BEAVER FEVER – Bécsi ászok
Megmondom őszintén, fenntartásokkal kezeltem ezt a lager sört, túl nagy bizalmam nem volt hozzá. Pedig ez a ritka állatfajta Dreher Antal nevéhez köthető, mondjuk, hogy magyar vagy azzá vált. A címkéről egy tetovált lányba oltott gyöngyhajú lány néz ránk, keleties visszafogottsággal. Kitöltve, a felhabzása előírásszerű, ami viszont hamar összeesik. Illata nincs különösebb, a színe gyönyörű borostyán, amit a bécsi maláta ad neki. Nagyon kellemes, édeskés íze van, mindent tud, amit egy jó lagernek tudnia illik. Hátul jön egy picit a komló, ami feltétlenül jól áll neki.
SUMMER SYNDROME – American pale ale
A név is, akárcsak a címke vicceskedő, de azért szerencsére nem annyira, hogy elfújja egy eltévedt KGST gumimatrac kilökődő szelepének a szele. A széles vigyorú, rockabillybe oltott cet vízipipával jót sejtet, nézzük, mit nyújt a sör? Egy igazi, könnyed, frissítő pale ale, ami nekem másodjára sokkal jobban bejött, mint első ízleléskor. Tolnám ezt bármikor: strandon a csajokat oltva, elhitetvén velük, hogy én vagyok maga Josselin Beaumont vagy szimplán csak akkor, ha a közös költség tartozásomról vitázom a Nyócker talányos bugyraiban. A habzása kifogástalan, aranysárga színnel. Az illata gyümölcsösebb, mint az íze, testes, de mégis könnyed sör.
BELGIAN TRIP – belga trippel
A címkén nem Szörényi Levente arcképe látható (bár ki tudja már ebben a nagy jövés-menésben), még ha a pszichedelikus háttér az Utazás című betiltott lemez borítójára hajaz is. Egy lila nyelvet öltő, beindult kezes-lábas komló csicskul a nyelve hegyén egy belga trikolor trippel. (Értjük, hát hogy ne értenénk). Az alkoholtartalom 10%. Ez az a MONYO sör amitől (tapasztalataim szerint) ájuldozni szoktak, hogy aztán repülő sóval támasszák fel szegényeket a meglévő kortyok erejéig. Én sajnos nem gazdagítom ezt a népes tábort. Valószínűleg bennem van a hiba, egyre kevésbé szeretem ezt az agresszív belga vonalat. Sietek leszögezni, hogy egy kiváló sörről van szó, csak épp nem az én világom. Kitöltve fékezett habzású, az is hamar összeesik. Gyönyörű, áttetsző borostyán színnel bír. Gyümölcsös illat és aroma, enyhén élesztős íz. Nekem túl édes, kellemetlen alkoholos utóízzel. Mintha egy sört összeöntenék egy édes pezsgővel. Pedig ittam már hasonlót, de az jó volt. A neve Black Velvet: 2 dl Guinness, 1 dl száraz pezsgő. Jól be is kúrtam tőle pár beöntés után.
WHT IPA
Vegyünk egy nagy levegőt és fussunk neki úgy, ennek a számomra különlegesen finom sörnek. Crossover vonalon mozog, ami itt egy klasszikus amerikai IPA – belga fűszeres búzasör fúziót takar. Első blikkre Hoegaardenre emlékeztető illat csap meg. A frissítő búza ízt kiegészíti a koriander, megfejelve egy csöppnyi narancshéjjal. Aki fokozottan komló párti (akárcsak én), feltétlenül randevúzzon ezzel a szép fehéres színű söröcskével. Ha valaki a halálomat kívánná és lenne is olyan bátor, hogy ezt végig vigye, kérem, ebbe a sörbe fojtson bele, méltó búcsúzásképen.
BREWSK WILLIS – Imperial American Bown Ale
Már megint egy jópofa név, mint ami a ’90-es évekből itt maradt bratyizó étlapokról támad le, hogy aszongya „malacságok”, „marhaságok”, „kertből valók” vagy az egyik személyes „kedvencem”: a „vágódeszka ördögei”. Jó, azért ez annál tényleg jobb egy-két fokkal. New wave is, meg kraft is, meg a fasz a tudja mi még, de ez a felfegyverzett macsó nő mínusz 10 °C-ként hat rám. Ellentétben a sörrel, ami alapból egy erősre főzött barna ale, amit amerikai IPA-k mintájára komlóztak. Aranybarna színű, a habzása kifogástalan, intenzív, pörkölt malátás illattal. Gazdag, intelligens kesernyés íz világ fogad, összességében csak a bársonyosság említhető. Az egyik legjobb barna sör, amit idáig ittam. Karakteres, finom és erős.
(folyt. köv.)
