Beers & Books

A Maláta folyóirat története 3. rész: Interjú Ugró Szilárddal

2020. október 17. - Dr. Mabuse

20200726_133639.jpg

Beers & Books: A Maláta olvasószerkesztője, korrektora és Dr. Aliz Sorgu néven állandó szerzője voltál. Mesélj légy szíves a lapról, illetve, hogy hogyan kerültél oda.
Ugró Szilárd: A határőrségnél dolgoztam 30 évig, ebből 22 évet csapattisztként. 1988-ban a Határőr újsághoz helyeztek. Velem amúgy nagyon jót tettek, mert körülbelül három hónap múlva rovatvezető lettem, majd nyolc hónap után olvasószerkesztő, végül főszerkesztő helyettesként jöttem el. Amíg ott dolgoztam, elég sok munkám volt a helyesírási hibák javításától, a tárgyi tévedéseken át a stilisztikai korrekciókig. A szerkesztőség (Kovács) Gábor lakása közelében volt. Vele amúgy már régebből ismertük egymást egy közös baráti sporttársaságból. Egyszer, mikor összetalálkoztunk az utcán, mondtam neki, hogy idekerültem az újsághoz. Mire ő megkérdezte, hogy lenne-e kedvem korrektorként dolgozni a Malátánál. Vállaltam, természetesen. Mondta, hogy fizetni nem igazán tudna érte, mire azt válaszoltam, hogy egy ideig biztosan tudom ingyen vállalni, ugyanis közben több kisebb szaklapnál szerkesztettem, illetve írtam más lapoknak is. Gábor felajánlotta, hogy ha írok a Malátának, akkor megjelentetik. Végül ezeknek az írásoknak köszönhetem, hogy megjelent pár írásom a Rakéta Regényújságban is. M. Nagy Péter, az akkori főszerkesztő (szintén sörkedvelő) a Malátában olvasta a Mondd gyorsan Nagy Árpi! című írásomat, nagyon tetszett neki. A Maláta egyébként nagyon mostoha körülmények közt indult, ennek ellenére rendszeresen meg tudott jeleni. Vétek Gyurinak sokat segítettem az elején a város különböző pontjain a tördelésben, de az összmunka nagy részét Gábor és Gyuri végezte nyilvánvalóan. Gyuri nagyon gyorsan tanult amúgy, igazi profi lett, ez meglátszik a későbbi Füstölgő folyóiraton is, ami egy kifejezetten elegáns, mondhatni elit lap volt.

B. & B.: Mit gondoltál a Malátáról, mikor elkezdtétek? Jelentett az neked valami pluszt, hogy egy tematikus sörös lapnál fogsz dolgozni vagy ezt is csak egy munkaként kezelted?
U. Sz.: Rendkívül lelkes voltam. Nekem a Maláta az első pillanattól kezdve szívügyem volt. Ezentúl borzasztóan kreatív ötletnek tartottam, magas színvonalú megvalósítással. Az egy állati fontos dolog volt, hogy már az elejétől színes borítóval jelent meg a lap. Ez persze nem volt olcsó, de legalább felkeltette az emberek figyelmét.

B. & B.: Milyen jövőt jósoltál a lapnak, az indulásakor?
U. Sz.: Bizakodó és optimista voltam. Mivel szerintem jó volt a koncepció, beleértve ebbe az irányvonalat, a témát, a szerző gárdát, a lappal való törődést és szeretetet. Kifejezetten nagy jövőt jósoltam neki, ami – ez persze nézet kérdése – valamelyest be is jött. A kocsmai terjesztést is hihetetlen jó ötletnek tartottam, hisz így szó szerint a helyére került az újság. Szerencsére voltak szép számmal előfizetők, még Budapesten kívül is. Ha ezt a kört még jobban ki lehetett volna szélesíteni, merem állítani, hogy tartósan is nyereségessé lehetett volna tenni a lapot.

B. & B.: A legelső számba is írtál már?
U. Sz.: Igen, úgy emlékszem, legalábbis.

B. & B.: Volt abban valami rendszeresség, hogy mikor jelennek meg az írásaid?
U. Sz.: Nem, semmi. Ahogy jött. Arra emlékszem, hogy Vétek Gyurinak abszolút nem tetszettek az írásaim.

B. & B.: Ez hogy’ volt akkor összeegyeztethető? Gábor szava döntött ez ügyben?
U. Sz.: Pontosan. Több írásom is megjelent a lapban, többnyire humoros novellák. Szakmai cikkeket nem írtam. Volt pár szerzeményem amúgy, amit odavittem, aztán nem jelent meg, de a többségét azért lehozták. Ettől azonban még nem tartom magam írónak, én katona vagyok. Öcsém egyébként dolgozott együtt Ludwig Emillel, aki szintén írt a Malátába.

B. & B.: Ha már Emilt említetted. Ti hogy’ jöttetek ki egymással, hisz a politikai paletta két végén álltatok és álltok.
U. Sz.: Ez annak idején még nem volt téma, szerencsére. Különböző világnézetű emberek is jól tudtak együtt dolgozni, sörözni, beszélgetni. Semmiféle vitánk nem volt soha egymással. Természetesen mindketten tudtuk egymásról, hogy hol állunk, de a helyesírási hiba az pártsemleges.

B. & B.: (Kovács) Gábor és (Vétek) Gyuri különböző habitusú emberek. Mit tapasztaltál, mennyire tudtak könnyen vagy nehezen együtt dolgozni?
U. Sz.: Jól kiegészítették egymást. Gyuri tördelt, szakmai cikkeket írt, Gábor meg az írás mellett rengeteget rohangált. Köszönhetően a kiváló kapcsolatteremtő képességének, a terjesztés nagy részét ő végezte. Szoros munkakapcsolatban tulajdonképpen azt kell, hogy mondjam, nem is igazán voltak.

B. & B.: Gyuri említette, hogy a szerkesztőségi ülések a Tóth Kocsmában voltak. Te részt vettél ezeken?
U. Sz.: Talán egy vagy két alkalommal, de már erre sem emlékszem pontosan. Valójában ehhez nem volt túl sok közöm. Azt gondolom, Gábor és Gyuri mellé nem is hiányoztam oda harmadiknak, ami teljesen érthető. Én csak korrektúráztam, a tartalmi megjelenésről ők döntöttek.

B. & B.: Hogyan érintett a Maláta megszűnése?
U. Sz.: Azt lehet mondani, hogy traumatikusan. Nagy veszteségként éltem meg, hisz nagyon szerettem a lapot.

B. & B.: A Maláta megszűnése után tartottad valakivel a kapcsolatot?
U. Sz.: Nem. Kovács Gabit a megszűnés óta tavaly láttam először, amikor feljött hozzám, hogy hozzon pár Maláta antológiát.

beolvasott_20200731_4.jpg

beolvasott_20200731_5.jpg

A bejegyzés trackback címe:

https://beersandbookskft.blog.hu/api/trackback/id/tr9016235600

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása