Beers & Books

Beers & Books

Fekete lyuk - Emil Ulischberger: Sörivóknak való

2019. április 22. - Dr. Mabuse

scan_20190421_202108365.jpg

A Kádár rendszerben, hogy diplomatikus legyek, nem árasztottak el minket sör tematikájú könyvekkel és hát sörforradalom ide vagy oda, a helyzet azóta sem sokat javult. Konkrétan le se szarták a sört abban az időben, a melósok tolták, azok meg köztudottan "parasztok" voltak nekik találták ki, meg aztán a rockerek, punkok. A németeknél van kultúrája, mondtuk, na, jó, de ott mindig is volt, meg a cseheknél és az angoloknál is. Kábé ennyi volt a tudásszint, ami szorosan igazodott az érdeklődés mellé. Ebben a sörsivatagban jelent meg 1982-ben hazánkban Emil Ulischberger: Sörivóknak való című könyve. Nem tudom – megmondom őszintén – hogy annak idején milyen karriert futott be, mindenesetre a derék NDK-s szerző mindent megtett annak érdekében, hogy a művet ma már a könyvtári besorolás szerint is a humor kategóriába kellene beosztani.

A kötet egy Robert Burns idézettel indít, majd rögtön utána szűk 40 oldalon keresztül kapunk egy fametszetekkel és fekete-fehér képekkel megtámogatott történeti áttekintést, ami fércmunka ugyan, de a korba behelyezve szódával elment, már akit érdekelt egyáltalán. A fejezet leggyalázatosabb része, a még teljes egy oldalt sem megérdemlő XX. század, ami a szerzőnél 1936-ban be is fejeződik. De, ez még mind semmi (mondta Peterdi Pál) következik az Európai sörutazás című fejezet, ami arra volt hivatott, hogy bemutassa a nemzetenkénti sörkultúrát. Erős felütéssel indít "Belgium" címmel, ám hamar ½ 6 lesz minden sörkedvelő számára, ha egyáltalán épp ésszel fel tudja fogni a kurzívval szedett "Vörösrézszínű lambic" című féloldalnyi(!) fejezetet. Hogy mi a slussz poén nem árulom el, tessék olvasni is, ne csak inni! Egy dadaista huszárvágással Bulgária következik "Kevés a sör a Fekete-tenger partján" alcímmel mindössze 6 sorban, amiből kiderül, hogy az országnak nincs sörgyártása, csak import sört szolgálnak fel. Ez a 6 sor műfajteremtő lehetőségeket rejt magában. Kecsegtető, hogy bárki a cerkájához nyúljon, s legott megírja nagy műveit: Terrorista merényletek Észak-Koreában, Déli Sarki népzene vagy Meztelenül és szabadon a világűrben címmel. A baráti Csehszlovákia következik 2 oldalon, kihegyezve természetesen a pilzenire. Néhány nyugat európai országot (pár sorokkal letudva, persze) követi az akkor bőven nyugatnak számító Jugoszlávia, majd Lengyelország, míg eljutunk a legterjedelmesebb – több mint 20 oldalnyi fejezethez – aminek címe Magyarország. Itt kollaboráns betüremkedést orrontunk, hisz az akkoriban ketté szakadott Németország sem ért meg ily terjedelmet a szerzőnek, sőt a Nagy Testvér Szovjetuniónak sem szánt ¾ oldalnál többet, az USA-t pedig meg sem említi. A jócskán fej nehéz Magyarországhoz képest a 6 oldalnyi NDK természetesen túlsúlyban van a 3 oldalnyi NSZK-val szemben. Nagy-Britannia még megért másfél oldalt, igaz, a sört ezen nyúlfarknyi fejezetben következetesen angolnak titulálja. Amikor pedig ilyen suta mondatokkal találkozunk: "A klasszikus angol sör felső erjedésű. Az ale számunkra áporodottnak tűnik." feltételezhetően minden jó érzésű olvasó minimum egy feles után nyújtja ki kis kacsóját. Ezt követi a sörgyártás, közel 30 oldalon át, ábrákkal gazdagon ellátva. Ha kivesszük az Erich Honecker által megkövetelt kötelező piszlicsáré köröket, akkor marad egy egész értékelhető szövegrész, megfelelő fenntartásokkal persze. Ezek után nem maradt más, mint pár oldal kis színesek a sörről majd egy finom átvezetéssel rátérve a sörös receptekre. Mindez nagyjából a könyv felét teszi ki!

Ezek után bárki felteheti a kérdést, hogy minek írni egy rossz könyvről? Talán azért, mert nincs a mai napig jó és senki nem tudja, meddig kell várni, hogy végre megszülessen egy magyar szerző(k)től megírt/összeállított könyv. Fekete lyukak helyett meg kéne végre mutatni, hogy nem csak jó sört, de jó (reprezentatív) könyvet is ki tudunk adni.

A bejegyzés trackback címe:

https://beersandbookskft.blog.hu/api/trackback/id/tr3214779096

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Árpa Jankó · http://serteperte.blog.hu 2019.04.22. 09:33:41

Hűsz éve nem volt ez a könyv a kezemben, mégis azt kell mondanom, hogy sommásan ítélkezel. Akkoriban nem létezett még internet és a szerző a bolgár tengerparton és Magyarországon kívül nem igazán szerezhetett személyes tapasztalatokat.
A Sörtéka (2008) szerintem egy egészen jó, bár kétségtelen, nincs benne a hazai kraft. Vétek Gyuri Sörkönyve (2016) viszont a lehetőségekhez képest egész jól feldolgozza a modern sörfőzés eredményeit.
A nagy összefoglaló munkák kora lejárt. Mindennapi sörügyi változások követésére sajnos nem a könyv a legjobb válasz. Ami ma trendi, mire átfut a nyomdán, már lehet, hogy nevetséges anakronizmus, nevetni való zsákutca,
süti beállítások módosítása