Beers & Books

Kollab cikk #2 - Rozsdásodó craft

2019. január 22. - Dr. Mabuse

squrriels-1_640_546_s_c1_center_top_0_0.jpeg

Egy 1989-es könyvben – hát persze, hogy Michael Jackson írta – ötven különféle sörfajtát nevesít a szerző. Az európai olvasó, – ha csak maga is, miként a könyv írója – nem volt sörszakértő, jó, ha a felét kóstolta a felsoroltaknak. Sőt, ha nem egy szerencsés brit, belga, vagy német sörivó volt, talán öt-hatféle sört kóstolt életben. A kontinensen talán csak Belgiumban, az Egyesült Királyságban és német földön főztek akkoriban ale söröket, mindenki a nagyüzemi lágereket nyakalta. Ezeknek a többnyire 10-12 Ballingos söröknek majd minden országban volt valami neve, mint például a cseh vycepni és lezak, a német Schankbier és Vollbier. Voltak még elvétve baknak, doubbelnek vagy trippelnek nevezett erős sörök is és itt-ott néhány félig-meddig elfeledett regionális sör. Az egész osztályozás nem bírt jelentőséggel, míg az amerikai sörforradalom hullámai el nem érték az európai partokat és támadt sokaknak kedve sörfőzdét alapítani. A nagyüzemi alsóerjesztésűvel szemben megjelent a kisüzemi felső erjesztésű. Az osztályozás még ekkor sem ütközött nehézségekbe, hiszen az főzdék régi, mondhatni tradicionális söröket gondoltak újra. Ezeket besorolták az IPA, az EPA, a stout és a többi már létező főcsoportok alá, mint alcsoportokat. Mivel az újsöröknél eleinte a komlóhasználat dominált sorra születtek az újabb és újabb IPA típusok már látható volt, hogy rövidesen nem lesz az a BJCP szakértő, aki itt el fog igazodni. A BJCP sokáig bírta a gyűrődést és ha egy sört képtelen volt besorolni a már létező csoportba, akkor vagy kreált egy újat, vagy betette a különleges (értsd: egyéb) kategóriába. Aztán egyre szarabb helyzetbe került. Mivel a kisüzemeken nagy volt a nyomás, hogy újabb és újabb sörökkel debütáljanak a piacon, sorra születtek a különféle extrém főzetek, hiszen mindenki valami eredetivel igyekezett előrukkolni. Mivel ezek a sörök egyre ritkábban lettek besorolhatók a már meglévő kategóriákba, a sörfőzdék, hasonlóan a névadáshoz, típust is adtak a sörhöz. Így lett a különlegesen száraz karakterű IPA Brut IPA, a gyümölcsös laktózos-gyümölcs sör MilkShake és így tovább a végtelenségig. Nehéz azt mondani, hogy a dolog rendben van, hiszen egyre kaotikusabb helyzet, de ez valójában nem okoz a fogyasztónak problémát, hiszen aki egyszer megkóstolta, többet, még ha tervezne, se tehetné, mert nem lesz soha többé. A modern fogyasztó azonban ritkán akar kétszer ugyanabba a folyóba lépni, azaz többször is ugyanazt a sört inni. Szóval a modern sörivó fogyasztóból kóstoló lett, akit kevéssé zavartak az új sörelnevezések. A vesztesek a sörfőzdék lehetnek és a különféle sörversenyek, hiszen fix kategóriák nélkül a söröket nincs mihez viszonyítani, így nem lehet besorolni őket és kategóriagyőztest hirdetni, emelve ezzel a sörfőzde nimbuszát, mivel ez nem a „Ki mit tud” ahol az egyéb kategóriában egymással versenyzett a füttyművész, a bűvész, a parodista és a gumiember. (Kovács Gábor „Maláta”)

A sör ma úgy néz ki, mint egy hormonzavaros, túlfűtött tini, aki be akarja harapni az egész univerzumot. Nagy falat, de nem lehetetlen. Eljött a hedonizmus és a carpe diem kora, amikor naponta szület(het)nek új elnevezések és a mélyen tisztelt sörgyík (pláne a kereskedő) csak áll a palack előtt és úgy csinál, mintha értené. De, nem érti. Hogy miért nem, annak ezer oka van. A lényeg az, hogy nincs naprakészen képben. Persze, olvas ő, nézi a híreket, blog bejegyzéseket, akár naponta is, de felbukkan itt-ott egy-két palack, mint amit kisodor a tenger árja és akkor mi van? Megy utána. Kezd képben lenni. Lassan képben lesz. Aztán jön egy új. Új élesztő, új komló, új vadhajtása egy fekete lyukba kulmináló IPA párhuzamosoknak. Sokukba (és egyre több ilyen van) bele van kódolva a halál. Csak az internetnek lehetünk ilyenkor hálásak, hogy utólag legalább nevében, esetleg leírásban, képileg tudunk tájékozódni. Aki ma lemarad, az kimarad. A magyar kisüzemi sörgyártás (legjobb tudomásunk szerint) új fajtát nem talált ki, viszont folyamatosan tájékozódik és "leképez" aktuális, trendi söröket. Kvázi, követi a globális sör (divat) kultúrát. Ha éppen a stout hódít, akkor azt gyárt, méghozzá magas minőségben. Ha a sour ale (mert Ámerikában épp ez a dili), akkor azt és még meg is magyarázza, hogy ez miért olyan kurva jó. Ha savanyú sört ittam bármikor, azt kiköptem, de ma sikk ezt inni. (Persze, mindenki tudja savanyú és savanyított nem ugyanaz). Mindegy, másnap már egész más lesz, más névvel, más címkével, más elgondolással. Ha holnap kijövök egy a újatalkottamorganicmilk IPA-val és ezzel teret tudok hódítani, akkor az lesz. És az lesz.

A bejegyzés trackback címe:

https://beersandbookskft.blog.hu/api/trackback/id/tr5714582978

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

promontor · http://jozsefbiro.blog.hu/ 2019.01.23. 00:16:34

"A magyar kisüzemi sörgyártás (legjobb tudomásunk szerint) új fajtát nem talált ki".

Hátaköleses? Igaz, az prekraft, de attól még saját, nem? Mondjuk nekem nem jött be, de ez más kérdés.

Vagy a hoplager? "Kutatásaim" szerint az elnevezés magyar eredetű, máshol nem használatos. Az persze vitatható, hogy van-e helye a hoplagernek a pilzeni és az IPL között, de ha lehet 23 fajta IPA, akkor talán igen.

Vagy mondjuk egynémely Esthajnal nem megy el originál hungarikumnak? Aszalt szilvás füstölt malátás stout, ez pl. a '18-as, hát csinálnak ilyet Portlandban?

Amúgy jó a poszt nagyon... ;-)

Árpa Jankó · http://serteperte.blog.hu 2019.01.23. 08:02:41

Nyuodtan ki raktam a lájkot. pedig félig benne vagyoka cikkben, amit Dr Mabuse tett közzé. Szerintem érdemes lenne minden sörkedvelőnek elolvasni. Főleg azoknak, akik hallelujáznak bárminek, ami kraft és nem veszik észre, hogy ebben a hemzsegésben a lényeg vész el: a sör.