Beers & Books

Ütköző

2016. november 12. - Dr. Mabuse

img_0124.JPG

Az a helyzet, hogy ma teljesen váratlanul letámadott ma egy Brewdog Jet Black Heart milk stout és rendes címeres ribanc módjára nem álltam ellen, hagytam magam (élvezettel) megerőszakolni. Na, jó, nem mondom, én is kerestem egy kicsit a bajt. Ittam már ezt a sört (később írok is majd róla, mindenki nagy örömére, hahaha), de valahogy nem csak erre, az egész stout világra nem voltam elég fogékony. Lassan én is egyre nagyobb sördühönc leszek/vagyok, így ezt a sört sem ittam meg csak úgy, hogy ki ne elemeztem volna (alfasavak, diacetilek, észterek és egyéb kémiai röpdogák nélkül). Jó szokásom szerint megjelenése, színe, illata, habzása és főként persze, az íze érdekelt. (Mint említettem a részletekre kitérek majd külön, egy Brewdog sörökre szánt írásomban). Most legyen elég annyi, hogy Jézus él és folyékony formában anti-anti-krisztusként belém is szállt. Ez kurva jó, mondtam én, aki nem voltam soha nagy stout rajongó. A lényeg, ha egyszer belekóstolsz valami jóba és megjegyzed, akkor érdeklődni kezdesz iránta.

Történt ugyanis, hogy mostanában a HopTop sörfőzde https://www.facebook.com/HopTopBrewery/?fref=ts bronzérmet nyert a Midnight Express foreign stoutjával. Írtam róluk, rendhagyó módon geci sem voltam, erről a sörről azonban csak lakonikus megjegyzéseim voltak, mivel nem érdeklődtem a „műfaj” iránt különösebben. Bár, ha meggondolom, „Olimpiai ötös” címemmel váteszként éltem, itt egy bronz. http://beersandbookskft.blog.hu/2016/08/27/olimpiai_otos_a_hoptop_brewery_sorei A Brewdog kóstoló után viszont felrántottam egy Midnight Expresst, sokkal kisebb elvárásokkal. Annál nagyobb odafigyeléssel viszont – hát én, mint stout tufa, tanuljak már valamit. A legnagyobb félelmem az volt, hogy nem tudom a két sört egymás mellé rakni, de lehet, hogy igazán nem is szerettem volna. Valahogy gyerekkoromtól kiver a hideg bármiféle összehasonlítástól, „nézd meg a szomszéd kis köcsögöt, az bezzeg milyen”, aztán mire vén fasz vagyok, látom, hogy egy pszichopatának írja kalákában az unalmas ünnepi szövegeit, amibe az érintett majdhogy nem belealszik. Most azonban majd megölt a kíváncsiság, hogy a HopTop sör, vajon megüti-e a Brewdog színvonalát, akár alap szinten is, ha már elhozott egy ilyen díjat. Rázizzentem egyre (nagyon kritikusan) és meg kell, hogy mondjam, nagyon kellemes meglepetés ért. Gyönyörűen hozta a kávés, étcsokis, enyhén karamellás jegyeket, ében fekete színe, habtartóssága és testessége nem hagy kétséget egy stout vagy akárcsak sima sörkedvelőnek sem. Utóízében is ott van a kávés, kakaós jelleg, valami iszonyatosan kellemes szájízt és agyalapimirigyi emlékeket hagyva. Hölgyeim és uraim, kedves barátaim! Szeretném bejelenteni, hogy van egy világszínvonalú stout sörünk. Se hazaszeretettel, se nacionalizmussal nem lehetett engem „vádolni” soha, a büszkeség meg bőven távol áll tőlem, de tessék megbecsülni ezt a kiváló sört! A díjat méltán nyerte el és ez a miénk! Hát, gyerekek, ez kurva finom! Gratulálni nekik ér. Igyuk/igyátok! Egs!

https://www.facebook.com/HopTopBrewery/?fref=ts

img_0128.JPG

A bejegyzés trackback címe:

https://beersandbookskft.blog.hu/api/trackback/id/tr2511951541

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.