Két új nagyüzemi sör bukkant fel a piacon – kisüzemi hatásra – az egyikre már közel egy éve lehetett számítani, a másikra abszolút nem.
Hogy ezek a próbálkozások leölnék a kisüzemeket, azzal továbbra sem értek egyet, hogy mennyi a létjogosultságuk, az idővel elválik. Egyelőre működik, úgy néz ki, párhuzamos univerzumokként. Az azért elmondható minden eddigi nagyüzemi próbálkozásra, hogy iható. A probléma legnagyobb lényegét nem ebben látom. Lefőzhetnek bármit ebben a sávban, ad absurdum akár egy vadélesztős quadrupelt is, az igazi dobás az lenne – ha végre, nem győzöm hangsúlyozni: végre – kihozna valamelyik egy igazán szerethető, megfizethető lagert, urambocsá egy pilst. Ennyi innovatív próbálkozással, energia befektetéssel simán összehozhattak volna már legalább egyet. Mert, azért mondjuk meg őszintén, példának okáért a Dreher Gold egy elég snassz próbálkozás volt, ha meg azt veszem, hogy mekkora volt körülötte a felhajtás, hát azt még brit tudósok sem tudták volna a helyi értékén kezelni. Hogy őszinte legyek, a magam részéről már a pofátlanság kategóriájába sorolom, a kvázi gyöngyök elé disznót szórni ékes példájaként.
A Borsodi egy szimpatikus cég (nem a söreik miatt), akik következetesen járják a maguk útját, tőlük számíthattunk a legkevésbé egy hoplagerre. A Hoppy megjelenése (külalakja) több mint meggyőző. Letisztult, a legjobb értelemben vett puritán dizájn, ami valóban fiatalos lendületet ad a külsőnek. Fehér doboz, rajta fekete és metál türkiz kék betűk, s ha elég figyelmesek vagyunk, azt is észrevehetjük, hogy a felül elhelyezett komló toboz felesben ebből a két színből áll és ez egyben a felirat színfelező demarkációs vonala is, valamint a hátsó felirat alatt elhelyezkedő vonalkód egy divatos kraft sörös pohárban rajzolódik ki. Ennyi figyelmesség után elmondható, hogy jó kézbe venni a Hoppyt. A dizájn azonban nem minden, bár sokkal fontosabb annál, mint azt többen gondolnák. Kitöltéskor a habzás megfelelő, ám a hab hamar összeesik. A habtartósság nem feltétlenül erénye egy sörnek, lehet valami attól kiváló, hogy a hab hamar elillan. Inkább esztétikai kérdés, bár az kétségtelen, hogy egy jó csapolt lágerhez hozzátartozik, mint Bözsi nénihez a "Hello röfik!". Tükrös aranysárga szín, citrusos, enyhén szappanos illat fogad. Gabonás, kissé kenyeres, citrusos, zavarba ejtően ale-ekre hajazó íz világ, némi fűszerességgel, visszafogott citrushéjas, picikét ananászos lecsengéssel, karakteres keserű véggel. Közepesen testes és szénsavas. Hoplagernek ez így nagyon kevés, valójában értelmezhetetlen, csak a záró, kissé kilógó keserű íz próbálja menteni (magyarázni) valamennyire a helyzetet, de nem igazán jön össze neki. Érezhető a jellegzetes Borsodi alaplevének íze, amit nyilván megküldtek némi komlóval, hogy akkor aztán hadd menjen, sőt talán még hidegkomlózás is volt, de ha volt is, igen takarékosan. A dobozon olvasható karakteres komlósság (IBU 25), még úgy-ahogy OK, de a borsodis csavart már végképp nem tudom hova rakni, ha csak nem az első korty után megfogalmazott, bocs, nem erre gondoltam érzés. Alkoholfok 4.5%, korrekt.
