, faszkalap faterommal évekig, aki, amikor épp ha nem az aktuális lukban fúrt, azzal múlatta az időt otthon, hogy engem alázott. Persze, csak verbálisan, de az épp elég útravalót adott. Karácsonykor természetesen egyedül hagyott, amit én nagyon respektáltam. Elterpeszkedtem az ágyon, bámultam a tévét és olyan jó érzés volt abban a biztos tudatban leledzni, hogy ma biztos nem fog basztatni senki. Mindez a Mikkeller karácsonyi söreiről jutott eszembe, ami eljutott hozzám. A céget szerintem mindenki ismeri, aki nem, az itt olvashat: https://en.wikipedia.org/wiki/Mikkeller vagy itt: http://gaultmillau.hu/mese-habbal/dania-elso-szamu-gerillai

Hoppy Lovin Christmas: Megfelelő habzás. Aranysárga szín. Trópusi gyümölcsös, ananászos, fűszeres illat. Kulturáltan jön a komló, majd letakarja egy citrusos, trópusi gyümölcsös, ananászos, enyhén fűszeres íz, grapefruitos, hosszan tartó keserűvel. Remek, kiegyensúlyozott sör.

Red & White Christmas: Kiváló habzás. Borostyán szín. Malátás, élesztős, fűszeres illat. Narancs, körte, gyömbér, csöpp vanília, szőlős íz, határozott komlós lecsengéssel.

To... From... Megfelelő habzás. Fekete szín. Fűszeres, enyhén kakaós illat. Kakaós, fűszeres, tej csokis, enyhén zabkásás íz. Komplex, finom sör.

Toltam mostanában egy olyan sört, amit nagyon dicsérnek, de nekem valahogy hirtelen ért véget. Eltűnt az utóíz, mintha szublimált volna. Hogy ez az írás ne szublimáljon, BTK zenekart idézném a '80-as évekből:

Hull a pelyhes fehér hó / hullarészeg télapó

Minden kocsma zárva már / alig bírja állva már

Amerre jár estelig / A gyerekek restellik

Hogy az öreg télapó

Részeg, mint az állat!

FINOMRA HANGOLVA – BALATON17 WINTER BRÍZ

unnamed.jpg

Kötelező olvasmány volt középiskolás koromban Franz Kafka Átváltozása. Mikor megkaptuk, már tudtam, hogy szeretni fogom. Tévedtem. Imádtam. Olyannyira, hogy aztán szűk 2 év alatt fel is faltam a teljes – magyar fordításban (akkoriban) megjelent – Kafka életművet. Innen már csak néhány lépcső vezetett az avantgarde-hoz, amivel aztán kicsi komolyabban is foglalkoztam. Szinte mindegyik izmusban megtaláltam az izgalmat, egyedül a kubizmus volt az, ami nálam kilógott. Később megértettem azt is, bár szeretni soha nem tudtam, de elismerem. Mindez a Balaton17 Winter Bríz címkéjével kapcsolatban jutott eszembe, ami úgy, ahogy van telitalálat. Ha esztétikai boncolgatásba mennék bele, talán még hibát is találnék benne, de nem teszem, mert ez már szőrszálhasogatás lenne. Ami nálam ront az összképen, az a felső vörös szín, ez már-már apokaliptikus hangulatot idéz. Feltétlen előnye viszont, hogy "pofára" nincs felirat. Csak egy geometrikus sas-szerű formát látunk kaleidoszkopikus formába rendeződve, ami magában foglal némi avantgarde törekvést is. Ilyet nemzetközi szinten sem nagyon tudok mondani, itthonról meg csak a Grey Joy jut hirtelen eszembe.

Kitöltéskor megfelelő habzás, borostyán szín, trópusi gyümölcsös, zöldséges, enyhe füves illat. Kortynál a trópusi gyümölcsös íz mellett dominál némi nyers uborkával, szegfűborsos lecsengéssel. Az eredeti Brízhez képest az alkoholtartalma is magasabb (7.2%), az íze is komplexebb. Közel tökéletes.

img_3838.JPG

Mélytorkos Grabanc

img_3748.JPG

Kővári-Marschall Gergő a magyarországi sörkereskedelem követendő példája. Hogy még sört is főz, az már non plusz ultra. Világszínvonalú bolt, világszínvonalú kiszolgálás, világszínvonalú sörök. http://www.csakajosor.hu/ Gergő a csúcsminőséget célozta meg, úgy a bolt szortimentjével, mint a sörfőzéssel. Ritkán főz sört (tudtommal) és akkor sem árasztja el a piacot, sőt! Söreit várni szokták, keresik, ha van, hamar elfogy. Most 2 sört vizslantunk meg. Az első a

