Reczer Gábor elérkezett kollab szériája 12. egyben záró darabjához. Egy évvel ezelőtt azt ígérte, hogy 12 hónapon át havonta lefőz egy limitált szériás (1000 liter) sört, amit minden esetben más sörfőzővel alkot meg. Elérkezett a vég és az mindig csöppnyi szomorúsággal jár, ha egy kedvelt széria befejeződik.  Ugyanakkor egy teljes, befejezett "művet" könyvelhet el, kitűzött céljának megfelelően.

A sorozat utolsó darabja az Uradalmi Sörmanufaktúrával készített Ace of Flakes névre hallgató imperial white IPA lett. A pikk ászból (egy Motörhead szám és lemezcím is) kinyert név utal a sörben lévő búza- és zabpehelyre. Többször ekéztem már (megérdemelten) a széria címkéit – egy-két kivétellel – így nagyon örülök, hogy zárásképp csak dicsérő szavakkal illethetem a megjelenést. A Viktoriánus korabeli ciánnal festett sötétzöld tapétákat idéző, aranyszínű ornamentikára hajazó komlóindák pikk szimbólumba keretezve már önmagában is telitalálat, az ezüst alapú fekete felírat szalagszerű kiemelése pedig nemcsak informatív célt szolgál, de egyben rangot ad a címke eleganciájának. Lett volna még csiszolni való a megjelenésen (a hátteret tekintve például), de ne álljunk egyből az égi manna alá, az előzményeket tekintve ez így is csillagos ötös, ha pedig a nemzetközi szintet veszem, egy 10-es skálán tud nálam hetet, ami nem kevés.

A történelem ismétli önmagát (más megközelítésből újra ugyanazokat a kérdéseket teszi fel), itt is megtörtént az a malőr, ami az Easy Peasy-nél, miszerint a gyümölcs (jelen esetben citrusfélék) úgy leült a tartály aljára, hogy azzal viszonylag jelentős mennyiségű sör "ment a levesbe", így a limitáltnál is limitáltabb lett a széria utolsó darabja. Szép és nemes búcsú ez így is, ami ugyanakkor jelentheti egy új korszak nyitányát. Reczer Gábor tehetségéhez méltó egy olyan sörrel zárnia, ami ha nem is unikális, de a magyar palettán tudtommal egyáltalán nem létező fajta. Talán nem véletlen, nem valószínű, hogy túl nagy karriert futna be, számomra is inkább csak hangulati elem, nem emelném be a "core"-ba. Meg kell mutatnia magát, ahogy egy divattervező ruháit sem viselik feltétlenül a hétköznapokban, egyfajta referenciáként álmodják és mutatják be ruhakölteményeiket. Ezt a sört viszont megisszák és nagyon jól teszik, mert egy nagyon kellemes, remek habzású, tükrös aranysárga színű, gyümölcsös, mézes aroma komló illatú buborékról beszélgetünk. Mandarinos, pomelos, ananászos, citrusos, enyhén banános íz világ, citrushéjas, grapefruitos lecsengéssel. Közepesen testes és szénsavas, lágy, selymes kortyérzettel.

Örülök, hogy a Reczer Ser "krónikása" lehettem 1 éven keresztül, külön köszönet Gábornak, hogy mindig kaptam egy üveg kóstolót, de főként azért, hogy egyszer sem kellett negatív kritikát írnom a söreiről. "Szép volt fiúk!" – zengi (remélem) a tömeg én meg csak annyit mondok a backstage-ben, hogy csak így tovább, barátom, illetve nem csak így, ennél  még sokkal jobban.