Beers & Books

Nem kell fosni Kraft!

2018. október 14. - Dr. Mabuse

10271286_636968126414076_2725370575605795515_o.jpg

Ez az írás egyfajta válasz Kovács Gábor Maláta "Mi lesz veled kraft?" című Drink unionos blog bejegyzésére.

Ritkán adódik ilyen, de a viszonylag rövid bejegyzés számszerű tényeit kivéve, szinte egy mondatával sem értek egyet. Az írás azt fejtegeti ugyebár, hogy a nagyüzemek, látva a mikrofőzdék sikerességét, rá akarnak tenyerelni / be akarják kebelezni a kisüzemi söröket, hogy aztán (ismét) egyeduralkodóvá váljanak a piacon, mialatt az ötleteket persze lenyúlták, hogy csak az ő söreikből tudjon ismét vásárolni a fogyasztó. Ez a kissé paranoiás elképzelés sajnos eléggé jellemző kis hazánkra, de a piac ennél jóval összetettebb és racionálisabb is, szerencsére. Sem a multiknak, sem a nagyüzemeknek nem célja a kicsik ellehetetlenítése, bekebelezése, épp ellenkezőleg. Nagyon is jót tesz nekik, hogy vannak ők a maguk kísérleteivel, apró sikereivel. Mindössze arról van szó, hogy a nagyok sem szeretnének kimaradni a buliból. Miért is tennék? A szakma közös. Mindenki azt visz bele, amit tud – gondol – akar. A kicsik az innovációt, a nagyok a stabilitást, a bejáratott brand-et. De, miről is van szó, konkrétan, miért kongatjuk már most a vészharangot? Kihozta a Dreher az ilyen-olyan komlós söreit, illetve a Pale ale-jét, a Soproni egy APA-t, az Óvatos duhaj (NE IPA)-t és annak barna tesóját, az Óvatos duhaj démont. A Pécsi Sörgyár is kirukkolt egy APA-val, a Soproni pedig a közel jövőben kihoz egy portert, amit Stubna Ágoston házi sörfőző receptje alapján készítenek el, aki megnyerte a cég által kiírt sörversenyt. Itt adódik az első kérdés. Említett úriembernek hogy nem derogál, hogy részt vegyen házi sörfőzőként egy nagyüzem meghirdetett versenyén? A válasz egyszerű és talán jó pár kisüzem dédelgetett álma is, hogy felfigyeljen rá egy nagy. A nagyok tulajdonképpen már mindenkire felfigyeltek, ha nem is külön-külön, de összességében rájöttek, hogy nem élhetnek úgy tovább, mit a dinoszauruszok, akikre a kicsit magára is adó sörfogyasztó (is) rálegyint, hogy ugyan már, ezek leragadtak és nem is akarnak sehová fejlődni. Az öntudatos kisüzemi fogyasztót úgysem tudják át-, visszacsábítani, akinek mindegy, csak sör legyen, annak megfelel a legolcsóbb is, sőt úri huncutságnak tartja a kisüzemit (már, ha egyáltalán tud róla), az a viszonylag szűk réteg pedig, amelyik rugalmas és nyitott erre is arra is, pontosan ki fogja tudni súlyozni, hogy mikor mire van szüksége, mi éri meg neki. A hazai fő problémát nem a csúnya, éhes nagyok és a kicsik ádáz heroikus küzdelmében látom, hanem abban, hogy nincsenek közepesek. Ez, szerintem, ami igazán hiányzik a tudatos sörfogyasztónak, ahogy a (stabil) középosztály is nagyon hiányzik a magyar társadalomból. A közepest általában lenézik, pedig jó közepes terméket előállítani nem is olyan könnyű, viszont a kereslet nagyon stabil rá. A Rizmajer, a Békésszentandrási és a Fóti tekinthető talán közepes (kapacitású) főzdének, de a söreik nem jutnak el az átlag fogyasztóhoz, ahogy a Legenda sem. Nincs az, hogy leugrom a haverokkal pár sörre a külvárosban vagy a lakótelepen és nem kell feltétlenül teljesen otthon hagynom az igény szintemet, mert meg tudok (legalább) egy fajta felső közepes minőségű sört inni, ami mondjuk meg őszintén nem sokkal drágább, viszont valóban tartalmasabb, mint a nagyok által terjesztett csapolt lötty. Ezeket a söröket meg lehet kapni megfelelő áron, a megfelelő helyen, de ahhoz oda kell menni a forráshoz. Manapság a fake news-ok, összeesküvés-elméletek és fuzionálások korában nem csoda, ha többen a "rothadó kapitalizmus" eszméjéhez nyúlnak vissza. Nem kívánom idecitálni a már unalomig idézett churchilli mondást, de a helyzet az, hogy amíg korrekt verseny van, addig senki nem vádolható semmivel. Arról nem is beszélve, hogy a nagyok hideg fejjel gondolkoznak. Belemennek a népszerű felsőerjesztésű sörökbe, de kíváncsi lennék, hogy mikor jönne elő bármelyik is egy sour ale-el, egy barley wine-nal, egy imperial rozzsal és még hosszan folytathatnám. Ha a Ford kihozna egy hot rod típust, azt minden custom car építő tudná, hogy ez egy üzleti fogás, amivel az átlag fogyasztót célozzák meg, de az egyéni gyártókat ezzel még az se veri agyon, ha kijön még ilyennel 8-10 mogul, mert megvan nekik a saját kiterjedt igényes vevőkörük.

A magyar kraft összetartó erő (néhány apró súrlódást leszámítva). Rendre tartanak csapfoglalásokat, sörfesztiválokat és sorra nyílnak taproom-ok. Ennek a szegmensnek (szerencsére) már a nemzetközi piacon is egyre nagyobb a súlya.

Végül tételezzük fel, hogy tényleg eljön az a világ, mikor a nagyüzemek, mint megannyi fekete lyuk magukba szippantanak mindent, ami kicsi. A Földön az élet mindenhol megtalálható, még a magas nyomású tengermélyeken is. Valahol, valaki(k) mindig fog(nak) "kotyvasztani". Ha bevág egy meteorit, ami kipusztítja az őslényeket, akkor kialakul az underground élet és kezdődik minden elölről, maximum más formában. Ha már félteném valamitől a kraftot, akkor az a széthúzás, de egyelőre ennek még (a Keserű méz fiaskót leszámítva) szerencsére nincs jele.

32887334_1659207800822539_9021426037556248576_n.jpg

A bejegyzés trackback címe:

https://beersandbookskft.blog.hu/api/trackback/id/tr1314300073

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Kovács G. Maláta 2018.10.14. 21:00:38

Örülök, hogy valaki komolyan vette az írásomat és megcáfolta állításaimat. A seggem a földhöz verném örömömben ha a kraft, a Borsodi sörgyár és a fogyasztó egyaránt jól járna. Igazad van, némileg túlaggódom a dolgot, de továbbra is fenntartom a véleményemet. Ez persze lehet csak egy antikapitalista attitűd, de én semmilyen szempontból nem bízom a multinacionális sörgyártókban. Továbbra sem, pedig bejegyzésed állításainak többségével még egyet is értek.

Kovács G. Maláta 2018.10.14. 22:36:30

A kilencvenes években háromszáz kicsi sörfőzde volt az országban. Ócsó lágereket főzte egy-kétezer hektolitert egy évben. Akkor még hét SÖRGYÁR volt az országban, amik kilobbizták, hogy sok milliós jövedéki letétet kelljen fizetni a kicsiknek és ezzel haza is vágták őket. A több mint hármszázból huszonöt maradt talpon 2004-re.. Manapság, amíg nem sok vizet zavarnak a nyomorult egy százalékukkal, csak a jobb nevű típusaikat – IPA, APA és most a porte – gyártják, a többi extremitással hadd játszanak, a kísérletézesre leginkább hajlamos kraft egyesületiek. Azokból annyira keveset lehet eladni, hogy olyan keveset nem is tudnak főzni. Nézd mega a Meantime sorsát és akkor mond azt, hogy nem kell fosni.
drinkunion.hu/cikk/uj_idoszamitas_greenwichben
Ha bejön a Dreher által forgalmazott, tudj isten az Asahi melyik gyárában főzött Meantime, miért ne főzhetnék itthon? Persze van a Meantime-nak exklúzív sorozata is , a Pif által izgatottan várt 0,75-ös Porter is ide tartozik – de az nem 399 foirntos nagyker áron kerül majd a bolotkba.