Beers & Books

"Éljünk a mi időnkben" - A HopTop 2 IPA-ja

2018. január 19. - Dr. Mabuse

beer_441838.jpg

Az a helyzet, hogy sört inni jó. Jó sört inni még jobb. Valahogy úgy vagyok vele, mint jazzel, hogy azt mondja nekem valaki, én utálom, viszont tudom, hogy milyen zenét szeret, aztán azt mondom, OK, de ezt hallgasd meg, csak úgy… és bejön neki. Ilyen a sör is. Ha valaki nem született tufa, elutasító, van benne minimális nyitottság, akkor biztos tudunk neki olyat adni, amire minimum azt mondja, na, ez nem rossz. Mert a sör sokrétű, sok árnyalattal bír és még mindig tartogat meglepetéseket, hisz a variációs lehetőségek úgy tűnik kimeríthetetlenek. A hidegháború atomkorából némi átvezetéssel, Maligán Mihályokkal kísért önjelölt alternatív művészek lassú agóniájával belefulladva a retróba, immár véglegesen beléptünk a mi időnkbe: az IPA korba. Púposkodnak itt még stoutok, blond és sour ale-k, APA-k és társaik, de az IPA beragyogja Mária országának egét és úgy tűnik, nincs az a megátalkodott kollaboráns lager bérenc, aki le tudná taszítani trónjáról. Sőt, a helyzet csak fokozódik. Úgy tűnik, megerősödik, és egy ideig uralja a piacot. Erről a műfajról is elmondható - úgy néz ki - hogy a határ a csillagos ég. Jelenleg a New England (NE) IPA a sláger, ami szerintem egy zsákutca, akárcsak a búza - IPA fúzió, ami valószínűleg már be is dőlt. Néhányan talán elmorzsolnak egy kövér könnycseppet érte, de nem hiszem, hogy a nagy közönségnek túlzottan hiányozna, ahogy nekem sem. Bő 15 évvel ezelőtt a Tátrában ittam egy jó kis tőzeges "föld ízű" rövid italt. Jó száraz volt és keserű, mint az élet. Csöppet emlékeztetett a whiskyre, de jelentősen különbözött tőle. Egyénisége volt, kegyetlen ital, amit egy IPA íz világával ötvözve simán el tudnék viselni. A dupla IPA-k bírnak még hasonló fajsúllyal, bár megmondom őszintén, nem feltétlenül az én világom. Sűrű, testes, sokszor kissé karamell nehéz sörök, bitang erővel.

A HopTop Double Check-je is ilyen, ami tavaly kapott egy kis hideg komlót és baromi jól áll neki. Megmaradt az a megszokott, szép borostyán színe, ami volt, illatában viszont már több az aroma komló, amihez társul egy kis karamell illat. Fekete teás, karamelles, sötét bogyós gyümölcsös, gyógynövényes enyhén füves íz világába befigyel egy pötty savanyú is, nagyon kulturáltan. Kiegyensúlyozott sör. Jót tett neki a hidegkomlózás.

A Tropical Swinger Club már egy másik eset, amit volt szerencsém megkóstolni tavaly csapolva, de már akkor sem dobtam tőle magam hanyatt. Ha lehagyom a Tropical szót, egészen vad gondolatok jutnak eszembe, minek hatására talán én is két ilyen trópusi madarat fogok látni rózsaszín ködben. Idézetként legyen elég annyi Boncz Gézától, miszerint "Nem vagyok én apáca, de ágaskodik a pá'ca". No, sajnos pragmatikus vagyok (én is), így visszazuhanva ezen söröcske világába, azt kell megállapítanom, hogy megfelelő habzású, opálos aranysárga színnel. Gyümölcsös, enyhe aroma komló illat. Trópusi gyümölcsös, citrusos íz, ami mellett jön a komló illóolaj tartalma is, némi füves felhanggal. A lecsengése először savanykás, majd letolja egy határozott, karakteres keserű. Közepesen testes, komplex, jól sikerült finom sör.

img_3966.JPG

A bejegyzés trackback címe:

https://beersandbookskft.blog.hu/api/trackback/id/tr7813587253

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.