MONYO tavaly év elején jelentkezett Anubis nevű "történelmi" sörével, ami ókori recept alapján született. Komlót természetesen nem tartalmaz, hisz az akkor még nem volt ismeretes, mint sör "fűszer". A gabonából készült ételek az ókori Egyiptomban az uralkodók, tehetősek és a középosztály eledele volt, ami magas szénhidrát tartalma az arra érzékenyeknek gyakran okozott fogszuvasodást. II. Ramszesz fáraó (mint legutóbbi kutatások kiderítették) is ebben szenvedett. Haláltusája idején fogai rossz állapota miatt is szörnyű kínokat szenvedett el. A sör és kenyérkészítés akkor még erős szimbiózisban állt egymással, a sör tartósítására azonban még nem volt módszerük. Az egyiptomi sör nagyon hamar megromlott, pontosabban az alkoholos erjedés ecetesbe csapott át, célszerű volt tehát hamar elfogyasztani. Ezért nem is kerültek elő ilyen korsók, tárolásra használt edények, mint a bornál, datolya-, gránátalmabornál. "Szerencsére" ott voltak a piramisépítők, akikbe lehetett tölteni bőven a sört, persze ők is csak meghatározott időpontokban kaphattak, korlátozott mennyiséget, viszont voltak elegen. Alsó- és felső-egyiptomi árpát gyakran emlegetnek egyiptomi szövegekben. Ez azonban egészen biztosan nem területi megjelölést jelentett, sokkal inkább archaizáló megjelölés volt, az Újbirodalom kezdetétől sokszor sajnos teljesen következetlenül. "III. Ramszesz halotti templomának nagy áldozati listáján, Medinet, Habuban a felső-egyiptomi árpa egyszerűen csak árpát, az alsó-egyiptomi árpa pedig tönkét jelentett." Természetesen az egyiptomi polgárok életében is helyet kapott a mámor, más élvezetekkel egyetemben. "A részegséget sok helyen isteni rangra emelték és ezzel párhuzamosan isteni eredetűnek is tekintették." II. Amenhotep király miután katonái távollétében egyedül őrizte a hadifoglyokat, este egy úgynevezett ivócsarnokban "pihent meg". Az ókori egyiptomi sör egyik "rejtélyes" összetevője: a besa. Eredetére nem sikerült fényt deríteni, de tudósok ütköztetett álláspontja alapján arra jutottak, hogy csakis csíráztatott árpa maláta lehetett. A szegemenről viszont biztosan tudhatjuk, hogy gyümölcslé volt, amivel a cefre cukortartalmát, így a kész sör szesztartalmát is fokozták. "Írásos dokumentumok és sírábrázolások alapján tudhatjuk, hogy a sörkészítés során datolyát is felhasználtak."

Mindezek ismeretében nem csodálkozhatunk, ha az Anubis a következő "fűszereket" tartalmazza: arany mazsola, szőlőlé, vaddohány méz és sáfrány. Lehet szeretni ezt sört vagy nem, mindenesetre nekem ízlett.

Felhasznált irodalom: Gaál Ernő: A sör az ókori Egyiptomban és Mezopotámiában (Gondolat, 1988)