Beers & Books

Pofán csapott egyszerűség - Dreher Red ale

2019. február 24. - Dr. Mabuse

img_5898.JPG

Üdvözletes a Dreher (tulajdonos a japán Asahi) részéről, hogy halad a korral. Megtették már pár éve, amikor rádöbbentek, hogy a kraft kiharapott egy jó kis szeletet a piacból, de nem feltétlenül ez kellett, hogy motiválja a céget. A Dreher vezető márka, mondhatnák, hogy szarunk az egész sör forradalomra, veszik a söreinket olcsón, viszont nagy mennyiségben és ezzel jól elvagyunk az idők végezetéig. Az elmúlt pár évben többször rácáfoltak már erre, a viszonylag alacsony árat viszont szem előtt kell tartaniuk (folyamatosan), így az alapanyagokkal takarékosan kell bánniuk. Ilyen szűk keretek közt mozogva bármely sörfőző megszorulna, ha magas minőséget szeretne csinálni. Elmúltak a daliás idők, amikor "szarból aranyat" lehetett csinálni. Amikor a Paramount megbízta Francis Ford Coppolát, hogy forgassa le a Keresztapát, akkor egy kifejezetten "B" kategóriás, nagyjából másfél órás gengszter filmben gondolkoztak. Fogalmuk sem volt, hogy a Mester ennyit kihoz, egy (nem) mellesleg olyan szerzőből, aki a saját családja kedves lúzere volt. Ha már itt tarunk, engedtessék meg egy rövid sztori a film kapcsán, igazolva, hogy az őszinteség a leghitelesebb. A film nyitó jelenete Luca Brasi magolásával kezdődik. Lenny Montana alakítja, aki annyira be volt szarva, hogy Marlon Brandoval kell együtt szerepelnie, hogy ott helyben biflázta a szöveget. Coppola persze felismerte az óriási lehetőséget és leforgatta. Így – paradox módon – behozta a valóságot a fikcióba. A Dreher pedig úgy tűnik, hogy a valóság egy oly kis szeletébe harapott bele, ami Magyarországon egy piaci rés (nagyüzemeket tekintve legalábbis). A vörös söröktől még a kisüzemek is ódzkodnak, mondván, nem piacképes. Erre a Dreher kihoz egy Red ale-t?

Megjelenésre ugyanaz (a Maisel-től lenyúlt) dizájn, mint a Pale ale-nél, csak vörösben. Kitöltve gyönyörű habzás, masszív tört fehér hab, ami az utolsó korty végéig megmarad. Borostyán szín, hamar elillanó aroma komló illat. Pozitívumként említendő, hogy régi jó barátunk, a Chinook komló "támad" először, ami – mondjuk meg őszintén – csodákat tud tenni minden téren. Enyhén karamelles, citrus héjas ízvilág, barackos, sárga dinnyés lecsengéssel. A Chinook komló rögtön kiütközik, ahogy illatában is, de hamar elveszti jellegzetes karakterét. Nem túl testes, közepesen szénsavas sör, összességében becsületes munka.

Nagy öröm és nagy elismerés a Drehernek, hogy egy vörös sörrel jött ki és hogy ezt még iható formában is tette. Pár lépés és a cég talán még megfizethető jó söröket is fog gyártani. Ezzel a sörrel mindenesetre sikerült egy szép gólt lőniük.

img_5902.JPG

A bejegyzés trackback címe:

https://beersandbookskft.blog.hu/api/trackback/id/tr2914645501

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Kovács G. Maláta 2019.02.24. 11:12:48

Arra azért kíváncsi lennék, hogy akár az előző pale ale, akár a mostani red ale esetében milyen éves mennyiség eladásával számolnak. Nyilván többel mint az összes kisüzem, kraftostól, nem ide számolva a közepes méretű pécsi sörgyárat, mely legfeljebb csak nevében főzde. Mindenesetre örülök a red ale-nek, de azt hiszem számomra annyira érdektelen, hogy biztos nem én leszek a célközönség.

Dr. Mabuse · https://www.facebook.com/Beers-Books-Kft-110752402663958/ 2019.02.24. 12:02:02

Én se, de egy próbát (ennyiért) megér. Sokkal rosszabbra számítottam.