GRABANC FANTOMTÁP

Furcsa név, de Gergő már rég meglépte azt, amit a magyar sörfőzdék nem aknáznak ki, miszerint zenekarokra "ráülni" egy sörfőzőnek hálás feladat. Kiváló szimbiózis, ám ez esetben nem marketingről van szó. Inkább tiszteletadás. Játszottunk mi is a Grabanc előtt, Fit Fat nevű surf rock zenekarommal az I. Főzdefeszten, a Mikszáth Kálmán téren. A színpadról nézve hatalmas tömeg volt, a koncert után le is léptem, mert aznap állatira fájt a lábam. Később Gozsdu Udvar, végül a Főzdefeszt elhúzott a zenekar mellett, de ez így van jól, mert ott már nem voltak sokan. Kb. 10 ember őrjöngött fejvesztve, azok is csöndesen bólogattak egy sör mellett a sarokban. Jó, azért volt némi ováció. Nos, a sör első kóstolása így néz ki: remek habzás, opálos aranysárga szín. Intenzív lehengerlő aroma komló illat, enyhe citrusos felhanggal. Elsőre jön egy enyhén gyümölcsös maláta érzet, majd harsány, de nem túlzó komló keserű. Bő fél év múlva: remek habzás, arany barna szín, édeskés illat. A karamell malátás ízek sokkal inkább dominálnak, mint a komló keserűje. Így is, úgy is, kiváló sör. Kinek a pap, kinek a paplan. Mivel alaki kérdésekkel is szoktam foglalkozni, nem állhatom megjegyezni a címke fantáziatlanságát, amit a pasztellszínek már-már elmosódottá tesznek. Szerencsére a sör világszínvonal, nincs szükség, úgymond cégérre, de ha mégis, ezt sürgősen le kéne cserélni. A névadóról itt: https://www.youtube.com/watch?v=nd3mQnvutDQ

A DEEP THROAT címkéje pedig úgy rossz, ahogy van. Mintha Fritz Lang egy Zsiguliban utazva ütközött volna össze Terry Gilliam-mel, miközben Godard legyintve hagyta volna ott a kézjegyét egy ellilult világban. No, de ne rugózzunk ezen (hisz ki ivott már címkét), nézzük a sört. Remek habzás, fekete szín. Étcsokis, enyhén kakaós illat. Karamelles, tejcsokis, kissé kakaós ízvilág, egy pötty savanyúval. Édes lecsengéssel. Közepesen testes.

Kiváló sörök és ez a lényeg. Esztétikusabb, ütősebb megjelenéssel valószínűleg nagyobb karriert futnának be. Vagy nem. De ez már hegeli magasságokba mutat.

PAKS NOT DEAD - 3 PREMIUM LAŠKO SÖR

dscn5570.JPG

A címről csak annyit, hogy 1985-ben volt Pakson egy punk fesztivál, ahol fegyveres karhatalmisták igyekeztek beleolvadni a cseppet sem impresszionista környezetbe. Ott született meg ez a mára (szűk körben) legendássá vált mondat. Ma megint aktuális, hogy stílszerű legyek, berobbant a közéletbe, igaz, elég drágán.

Jártam Szlovéniában (szerencsére), zenéltem is ott https://www.youtube.com/watch?v=5TmO6G6G2Qk és ittam Laško sört is. Jó volt. Semmi különös, de az nagyon tetszett, hogy a nagy nyári melegben még a korsót is hűtőből vette elő a csapos. Akkor ez túlzásnak tűnt, de 10 perc után, a nagy rohadásban is még viszonylag hideg maradt a söröm és ez jó volt. A cég premium termékeivel már csak itthon találkoztam, ami felkeltette az érdeklődésemet, de azért nem vártam tőlük túl sokat. Ez be is jött.

A Special Golding egy kifejezetten snassz sör. Mindent tud, amit egy átlag lager, de arra nem jöttem rá, hogy ez mitől premium kategória. A habzása megfelelő, aranysárga színnel, az illata pedig tipikus malátás lager illat. Annyira szimpla, mint a nagyi zöld otthonkája kiteregetve a kertben. Ott van, beleolvad a környezetbe és senki sem veszi észre. Ha meg igen, mindenki csak néz, hogy mi ez. A Citra No. 1 lager viszont már egy másik ügy (lenne, a neve alapján). Annyiban tér csak el, a fent említett sörtől, hogy van benne egy kis citrus aroma. Minden másban megegyezik a Special Goldinggal. Az íze lagerebb a lagernél, akármit jelentsen is ez. Szóval, szar, na. A Special Striptis-nek legalább az alkoholtartalma magas (8.3%) és szép borostyán színe van. Nem árt gyönyörködnünk itt egy picit, mert sokkal több élvezetet nem találunk benne. Nagyon halvány malátás illat, keserédes íz világ, kissé kávémalátás utóíz. Ha az első két sör Derrick felügyelő lenne, akkor ez Harry, aki megpróbál éltet vinni a sorozatba, de annyira szimpla, miszerint az unalmas főhősbe észrevétlenül is beleolvad, hogy aztán mindannyian elhalványuljanak szép lassan a feledés univerzumában. És ez így van jól. Az üvegek alakja és a dizájn utal ugyan az úgynevezett magasabb minőségre, de ez olyan erőtlen próbálkozás, mint mikor pszichopata öntelt kalandorokat választanak meg egy ország vezetőjének.

Annyit még, hogy 24 éves koromban jártam Horvátországban, ott főként Uniont ittam, ami, mint utólag számomra kiderült, szintén egy Laško termék. Nem is volt rossz, persze jó sem, egy viszont biztosan elmondható róla, nem akart a premium kategóriában tetszelegni.

11816076_530220027125862_7078308507776570395_o.jpg

"ELŐRE KURVÁK, GENGSZTEREK" - ESCOBEER

escobeer.jpg

Pablo Escobar – ahogy azt már a Serteperte is megírta – egy kedves unszimpatikus fiatalemberként kezdte a pályáját, majd nagyban játszó drog báróvá vált, aztán lőttek neki. Az Escobeer címkéjén látható "úriembert" ránézésre még egy utcai cipőpucolással sem bízná meg szívesen az ember, nemhogy a házába behívja. A gengszterek élete amúgy is unalmas, fantáziátlan és végtelenül magányos. A halszálkás zakós, borsalino kalapos, gojzer varrott cipős jóképű sármőrök már csak a filmeken léteznek. F. F. Coppola, de már előtte is néhány bátrabb olasz realista, lehúzta a "keresztvizet" erről a túlmisztifikált, sokszor átromantizált társaságról. Nem akarnék itt nagyon moralizálni, de az igazán nagy dolgok véghez viteléhez alázat kell és önfegyelem. A sör - hisz mégiscsak erről van szó - nagyon népszerűvé vált, az egész világon. Mindig ki kell találni valami újat, valami meglepőt, hogy menjenek a termékek. A Bohemia Regent tudtommal ez idáig még nem állt be a közhelyes IPA sorba és ezzel a sörükkel sem tudták megugrani az alsó közepes szintet. Viszont állati jól fogy és nem azért, mert olyan jó lenne, hanem, mert a hülyeséget mindig a legkönnyebb eladni. A terrorizmus ma még tabu téma, de ki tudja… Hátha lesz pár év múlva Osama Bin Laden, Gavrilo Princip, Iszlám Állam és kis hazánkban Matuska Szilveszter sör is. Van már mindenféle jópofa diktátorról elnevezett sör is (a címkéken azokkal a szép fejükkel) és ha karácsonykor a fa alá teszünk egy ízléses Hitlert, akkor érezzük csak igazán, hogy végre helyre billent a rég áhított családi béke. Escobar vagy Escobeer, egy hülyeség. Összeül az agytröszt és aszongya: Mit tegyünk, ha már jó sört nem tudunk vagy nem akarunk csinálni? Dobjunk be egy többszörös gyilkost, az majd levadássza a vevőket. És lőn világosság.

Nem nagy szám, amúgy, IPA-nak meg kifejezetten snassz. A habzása átlagos, a színe aranysárga, az illata viszont nulla! Trópusi gyümölcsös, banános, kiwis íz. Közepesen keserű, nem túl testes sör. Gyenge muzsika, akár a névadója. A jellemtelenség szimbóluma.

23032753_324186847987178_5929341063643196922_n.jpg

Keserű elefánt

img_3539.JPG

A szakközépiskolában egy csúcsragadozó nyugodtságával ültem az irodalomórákon. Dolgozatírás közben még azt is megengedtem magamnak, hogy Sex-Pistols-t hallgassak a walkman-emből. A tanárnőm körbejárta az osztályt, s mikor elért hozzám, azt kérdezte, hogy belehallgathat-e. Odaadtam a fülest, azt mondta, ez nagyon jó zene és továbbment. A dolgozatom ötös lett, de azt Örkényből írtam. Volt viszont előtte (talán egy évvel) egy emlékezetes lebőgésem. Vörösmartyt vettük, én meg pont szartam a romantikára. Felszólított felelni, azt hittem, ez valami tévedés. Kiderült, hogy csak azért hívott fel, mert nem volt elég jegyem. Fingom nem volt az egészről, felálltam és úgy kezdtem a feleletet, hogy Vörösmarty Vitéz Mihály. Itt rövidre is zárta, azt mondta, ülj le, egyes. Hiába kapálództam, hogy nyelvbotlás volt, azt mondta, ilyen nincs. Akkor nagyon mérges voltam, bár éreztem, hogy igaza van. Évekkel később (nem ezért) elolvastam a teljes Vörösmarty életművet 8 kötetben Méhner Vilmos kiadásában. Hogy ez hogy jön ide? Nos, csak úgy, hogy régen írtam már a HopTop sörökről. Le kell zárnom az évet és nincs jegyük. Idáig kiválóan teljesítettek, de mit műveltek a tavalyi vizit óta?

Hát, például a Black Knight sörüket, ami egy English bitter és amióta megkóstoltam (annak ellenére, hogy megátalkodott IPA gyík vagyok) az egyik nagy kedvencem. A névadás a Gyalog galopp filmbeli Fekete lovagra utal, akinek a kompromisszum képessége egy döntetlenig terjedt négy lekaszabolt végtag után. A címke dizájn egyszerre visszafogott (rozsdabarna háttér) és figyelemfelkeltő (ezüst-vörös kombináció), ami akár zsigerből jött, akár tudatos, rendkívül profi megjelenést ad ki. A négy levágott végtag pirossal jelölése dob a címke szín egyensúlyán, ami visszafogott eleganciát eredményez. Jelzem, elcsúszhatott volna ez egy Sam Peckinpah-s, Tarantino-s öncélú vérzuhatagba is, de szerencsére nem ez történt. Az English bitter pedig a mai IPA-khoz terelt steampunk (leánykori nevén diesel punk) sörivónak egyáltalán nem keserű. A kategória megnevezéséig egészen a középkorig kell visszamennünk. Európában az a mondás tartja, hogy Anglia, nem egy másik ország, ha nem egy másik bolygó. Miért is lenne ez másképp, szigetállamról lévén szó? Ugyanígy volt ez régen is, hisz szerte Európában már a XIII. századtól kezdve használták a komlót sör „fűszerként”. Angliában azonban 1524-ig nem volt szabad(!) komlót használni a sörfőzéshez. (A sors fintora, hogy a keserű IPA, amit ráadásul a múlt század '70-es éveiben hívtak vissza Amerikában, egy tradicionális angol ale). Jöjjön a sör, maga. Fékezett habzás, opálos borostyán szín. Karamelles, kekszes, kissé fűszeres illat. Malátás, fűszeres, karamelles íz, minimális komló érzet, közepesen testes sör.

Hogy egy American pale ale-nek miért Ivory a neve, azt csak a felsőbb hatalmak tudnák megmondani. Van hozzájuk elérhetőségem, de nem érdekel. Esterházy Péter egyszer azt mondta (egy barátomnak), hogy nem kell mindent elolvasni. Egyetértek, tovább fejlesztve azzal, hogy nem kell mindent érteni. A címke dizájn itt is elismerést érdemel. Az ezüst elefánt citromsárga agyarait szépen ellenpontozza a Rolls Royce-os barna háttér, ahonnan egy szavannai fa vonzáskörzetéből madarak reppennek ki a mustár sárga címkére. Aprólékos kidolgozás, ízléses címke, de milyen a sör? A habzás megfelelő. Opálos aranysárga szín. Gyümölcsös, barackos illat. Déligyümölcsös, barackos íz, háttérben a komló keserűjével. Közepesen testes sör. Az APA-k nekem általában „üresek” és ezt most az Ivory sem tudta megugrani, bár egy nagyon szerethető sörnek tartom. Olyannyira, hogy ha Vörösmartyt meghívhatnám, feltétlenül ezzel nyitnék. Annak ellenére, hogy borivó volt és hatalmas alkesz. Közben elmesélném neki, hogy az irodalomtanárom milyen jó pedagógus volt és elnézést kérnék tőle, hogy „levitézeztem” . Ő meg bólintana, s csak annyit kérdezne, mikor jön a Fekete lovag?