A Dreher tavaly ünnepelte 165. évfordulóját, amire rendeztek egy félig-meddig zártkörű ünnepséget. Erre a jeles alkalomra megalkották a Kalandor IPA-t, amit helyben csapoltak is. Ez aztán elérhető volt pár sörözőben, igen limitált mennyiségben, talán azért, hogy a megmaradt készletet még értékesítsék. Aki tudomást szerzett erről, annak sejthető volt, mi lesz a Dreher következő nagy dobása. A dizájn itt is dicséretes, de újat nem hoz, halad a kitaposott útvonalon, ami teljesen rendben van, csak azt a Maisel & Friends-től lelopott betűtípust nehéz feledni. Nem is lehet, ha állandóan ezt látjuk. A dobozon olvasható figyelemfelkeltő felirat egyetlen bővített mondat: "A Dreher IPA egy igazi sörkülönlegesség, amely karakteres ízével, domináns komlójával és aranyló színével igazán markáns élményt nyújt." (A szövegből az "és" előtti vesszőt kihagytam bocsi, mert az nem kell oda.) Na, kérem, hogy egy klasszikust idézzek, nem szívesen kukacoskodom (dehogynem), de érdekelne, hogy sörkülönlegesség alatt mit kell(ene) jelen esetben érteni? Ritka? Nem az, mert nagyüzemi, de már a kisüzemek is szarásig vannak IPA-val, így a műfaj sem az. Megkerülhetetlen kötelező körnek mutatja magát minden kezdőfőzdénél is, tehát ezt megbeszéltük. A különlegességek egyik ismérve pedig az, hogy nem kaphatók meg olcsón. Pont azért, mert különlegesek. Példaképp: Szilvási Lajos regényei ma már eladhatatlanok, de létezik az egyik tucat regényének egy, a Nők Lapja által kiadott bőrkötéses, számozott, kis példányszámú változata, ami bármikor eladható párezer forintért. A tartalom ugyanaz, de a könyv ettől mégis különlegessé válik. Ha dedikált is, még jobb. A ritkaság tehát értékmérő, úgyhogy a szavak ilyen fokú nagyvonalúan kezelése számomra nem elfogadható. Ezen túl még a "markáns élmény" szóösszetétellel sem sikerült összebarátkoznom, de lehet, hogy ezzel egyedül vagyok, majd elvonulok egy csöndes sarokba raplizni egy kicsit, ha tényleg. Így nézne ki a dolog, aztán majd boncolgatunk: remek habzás és habtartás. Tükrös arany sárga szín. Gyümölcsös aroma komló illat. Citrusos, füves íz világ, visszafogott trópusi gyümölcsös, ananászos lecsengéssel, érezhető, de nem túl keserű véggel. Közepesen testes és szénsavas. Szóval, 6-féle komlót írnak, 35-ös IBU-t és 5.4% alkoholfokot, ami egy alsóhangos IPA-t sejtet. Az is. Becsületes iparos munka, gyakorlatilag egy műfaj pótló, ahogy a Borsodi söre is. És, ha már itt tartunk, itt is ugyanaz érezhető, mint a Borsodinál, miszerint a Drehernek van egy pale ale receptje, amit variálgatnak erre-arra és aszerint határozzák meg műfajilag is. A Red ale ez alól kivétel, ott nem volt mese, le kellett főzni egy egyedi receptet. Jó is lett. Lehet, hogy jó ez is, csak már a ki se látunk a nagy India pale ale sznobizmusból. Hisz, tudjuk, hogy született a műfaj, viszont tudjuk azt is, mekkora lehetőségek rejlenek benne.
Levonva a megfelelő tudományos konklúziókat, nálam mindig egy Isten háta mögötti tanyasi buli a fokmérő, ahol nincs lehetőség kiugrani a bótba, hogy ott zavarna-e, ha csak ezek lennének. A válaszom határozott nem, de ha tájékoztatnak előtte, azért a biztonság kedvéért viszek magammal ezt-azt.
