Beers & Books

Nem mutiból készült - Szentandrás Mutti hoplager

2019. február 13. - Dr. Mabuse

img_5461.JPG

A Szentandrás Sörfőzde viszonylag új söre egy hoplager ami a keresztségben a Mutti nevet kapta. A címkével nem sokat szaroztak, ugyanaz a betakarító kombájn látható rajta, mint az Ogrén, csak kékben. Ahogy azt már (újabban) megszokhattuk a főzdétől az EBC és az IBU szám mellett feltűntetik az ajánlott fogyasztási hőmérsékletet, az ajánlott ételt (ez esetben egy hambi, mi más) és az ajánlott pohárformát is. Jó ötlet volt kirukkolni egy ilyen sörrel. Egyrészt, mert divatos, másrészt egy jól kitalált, méltán népszerű műfaj. Jól is van ez így, mondtuk az első szériát megkóstolva. Kitöltve hoz egy remek habzást, a színe tükrös aranysárga. Citrusos aroma komló illat fogad, már ott a pont. Ízre citrus héjas, zöld fűszeres, füves, icipicit olajos textura, enyhén karamelles lecsengéssel. Közepesen testes és szénsavas sör. Ez van, mondja az egyszeri paraszt sörivó, jójaz és tényleg jó. Működik, megéri az árát, azt' hellovín. Na, jó, de kijön a második kör, azt' változnak a dolgok, ugyebár. De miért? Valamiért ez a főzde fejlövése, hogy hangolgatnak a recepten. De miért? A következő főzet már szikárabb lett, ami nem feltétlenül baj, de ha valaki megszerette a Muttit és nem tudja, mi folyik a háttérben, az jó esetben néz egy nagyot, aztán lehet, hogy leszoktatja magát erről a sörről (is). Mire jó ez, kérdezhetnénk joggal. Egy közepes kapacitású főzde nem kell, hogy a kraft felé nyomuljon, vannak ott már épp elegen. Van elég kísérletező kedvű vegyész, akik nem mellesleg (még) nem látják a zsákutca végét, amibe oly nagy kedvvel és magabiztossággal vezették be önmagukat. De miért? Nem kell mindig új dolgokon agyalni, ahogy nem kell hetente új sörrel se kijönni. Elég egy stabil jó középvonalat húzni és azt – ha nem is mindenki, de – nagyon sokan fogják szeretni. De miért? Mert sokat akar a kraft (ráadásul egyszerre akarja mindezt), azt' nem bírja a fogyasztó farka. A Szentandrás Sörfőzde – akárhányszor lantomba csapok, ezt mindig megéneklem – hivatott lenne egy markáns demarkációs vonalat húzni (ahogy ezt már meg is tette), ha viszont így folytatja, könnyen lehet, hogy saját sírja első ásónyomait vélhetjük felfedezni. Akárhogy, én drukkolok a főzdének, mert szeretem, jónak tartom és ha ők úgy gondolják, hogy a kraft fújja a Passzát szelet, akkor innen üzenem, hogy széllel szemben igazán emberes… De miért? Ábel! Apád nem volt üveges.

A bejegyzés trackback címe:

https://beersandbookskft.blog.hu/api/trackback/id/tr4114625916

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.