MONYO tavaly év elején jelentkezett Anubis nevű "történelmi" sörével, ami ókori recept alapján született. Komlót természetesen nem tartalmaz, hisz az akkor még nem volt ismeretes, mint sör "fűszer". A gabonából készült ételek az ókori Egyiptomban az uralkodók, tehetősek és a középosztály eledele volt, ami magas szénhidrát tartalma az arra érzékenyeknek gyakran okozott fogszuvasodást. II. Ramszesz fáraó (mint legutóbbi kutatások kiderítették) is ebben szenvedett. Haláltusája idején fogai rossz állapota miatt is szörnyű kínokat szenvedett el. A sör és kenyérkészítés akkor még erős szimbiózisban állt egymással, a sör tartósítására azonban még nem volt módszerük. Az egyiptomi sör nagyon hamar megromlott, pontosabban az alkoholos erjedés ecetesbe csapott át, célszerű volt tehát hamar elfogyasztani. Ezért nem is kerültek elő ilyen korsók, tárolásra használt edények, mint a bornál, datolya-, gránátalmabornál. "Szerencsére" ott voltak a piramisépítők, akikbe lehetett tölteni bőven a sört, persze ők is csak meghatározott időpontokban kaphattak, korlátozott mennyiséget, viszont voltak elegen. Alsó- és felső-egyiptomi árpát gyakran emlegetnek egyiptomi szövegekben. Ez azonban egészen biztosan nem területi megjelölést jelentett, sokkal inkább archaizáló megjelölés volt, az Újbirodalom kezdetétől sokszor sajnos teljesen következetlenül. "III. Ramszesz halotti templomának nagy áldozati listáján, Medinet, Habuban a felső-egyiptomi árpa egyszerűen csak árpát, az alsó-egyiptomi árpa pedig tönkét jelentett." Természetesen az egyiptomi polgárok életében is helyet kapott a mámor, más élvezetekkel egyetemben. "A részegséget sok helyen isteni rangra emelték és ezzel párhuzamosan isteni eredetűnek is tekintették." II. Amenhotep király miután katonái távollétében egyedül őrizte a hadifoglyokat, este egy úgynevezett ivócsarnokban "pihent meg". Az ókori egyiptomi sör egyik "rejtélyes" összetevője: a besa. Eredetére nem sikerült fényt deríteni, de tudósok ütköztetett álláspontja alapján arra jutottak, hogy csakis csíráztatott árpa maláta lehetett. A szegemenről viszont biztosan tudhatjuk, hogy gyümölcslé volt, amivel a cefre cukortartalmát, így a kész sör szesztartalmát is fokozták. "Írásos dokumentumok és sírábrázolások alapján tudhatjuk, hogy a sörkészítés során datolyát is felhasználtak."

Mindezek ismeretében nem csodálkozhatunk, ha az Anubis a következő "fűszereket" tartalmazza: arany mazsola, szőlőlé, vaddohány méz és sáfrány. Lehet szeretni ezt sört vagy nem, mindenesetre nekem ízlett.

Felhasznált irodalom: Gaál Ernő: A sör az ókori Egyiptomban és Mezopotámiában (Gondolat, 1988)

Nem tudom, hogy hova tud lealjasodni egy ilyen cég, de nálam elérte a falat. Nem kell ezt túl magyarázni. Az emberi kapcsolatoknál is így működik, miért lenne ez másképp, máshol? Megbízhatóság… Aztán rábaszol egyszer, kétszer és már csak az jön, hogy tessék mondani, itthon van a jó kurva édes anyja? Meg hogy ezt ennyiért?!  A dizájn baromi jó (szerintem). Mindig is szerettem volna kézben tartani egy ilyen szikár, fémes kinézetű dobozt. Nem életcél, de most megadatott, kár, hogy nem tudtam mi van benne. Aki kóstolt már kukoricával belobbantott söröket, azt tudja miről beszélek. Jól tudja. Se íze, se bűze, csak az a szar édeskés egyeníz, amit már a távolkeleti sörcsögőknél is éreztünk. Ja, az, amire gondolsz. Se teste, se habzása, olyan szar, amilyen csak lehet. Ha az ízét ezek után nem találta ki volna valaki, az ne lottózzon!

