Nos, itt van a Fűtőház Sörfőzde Rétságról három sörrel, de jön még kettő, ha minden igaz és miért ne lenne az? Sör és vasút találkozása = FŰTŐHÁZ SÖRFŐZDE”, árulja el a háromrét kihajtható szórólap. Igen, igen, de azért ez legalább akkora fogalomzavar, hogy óhatatlanul is egy F. T. Marinetti sor jut az eszembe, miszerint: „Csengés borjúk puskák ágyúk lövedék atmoszféra = ólom + láva + 300 bűz + 50 illat.”
Az oldal alján az olvasható kissé szerénytelenül, hogy: „MINŐSÉG - KOMPROMISSZUMOK NÉLKÜL”
Ha valaki nem tudná (gondolom, ők vannak többségben), a sörfőző mester apukája mozdonyvezető volt, így, már gyerekkorában megfogta a vasút és (minőségi) sörivó létére összehozta ezt a kettőt. József Attila: Szabad ötletek jegyzéke, mondhatnánk, de tudjuk, ezt már a japán Suntory cég is kitalálta. Igaz, ők, hogy finoman fogalmazzak, kicsivel többet foglalkoztak a megjelenéssel.
Először is nézzük magát a nevet, hisz ez fémjelzi a céget is: Fűtőház Sörfőzde. Szóval: sör + Fűtőház = hideg sör? A dizájnban pedig „Visszaköszön a vasutas vér, hisz söreink emléket állítanak egy-egy klasszikus mozdonytípusnak” – tudatja velünk a szórólap. Nos, Süsü – Sárkányellátó Vállalat című részéből ugrik be, amit a kancellár mondott: „Az ötlet jó! A kivitelezés pocsék.”
Azért, ha nem is pocsék (mert ez így tényleg nem igaz), amatőr és fantáziátlan. A címke alaki kinézete kétségkívül rendhagyó, a betűtípus dinamikus, kiváló, de a mozdonyok képe a '90-es évek videó játékait idézi. Olyan szimpla és egysíkú, mint mikor Kovács Kati azt énekli, hogy „Kék az ég és zöld a fű”. Könyörgöm, ne legyen már ennyire informatív!
Amúgy ezzel sem lenne semmi baj, ha ez lett volna a cél, de nyilvánvalóan nem ez volt. A kupakok különböző egyszínűek, pedig rá mehetett volna a logó. (Adtam egy tippet, szokás szerint.)
Maga, a szórólap elsőre igényesnek tűnik, de nem mentes stilisztikai hibáktól. Belepillantva, sajnos már nem ez az érzésem. A sörök fallikus elrendezése, mellette vaskos betűkkel a neveik, elég hervasztó, amatőr munka.
Most már tényleg jöjjenek a sörök, hisz ez a lényeg.
Az első főzés (tudtommal) a V43 SZILI – Kurva hülye név, de hát az összes sörnek ilyen kurva hülye neve van.
A felirat szerint ez egy summer ale, szerintem félbarna, de én már nem merek semmit mondani. (Ugyan most summer van, de lesz majd winter ale is, mint a Permonnál?) A tudományos szórólap azt írja, hogy keserű ale, de ennél még egy közepes tonik is keserűbb. Továbbá olvashatjuk egy hölgy megállapítását, miszerint: „Hogyan lehet a keserű íz ennyire lágy, puha? Hát így!” Hát így, hogy nem keserű. Ja, hát így könnyű. Négyszer, azaz négyszer kóstoltam meg ezt a sört és mindig más volt a véleményem, bár egy valamit mindig biztosan tudtam: nem ízlik. Szerintem ez egy kifejezetten rossz, számomra ihatatlan sör, de hangsúlyozom, ez az én véleményem. Vettem a fáradtságot és megittam egyet e kritika megírása előtt is, méghozzá szép lassan, hogy az összes „varázsát” érezhessem. Édeskés, kifejezetten kellemetlen, elrontott sörnek tartom.
Világéletemben utáltam a Beatricét, de most mégis egy sor jut eszembe: „A világos sörtől savanyú a szám”. Nekem meg ettől. Az alkoholtartalma 4.5%, talán jobb lett volna erősebbre hagyni, hátha elnyomja ezt a jellegtelen íz világot. A címkén amúgy a következő felirat olvasható: „BÁRHOL BÁRMIKOR” (Így, vessző nélkül. Hát magyar nyelv, jó napot kívánok!).
M61 NOHAB – Ez egy amerikai IPA, ahogy a címke hirdeti u.m.: American India pale ale. „Klasszikus újragondolva” (ismét az a fránya vessző!).
Ahhoz képest, hogy amerikai IPA, az a rettenetes vörös csillagos piros mozdony figyel a címkén, amit már gyerekként is annyira utáltam. Legalább nem szovjet gyártmány, hanem svéd. Magyarországi beszerzésüket meg is torpedózták a ruszkik rendesen. Kellemes sör 6.5% alkoholtartalommal, de IPA-nak vékony, nem okoz meglepetést. Ennél sokkal jobbat vártam az öt fajta malátával és három féle komlóval készült sörtől. A leírás szerint testes, férfias sör, bármit is jelentsen ez.
Pohárba töltve szépen felhabzik és a habját meg is tartja. A színe is szép vöröses, a gyümölcsös aromát és illatot azonban nagyon kellett keresnem. Van benne, de nem olyan intenzív, mint ahogy a leírás ígéri. Összességében tényleg jó sör, de nekem ez így kevés, főleg ennyiért. Ipázni most nagy divat, így a kockázatot is jelentősen lehet csökkenteni.
327-139 – Elképzelem, ahogy egy külföldi pont ezt a sört keresi, ezzel a névvel. Ennyi alázat, már gyalázat.
„Igazi fekete sör – akárcsak névadója, a 327-139 pályaszámú mozdony.” (sic!) Állítólag azért kis üveges, mert erős (6.7% alkoholtartalommal), no, de mit mondjon akkor szegény Pardubicky Porter, a maga, szerény 8%-ával és fél literes kiszerelésével? (Hogy csak egy példát említsek). Mindennek dacára kifejezetten finom sör, bár ez is (mint a többi) túl van árazva. Finom, mondom, de nem hoz semmi egyénit, pedig: „Hét fajta malátából főzzük, két féle – német, belga komlóval fűszerezzük –, és belga élesztővel erjesztjük. (…) Testes, erős sör – kizárólag „értőknek”!”
Atya, gatya!
Nekem nem ad semmi újat - hogy stílszerű legyek - a megépített nyomtávon halad és szerintem nem kompromisszumok, hanem fantázia nélkül. Hogy egy ismerősöm velős megállapítását idézzem (bár nem erre mondta, sőt nem is sörre): jó, jó, de mi a fasznak? A három sör közül nekem ez jön be a legjobban, amúgy, de ha nincs, nem hiányzik. Állítólag ínyenceknek való. Nos, én tényleg nem vagyok az.
Összességében tehát, a Fűtőház Sörfőzde sörei becsületes iparos munkák, önálló gondolatok és izgalom nélkül. Szögletesek, amilyenek a címkék, de ettől még élvezhetők (lehetnek). Számomra a „jó tanuló felel” sörök. Nekem egy jó sörről a bulik és a szabadság jut az eszembe, ezekről egy zárt hely és az „alaki”. Nem kell azonban mindent olyan komolyan venni. Ez csak egy vélemény, ami kizárólag az én ízlésemet tükrözi. Kompromisszumok nélkül.
Kérek engedélyt lelépni!