Pöttyet erősre sikeredett a hét eleje, de hát mit lehet tenni, ha egy külföldről érkező rég nem látott nagyon jó barát kopog be az ajtón. Lendület, vidámság, miegymás. Két naposra sikeredett a dzsembori, másnap este már az EPA sörözőben ittuk filozófusra magunkat és ami utána következett, azt már erős idegzetűeknek sem ajánlom. Tény, hogy egy idő után Mr. Curry is tiszteletét tette, akire még más-, akarom mondani harmadnapon is emlékeztünk, erős amnéziánk ellenére. Meghalni akarok, rimánkodom az Úristenhez kijózanodva, csak ezt éljem túl, túlélem. Nem a fohászaim miatt, hisz Isten halott, ezt Nietzsche óta tudjuk, bár a temetése nem volt nyilvános. Eljön a hétvége gyönyörű tervekkel. Szombaton, a hőség ellenére egy séta és egy könnyű ebéd a Népszigeten, majd pihi, alig várja az ember, hogy kettőkor lehúzhassa a rolót. Dél körül azonban becsap egy gránát, amire a tervező nem számított. Zártkörű kis sörös társaságunk oszlopos tagja, Ogre barátom küld egy üzenetet, miszerint aznap d.u. csapatépítő brainstorming Kőbánya felsőn a Restiben, jön Maláta is, meg lehet, hogy a nagy tekintélyű Merza Gábor, aki nélkül minden buli szürkébb, de lényegesen kiegyensúlyozottabb. Nabazmeg, mit lehet erre mondani? Ogre nagydarab, meg bokszolt is valaha, csak nem akarok tőle kapni egy pofont utólag. Megyek. Kisvártatva Merza hívott, hogy menjünk együtt, OK, találkozzunk a körúti Lecsóban, mert az én belem még üres. Ő ivott, míg én ettem, 2 pohár Borsodit. Kérdeztem, miért nem Staroprament, azt mondta, az ugyanaz. Tudtam volna vele vitázni, de kb. 5 másodperc alatt lezongoráztam, hogy nem érdemes. Szomorúan igaz, de tényleg nincs nagy különbség. A Blahára érve pont nem értük el a 37/A jelzésű villamost, ami negyed óránként jár. Tekintettel arra, hogy találékonyak vagyunk és megfelelő helyismerettel rendelkezünk, beugrottunk a Rizmajerbe, a franc fog az aszfalton malmozni a tűző napon, mikor 2 percre van a sörforrás. Részemről beugrott egy trópusi gyümölcsös APA (bevállalós vagyok és erre mindig rábaszok), Gabikámnak meg egy Konyakos meggyes kisszínes. Megbeszéltük aztán, hogy milyen szarok voltak, de a Konyakos meggyest mindketten kultiváljuk. E tekintetben egyformán vagyunk perverzek. Az a jó ebben a járatban (t.i. a villamos), hogy pont ott áll meg ahol, nem kell sokat gondolkodni, én azonban mégis túlokoskodtam a dolgot és ahelyett, hogy rendeltetés-szerűen használtuk volna az aluljárót, végül a síneknél kötöttünk ki. Volt vagy 15 sínpár, de rövid idő alatt meggyőztem Gabikát, hogy keljünk át, látszik már az oázis (Miért nem hal szomjan a csecsemő a sivatagban? Bocsánat.) Jól sikeredett a dolog, végül fotózott, meg videózott is.
Megérkeztünk, beültünk, kikértük az első sörünket, majd pár perc múlva megérkezett a másik Gabika. Javaslatára a légkondis helyiségből kimentünk egy árnyas helyre, hogy Ogrét méltóképpen fogadhassuk. Még poénkodtam is, hogy milyen lenne, ha bejönne a vonat és (mint a Volt egyszer egy vadnyugatban) Ogre a másik oldalon szállna le, mint ahol vártuk, bár nem figyelt rám senki. Ha nem is pont ez, de valami hasonló történt. Amint begördült a szerelvény, Merza az érkezését videóra vette, de az ellenkező irányból várta. Az első közösen elfogyasztott sör után konszenzusra jutottunk, hogy mégis bemegyünk, ám később, mikor Merza rálelt a WC bejárat mellett veszteglő zenegépre, majdnem kimentünk, újfent.
A második söröm előtt bedobtam egy mák likőrt (leánykori neve Macum), aminek szerintem kissé csiszoltak a receptjén, ezzel is emlékeztetve magam a hét első két napjára. Most olyan, mit a (rettenetes) mákos gubára öntött vanília sodó. Kurva finom. Ogre beharangozta, hogy Borsodi IPA lesz csapon, ehelyett azonban Hoppy volt. Mint kiderült, csak hétfőtől…
Ennek ellenére kiválóan éreztük magunkat, olyan komoly dolgokat vitatva meg, hogy kinek mekkora haja volt anno, milyen zenét szeret/szeretett, aminek DJ "Ízlésficam" Merza rendre pont az ellenkezőjét találta el. Legközelebb – kerül, amibe kerül – megfizetem a Jattos Tomi Duót, nagy tisztelettel. 
A hely azonban csak dicséretet érdemel. Hangulatos, kedves kiszolgálással, tiszta WC-vel, ahol van papír, szappan és papírtörlő is, mindez kifejezetten kedvező árak mellett. Kiszolgálás csak a pultnál, semmi szervizdíj, semmi trükközés, pont az az objektum, ahol minden rendeléskor boldogan ad egy kis borravalót az ember. És még a Bee Gees összest sem kellett meghallgatnunk.