Reczer Gábor elindult kollab söreivel, amiből ígérete szerint havonta jelentkezik mind újabbakkal. Ezer liter tényleg nem nagy mennyiség, ennyi hamar elmegy, az eladással nincs nagy kockázat. Ilyen mennyiséghez viszont tényleg ütőset kell alkotni. A bemutatót megelőzte egy játékos titkolózás a Faszbukon, ami nem lőtt túl a célon és nem sugallta azt a "most lefőztük az istenfaszát". A beharangozóban az volt, hogy egy olyan sör jön, ami egyáltalán nincs itthon és ez így is lett. A Vaskakasnak van egy Münchausen nevű barna bajor jellegű búzája, ami egy tök jó kis sör, de az tényleg nem fekete. Ez viszont az, ami - a már jól bevett magyar szokás szerint - egy angolba öntött szóvicc alapján kapta a nevét. Így állt elénk teljes felkészültségében a Dark Wheater, ami sör kedvelő Star Wars rajongóknak is ajánlott. Amikor fény(kard) derült a titokra, picit csalódott voltam és nem kevésbé szkeptikus. A T30 meggyőzött, pont ilyenkor szoktam nagyon kritikus lenni (más területen is). Állati kellemes csalódás ért és ezt őszintén mondom, mert nem is tudom eléggé érzékeltetni azt a meglepetést, amit az első korty okozott. A címkén feltüntetett fogyasztási hőmérsékletet érdemes megszívlelni, már csak azért is, mert így hozza ki a legjobb formáját. Harmonikus, selymes, nagyon szép sör. A búzás, kenyeres íz mellett remekül érvényesül a csokis, kissé banános, picit szegfűszeges ízvilág.

Gábornak jól áll a sötét oldal, ezt most már biztosan elmondhatjuk róla. Kíváncsi leszek, hogy állja meg a helyét a jedik közt, de gyanítom, hogy a legnagyobbak közé kerül hamar, ha nem az, már most is. Viszont, ha legközelebb Máté barátjával szeretnének meginni megint egy fekete búzát a nagy magyar éjszakában, kénytelenek lesznek belátni, hogy a sötét oldalt elnyelte egy fekete lyuk.

A Zip's tudtommal Magyarország, sőt Európa egyik legfejlettebb sörfőző berendezésével rendelkezik. Ehhez képest nekem kicsit furcsa, hogy palackozott söreik szavatossági ideje nem mutat túl a a fél éven. Reméljük javítanak még ezen, kivárjuk. Hozzám két sörük jutott el, mind kettővel kapásból jó barátságot kötöttem. Hál' Istennek a címke dizájn már megújult, de a honlapon még a régi látható. Nem baj, de frissíteni kéne, mert ez az új jobb, dinamikusabb.

Lager vagy pils (egy istálló), mindig kíváncsivá tesz, ha magyar sörről van szó. Általában csalódás ér, pár üdítő kivételt leszámítva, a Miskolci Mosaic is ilyen. Jó, hát nekem már a Dreher Mozaik is bejött, akár mily renitensnek tűnjön is az álláspontom. Lassan érdemes lenne önvizsgálatot tartanom vagy elmenni egy analitikushoz, hogy végre megtegyem a feltáró önvallomást: mosaic komlóval le lehet venni a lábamról. Ezt az írást még azelőtt fogalmaztam, hogy a Rothbeer közzé tette volna nyertes komlóját, erre mit látok? Érdekes, izgalmas sörnek tartom a Miskolci Mosaicot, illata és domináns komló íze miatt, illetve azért, mert elsőre olyan játékosan be tud csapni, mintha felső erjesztésű lenne. Egy nem túl karakteres pilzeni alapon citrusos, virágos, zöld növényes aromák jönnek, mérsékelten keserű lezárással. Közepesen testes, erősen szénsavas, rendkívül frissítő hatású sör. Részemről nagyon rendben van.

Ha mangós sör, akkor rendszerint a desszert íz világ ugrik be, de itt szó sincs erről. A Mango pale ale már illatában is izgalmas. Jön a mangó és az aroma komló, kortyban is. Befigyel egy füves, enyhén borsos ízvilág, a végén némi komló érzettel megtámogatva. Komplex, jól kitalált sör, közepes testtel és szénsavassággal. Tolnám bármikor.

Engem meggyőztek, plusz még azt is elárulhatom, hogy egy figyelmes, dinamikus cég, mindenkinek csak ajánlani tudom.

A BrewDog a Punk IPA-val indított és vált nagyon hamar népszerűvé. Idővel kissé változott ez a sör, ahogy változnak a punkok is, beleértve a BrewDog sörfőzőit. Ezt a nemrég megrendezett British Punk Invasion nevű nyugdíjas punk találkozó is megerősítette. Előre szólok, aki sörös bejegyzést vár, az már most hagyja abba az olvasást. Ugyanezt javaslom azoknak is, akik nem kedvelik a hosszú írásokat, illetve akiket halálra idegesít a rengeteg hivatkozás. Ez a bejegyzés (szándékosan) hemzsegni fog tőlük.

A punk ma megint trendi (hogy egy trendi kifejezéssel éljek). Fiatalos, lendületet és lazaságot sugároz, amivel egy komplett élet érzést ad el. A háttérben már szó sincs punkoskodásról, de szerintem ezt mindenki vágja. A Punk IPA egy remek sör, IPA vonalon is a legjobbak között van. A RateBeer-en megalázóan magas pontszámmal áll, a legfinnyásabb sörbarátok is meglengetik a kalapjukat előtte. Nem is írok róla semmit, megtették ezt helyettem már rengetegen, maradjunk abban, hogy nekem is az egyik nagy kedvencem. Kicsit azért utána vizslattam, hogy mennyire is vagyunk punk sörökkel, így a nagyvilágban, hát, nem sokat találtam. A Whistle Punk mellett még a magyar HaraPunkot tudnám megnevezni, ami a címke felirat betűivel egyértelműen utal a Sex-Pistols Never Mind the Bollocks... lemezének borítójára, pontosabban annak hátoldalára.

Mi is a punk valójában és miért övezi egyfajta misztikus nimbusz? Trágárul beszélő szemtelen fiatalok alkotják, akik köpnek a társadalmi berendezkedésre, hedonista módon nyomják az alkoholt, a drogokat és a szexet, miközben folyamatosan szar zenét hallgatnak. Ostoba sztereotípiák, de mindnek komoly valóság alapja van. Nos, a punk eredete, bármilyen hihetetlen, egy 1975-ben indult amerikai szubkulturális magazin. Ez a perodika olyan zenészekkel készített interjúkat, mint Lou Reed, Patti Smith, Iggy Pop stb. Underground művészeti folyóiratként bevonzotta az akkor pezsgő zenei réteget, amit aztán Malclom McLaren importált Angliába, divat diktátorként megcélozva a munkásosztály lézengő gyermekeit. Ha ő nincs, ki tudja mi lett volna a punkból, lett-e volna egyáltalán valami.. Így jött létre a punk, mai napig elterjedt, mondjuk így: tuskóbb formája. Értelemszerűen - mivel divatként lett eladva - (bár ez ellen minden punk tiltakozik) nagyon hamar eltávolodott a képzőművészet vonzásköréből és csak a zenére összpontosított. A Punk a CBGB Klub fontos folyóirataként funkcionált, oda pozicionálva magát a "real time" zenei színtérre. A legelső punk együttesnek a Ramonest tekinthetjük (bár erről folynak viták, de ebbe most nem mennék bele). Természetesen a punknak is voltak elődei, úgy mint a '60-as évekbeli garázs bandák, majd később a The Doors, The Velvet Underground, New York Dolls, The Stooges, MC5 vagy a The Who, illetve a műfajjal szinte azonos időben megszületett angol Motörhead. A punk zeneileg nem volt nagy reveláció. Azt csinálta amit a rock 'n' roll a blues-zal: felgyorsította és ha lehet, még egyszerűbbé tette. Tévhit azonban, hogy punk zenét csak olyanok csináltak/csinálhatnak, akik zeneileg képzetlenek. Erre számos ellen példa van, hisz a punk nem attól jó, hogy szar. Magyar vonatkozásban Hrutka Robit (Kretens) vagy Varga Zoltán "Takony"-t (CPg. 88-as csoport) említeném, de láttam 1986-ban egy Kazanyi sárkányok nevű bandát, ahol a basszusgitáros úgy mosolygott bele a közönség képébe egy fretless hangszerrel a kezében, hogy a nyakra rá se nézett. Nemzetközi színtéren természetesen szélesebb a paletta. A The Police első lemeze is még egy punk lemeznek indult, leginkább The Jam és Buzzcocks stílus jegyeket felvonultatva. Captain Sensible a The Damned basszusgitárosa remek gitáros, képzett zenész, de megemlíteném még az unikális Bad Brains-t, akik reggae bandaként álltak neki a punknak, pontosabban a hardcore-nak, lemezeiken ezt a két stílust váltogatva. Természetesen nem hagyhatjuk figyelmen kívül Olga-t, a Toy Dolls frontemberét, aki még klasszikusokat is könnyedén tol gitáron. Akadt olyan is, a The Stranglers pontosan, akik egy tönkre menő félben lévő rock bandából vedlettek át punkká. Érdekességképpen még annyit, hogy a később neo-náci skinhead bandává vált Skrewdriver első lemezén elhangzó Won't Get Fooled Again The Who feldolgozást érdemes meghallgatni, ahol minden negyedik sor végén, majd az egész refrén alatt pregnánsan farzíroz a basszus. Profi zenészként voltak, akik nyitottan álltak a műfajhoz és voltak teljesen elutasítók. Az előbbiből említhető Robert Plant, aki többször megfordult punk koncerten, igaz, nem tudható, hogy élvezte-e, az viszont biztos, hogy követte az aktuális zenei színteret. Nyilván ennek is köszönhető volt, hogy a Led-Zeppelin a IV. lemeze után egyre eklektikusabbá vált. A teljes elutasítás Phil Collins részéről jött, aki kijelentette.: "Meghallgattam és semmi érdekeset nem találtam benne". Mind kettő egy Captain Sensible interjúból derül ki világosan, aki a Genesis dobosáról csak annyit jegyzett meg: "Azóta is szívatom ezt a köcsögöt, ki nem hagynék egy alkalmat sem". A műfaj 1990-ben végleg meghalt, visszaszivárgott a profizmus, pont ami ellen a punk annyira ágált. Zeneileg épp azért született meg, amiért a rock 'n' roll a jazz ellensúlyozásaként (ez azonban csak felületes megközelítés, hisz a be-bop akkoriban sokkal inkább volt underground, mint a rock). Elegük lett az öncélú sztárolt mogulokból, akik egy 4 perces számot egy koncerten 40 percesre nyújtanak, csak azért, hogy mindenki szabadon kiélhesse az egoját. Egy zenemű ugyanis nem feltétlenül attól jó, hogy hosszú. Ilyen értelemben megvoltak a nagy zenei elődök: Bartók Béla, Erik Satie vagy Mogyeszt Petrovics Muszorgszkij. Az Egy kiállítás képei teljes kompozíció picivel több csak mint fél óra és közel tökéletes mű. (Sokan úgy tudják Muszorgszkijról, hogy még kottát sem tudott olvasni, ez azonban nem igaz. Az viszont igen, hogy összhangzattanban és zeneszerzésben járatlan volt, így a zenekari hangszereléseit Maurice Ravel végezte el.) Aztán, persze a punkot is hamar elérte a sztár kultusz, ami a már említett British Punk Invasion koncerten pontosan tetten érhető volt. Ma már nincs az, ami a '80-as években általános volt egy ilyen helyen, hogy lézeng melletted egy lúzer kinézetű hülyegyerek, majd negyed óra múlva magad alá hugyozol, olyan feszesen nyomja a színpadon. Kiszámíthatóvá vált a punk is, befogadva a társadalmi konvenciókat, ami ellen oly hevesen lázadozott. Ma már állati menő Wattie-vel vagy más emblematikus nagy veteránnal fotózkodni a back stage-ben és a Facebook-on villogni vele. Megmosolyogtató és szánalmas vén szivar lett a punk, az a fajta unalmas húgyszagú, fárasztó fazon, akinek már nem áll a cerka, de még mindig arról pofázik két fröccs után, hogy mennyire megcsinálna egyszerre akár két fruskát is. A punk mindig is hedonista volt és végletes. Most is elment a falig. Életformából szombat esti szórakozássá vált, még a punkok számára is. 1987-től már érezhetően agonizált, de még pár banda, mint pl. a Black Flag, illetve a '80-as évek közepén megjelent finn hardcore (ami szinte intézményesült a műfajon belül) még valamennyire tartotta benne a lelket. A punk hatása és utóélete azonban sokkal gazdagabb, mint azt elsőre gondolnánk. Már a maga korában is kitermelte az art punk vagy alternatív rock stílust, visszautalva kicsit saját genezisére is. Itt említhető a Public Image Limited, Psychic TV, New Model Army, The Cure, illetve az URH, Európa Kiadó, Balaton, Trabant és mások. A '80-as években létrejött hardcore pedig a punk zenét még gyorsabbá és egyszerűbbé tette. Ha volt is benne valamennyi szofisztikáltság, azt a hardcore radikálisan kiirtotta. Elsőként a Discharge jelentkezett műfaj teremtőként, akiknek úgy kellett ez mint egy falat borotvahab a kissé lankadó taréjra, hisz ha úgy folytatják, ahogy 1977-ben elkezdték Pistols koppintású zenéjükkel, valószínűleg hamar a Maradj talpon! süllyesztőjében végzik. Voltak a punknak vadhajtásai is, mint pl. a náci punk (szerencsére elenyésző), de a műfaj inkább inspirált és tovább fejlődött, bár csak egy zsákutcáig bírta a new wave-vel. Sokan rokonítják a skinhead-del, volt később összefonódás, majd összecsapás, de a két mozgalom távol áll egymástól. Zeneileg vannak metszéspontok, érdekes (vagy egyáltalán nem érdekes) módon a skinheadek sokkal több zenei gesztust tettek a punkok felé, mint fordítva. Köszönhető ez talán annak, hogy nekik volt ideológiájuk, de nem volt saját zenéjük, míg a punk pont fordítva volt. Zárójeles megjegyzésként: skinhead alatt nem a mára lealjasított rasszista, náci mozgalomra gondolok, amit amúgy nem is szabadna skinhead-nek hívni, "hivatalosan" ők bonehead-ek. A punk kitermelt egy skinhead jellegű stílust is, a street punk-ot. Aki nagyon benne van, tud különbséget tenni a kettő közt, de valójában akkora az átfedés hogy nem érdemes vele foglalkozni. Őket hívták valószínűleg megelőzőleg herbertnek, egy szűk réteg, akik skinhead szellemiséggel éltek, úgy is néztek ki, de punk zenét szerettek. Oi!-punk néven is ismertek voltak. Jellemző példa: Infa Riot, 88-as csoport. A Biltz nemcsak a zenéjével futott be, de azt még jelentősebb zenei lapok is megírták, hogy egy bandában milyen jól megfér egymás mellett két punk és két skinhead. Sok, később nagy nevű zenekarra hatott a punk: The Police, U2, The Smith, Placebo, Suicidal Tendencies, Primus, Carnivore, Metallica, Megadeth, Guns and Roses, Venom, Red Hot Chili Peppers, Nirvana, Alice in Chains, Pearl Jam stb. illetve a hazai palettán: A. E. Bizottság, Kispál és a borz, Pál utcai fiúk, Tankcsapda mind felhasználták a punk szemtelen bátorságát és kezdetektől megőrzött intellektusát. A punk beszivárgott a jazz-be is, igaz, nem túl nagy sikerrel, hisz mit keresne ott? Néhány nevet azonban érdemes megemlíteni. Jaco Pastorius jó barátságban volt a Ramones-zal (valószínűleg a drogok miatt is), így nem véletlen a Weather Report-nak írt Punk Jazz című száma. James "Blood" Ulmer, John Lurie & Lounge Lizards, illetve John Zorn zenéjén egyértelműen érződik a punk hatása. Ha zeneileg nem is, felfogásban, élet stílusban a jazz áll(t) legközelebb a punkhoz. A jazz zenészek ugyanolyan hedonista, önpusztító módon éltek, akárcsak a punkok és egyes rockerek. A minta valószínűleg tőlük van. Az 1940-es években volt olyan big band Amerikában, ami azért oszlott fel, mert annyi narkós zenésze volt, hogy, egy idő után már egy próbát sem tudtak összehozni. Az 1950-es években a be-bop hasonló forradalom volt mint a punk, csak sokkal nagyobb formátumú. A jazz elszakadt a szórakoztató ipartól, zeneileg felszabadította magát. A feketék még mindig alsóbbrendű állampolgárok voltak, de a zenét már visszavették maguknak. A klubokban kiírták, hogy ne táncoljanak, a jazz valódi szabad művészetté vált. Visszatérve a punkra, feltétlenül érdemes megemlíteni a psychobilly műfajt, ami az 1950-es évekbeli rockabilly és punk keresztezése. Életre keltője a The Meteors. Az anarcho punk pedig egészen odáig "merészkedett", hogy még magát a punkot is megtámadta. 

A művészetek közül a underground/független filmezés volt a legkézenfekvőbb, ami szívesen azonosult a punkkal avagy konkrétan meg is jelenítette azt egyes alkotásaiban. Derek Jarman megkerülhetetlen Jubileum és Anglia alkonya című elképesztően eredeti és fantasztikus filmjeivel, de ide sorolható még Jim Jarmusch és David Lynch is. Hazánkban az avantgárd/performansz művészek adóztak nagy tisztelettel a punknak. Az első magyar (art) punk zenekarnak a Spions tekinthető, koncertjeik egyben performansz előadások is voltak. Volt olyan fellépésük, ahol a zenekar mögött egy világ térkép volt kifeszítve és Szovjetunió felől élő csótányokat engedtek rá Európa felé. (Ma egyre aktuálisabb). Sokan gondolták úgy, hogy a kommunista országokban volt csak igazán létjogosultsága a punknak, hisz elnyomtak, lecsuktak, már a gondolataidért is, de ez messze nem igaz. Annak idején fel sem fogtuk, nem is tudtunk róla, hogy micsoda nyomor/kilátástalanság létezhet Angliában. A magyar punk és a szocialisa blokkban alakult zenekarok anti-kommunisták voltak, de létezett az NDK-ban államilag dotált kommunista punk együttes is. A magyar punk belterjes volt és végtelenül bizalmatlan. Nehéz volt még punk-ként is bekerülni a belső körbe, ám a patkányokat még így sem kerülhették el. Mézga, egy akkor negyven körüli ürge épült be közénk, mindenki oda, meg vissza volt tőle, hogy milyen jó fej. Ő volt a csendesen lázadó kispolgár minta példánya. A Lenin körút együttest környékezte meg, lejárt rendszeresen a próbáikra, állandóan velük lógott, majd egy szép nap eltűnt, s hamarosan bevitték az egész bandát a yardra...

Végül jöjjenek a legjobb punk lemezek:

- Sex-Pistols: Never Mind the Bollocks, Here’s the Sex Pistols

- G. B. H: Leather, Bristles, No Survivors and Sick Boys

- The Damned: Machine Gun Etiquette

- The Clash: London Calling

- The Vibrators: Guilty

- Subhumans: Worlds Apart

- Bad Brains: I Against I

- Blitz: Second Empire Justice

- Crass: Stations of the Crass

- Rudimentary Peni: Death Church

- Chron Gen: Nowhere to Run EP

- Dead Kennedys: Fresh Fruit for Rotting Vegetables

- Channel 3: After the Lights Go Out

- Der KFC: Letzte Hoffnung

- O. H. L.: Verbrannte Erde

- Black Flag: Everything Went Black

- NomeansNo: Wrong

- Discharge: Warning EP

- Riistetyt: Skitsofrenia

- Appendix: Ei raha oo mun valuutta

- The Stranglers: The Raven

- Modells: Demo

Ha felciccentünk egy BrewDog Punk IPA-t, pár másodpercre jusson eszünkbe a "névadó".

A Spirit jó név egy sörfőzdének. Talányos. Az alkoholtól kezdve a bátorságon át a kísérletig sok mindent jelent. De ide tartozik a lelkierő, szellem és a tündér is, na, meg a spiritusz, amiről magyar embernek (gyűröttebb fejűeknek legalábbis) a denaturált szesz juthat az eszébe. A detu szesz, amit a felszabadító Vörös Hadsereg oly vidáman és magától értetődően döntött magába, mintha csak nekik lett volna kitalálva. Jó, hát mit tehettek volna szegények? Szakmányba' begyűjtötték az összes karórát, megdöngették a lakosság dekoratívabb női szakaszát, seggbe lövöldözték a menekülő nácikat, érthetően nagy volt rajtuk a nyomás. Ők is csak emberből voltak, kellett a lazítás, mini bárok meg még mutatóban sem lézengtek akkoriban. De, mivel nem ez a wellness életmód bearanyozott kapuja, mesterségesen büdösítik azóta is, nehogy földi halandó a szájához emelje. Van rá esély, hogy visszajönnek - ha nem is laza 40 évre - legalább lesz mihez igazodniuk.

Visszatérve a jelentésre, a dekoratív, figyelemfelkeltő címke dizájnt elnézve, a nevekkel társítva nagy valószínűséggel spirituális vonalon kell gondolkoznunk. A zöld nyugtató szín, a Healing Totem címkéje pedig harmonikusan alkalmazza a szín kifinomult árnyalatait. Elsőre azt gondoltam, hogy jaj, már megint egy búza, ráadásul belga vonal, aztán revidiáltam a kérdést. Mégsem egy IPA, amivel már tele a padlás. Nincs még olyan borzasztó sok búza sörünk, hogy ne férne el még egy. Megmondom őszintén nem vártam tőle túl sokat, annál is inkább ért a kellemes meglepetés. A habzása remek, marad egy masszív tömör hab. Már ránézni is jó. Opálos szalmasárga szín, jellegzetes búza/élesztő illattal. Szépen jön a friss búza íz, némi kellemes fanyarsággal, amit letakar a maláta édessége, nagyon kulturáltan. Meggyőzött, ez rendben van.

Szeretem, mikor kitalálják a gondolataim. Pont a múltkor írtam, hogy mennyire el tudnék képzelni egy IPA-hoz némi földes ízt, erre itt van az Apache Warrior APA, ami mintha csak az én kényeztetésemre született volna meg. A megfejtés természetesen a sörhöz adott ginzengben van. Nekem nagyon bejön, állati izgalmasnak tartom, bár szerintem ez egy tipikus megosztó sör lesz. Még ha ízlik is, nem az a fajta, amiből lenyomsz öt korsóval, komenzi hirtelen. Van egy nagy "hátránya": a legdurvább IBU-s IPA-kat is maga mögé utasítja, kellő idővel lehet utána csak mást fogyasztani. A habzásról ugyanaz elmondható, mint a Healing Totemnél. Opálos borostyán szín, mindent elnyomó földes, ginzeng illat jellemzi. Kortynál még pont érezhető a komló, mielőtt eluralná a terepet a ginzeng földes keserű íze, némi gyógynövényes felhanggal. Van egy fanyar utóíze, ami külön izgalmassá teszi. A földes keserű íz sokáig megmarad, ezért nehéz ezután mást inni.

A Spirit nagyon jó ritmusban, izgalmas sörökkel nyitott rá a magyar piacra, reméljük, még sokáig nem veszítenek fiatalos energiájukból (hisz a szó angol jelentésében ez utóbbi is benne van).

Az a helyzet, hogy sört inni jó. Jó sört inni még jobb. Valahogy úgy vagyok vele, mint jazzel, hogy azt mondja nekem valaki, én utálom, viszont tudom, hogy milyen zenét szeret, aztán azt mondom, OK, de ezt hallgasd meg, csak úgy… és bejön neki. Ilyen a sör is. Ha valaki nem született tufa, elutasító, van benne minimális nyitottság, akkor biztos tudunk neki olyat adni, amire minimum azt mondja, na, ez nem rossz. Mert a sör sokrétű, sok árnyalattal bír és még mindig tartogat meglepetéseket, hisz a variációs lehetőségek úgy tűnik kimeríthetetlenek. A hidegháború atomkorából némi átvezetéssel, Maligán Mihályokkal kísért önjelölt alternatív művészek lassú agóniájával belefulladva a retróba, immár véglegesen beléptünk a mi időnkbe: az IPA korba. Púposkodnak itt még stoutok, blond és sour ale-k, APA-k és társaik, de az IPA beragyogja Mária országának egét és úgy tűnik, nincs az a megátalkodott kollaboráns lager bérenc, aki le tudná taszítani trónjáról. Sőt, a helyzet csak fokozódik. Úgy tűnik, megerősödik, és egy ideig uralja a piacot. Erről a műfajról is elmondható - úgy néz ki - hogy a határ a csillagos ég. Jelenleg a New England (NE) IPA a sláger, ami szerintem egy zsákutca, akárcsak a búza - IPA fúzió, ami valószínűleg már be is dőlt. Néhányan talán elmorzsolnak egy kövér könnycseppet érte, de nem hiszem, hogy a nagy közönségnek túlzottan hiányozna, ahogy nekem sem. Bő 15 évvel ezelőtt a Tátrában ittam egy jó kis tőzeges "föld ízű" rövid italt. Jó száraz volt és keserű, mint az élet. Csöppet emlékeztetett a whiskyre, de jelentősen különbözött tőle. Egyénisége volt, kegyetlen ital, amit egy IPA íz világával ötvözve simán el tudnék viselni. A dupla IPA-k bírnak még hasonló fajsúllyal, bár megmondom őszintén, nem feltétlenül az én világom. Sűrű, testes, sokszor kissé karamell nehéz sörök, bitang erővel.

A HopTop Double Check-je is ilyen, ami tavaly kapott egy kis hideg komlót és baromi jól áll neki. Megmaradt az a megszokott, szép borostyán színe, ami volt, illatában viszont már több az aroma komló, amihez társul egy kis karamell illat. Fekete teás, karamelles, sötét bogyós gyümölcsös, gyógynövényes enyhén füves íz világába befigyel egy pötty savanyú is, nagyon kulturáltan. Kiegyensúlyozott sör. Jót tett neki a hidegkomlózás.

A Tropical Swinger Club már egy másik eset, amit volt szerencsém megkóstolni tavaly csapolva, de már akkor sem dobtam tőle magam hanyatt. Ha lehagyom a Tropical szót, egészen vad gondolatok jutnak eszembe, minek hatására talán én is két ilyen trópusi madarat fogok látni rózsaszín ködben. Idézetként legyen elég annyi Boncz Gézától, miszerint "Nem vagyok én apáca, de ágaskodik a pá'ca". No, sajnos pragmatikus vagyok (én is), így visszazuhanva ezen söröcske világába, azt kell megállapítanom, hogy megfelelő habzású, opálos aranysárga színnel. Gyümölcsös, enyhe aroma komló illat. Trópusi gyümölcsös, citrusos íz, ami mellett jön a komló illóolaj tartalma is, némi füves felhanggal. A lecsengése először savanykás, majd letolja egy határozott, karakteres keserű. Közepesen testes, komplex, jól sikerült finom sör.

Reczer Gábor 2015 óta főz sört, első söre a Séf volt. A rákövetkező év február 5-ére meglepte saját magát és a tisztelt nagyérdeműt 30. születésnapjára lefőzött T30 Coffee Milk Stout sörével, ami 2 hónapra rá, egy Kentuckyban rendezett nemzetközi sörversenyen ezüstérmet nyert. Ezt követte a Satu, ami az Anna and the Barbies zenekar hivatalos söre, majd jött a Voodoo nevű búzasör, aztán ez idáig némi szünet következett. Közben a HopTop sörfőzdében is serénykedett, de mostanra önállósult, mondhatni, már nagy kanállal falja a jövőt. Ha így folytatja, mi is nagy jövőt jósolhatunk neki, mert tényleg egy csökkent értelmi képességű nyomorultnak kell ahhoz lenni, hogy ne érezzük, a T30 egy nagyon fasza sör. Én a tavaly nyári Krafton döntöttem be egyet először és már akkor is rendkívül jó véleménnyel voltam róla, ami nálam (mondjuk meg őszintén) nem alap felszerelés. Megérkezett a palackos kiszerelés is, úgyhogy a héten egy - a sörösök hadi útját megjárt - barátommal csináltam egy vaktesztet, akinek kissé öregedő vonásai lesimultak, a haja kiegyenesedett és újból hinni kezdett a reményteli jövőben. Ragyogó szemekkel simán lekurvajó sörözte. Ennél nagyobb dicséret nem igen kell, de persze elfogadunk még bármit.

Mit lehet ehhez még hozzátenni? Azért leírom a tapasztalataimat, hátha érdekel valakit. Minimális habzás, tört fehér hab, ami pillanatok alatt lemegy. Fekete szín. Kakaós, csokis, enyhén élesztős illat. Pörkölt malátás, capuccinos, karamelles, kissé étcsokis íz világ, némi gyümölcsös fanyarsággal. Izgalmas, testes sör.

A sör ingyenes kóstolóval egybekötött bemutatója február 8-án 18 órától lesz a Beers & Books-ban.

Tartozom egy vallomással: semmi bajom a Soproni sörökkel. Soha nem is volt. Az 1895 és a Démon pedig kifejezetten ízlett ezen a bús magyar nagyüzemi palettán. Nem fogom agyon dicsérni a Sopronit, mert azt azért tényleg nem érdemli meg, de nincs bennem olyan tiltakozás, mint a Dreherrel, a Borsodival vagy az Arany Ászokkal szemben. Kerti bulikra például, bográcsozás közben, ha valaki szeretné olcsón megúszni a sör fogyasztást, teljesen alkalmas, iható kategória. És itt már el is érkeztünk a lényeghez, az ár/érték arány kérdéséhez. A Soproni is halad a korral, akár a Dreher és a Borsodi, hisz a Kraft valamelyest pressziót gyakorol a nagyüzemekre is. Nem igazán értem, hogy miért kellett felhúzniuk a kesztyűt, de ha már megtették, legalább egy menet erejéig lehetnének versenyképesek a ringben. Ez a hoztam is ajándékot, meg nem is valahogy úgy hat, mint egy fapados kézműves vagy kraft (kinek hogy tetszik). De kinek van erre szüksége? Az az érzésem, hogy neki indultak nagy elánnal, majd hirtelen megfejelték a páncél üvegfalat, mint ligeti kurva a hajóhintát. Kis- és nagyüzem között ugyanis nem látok átjárást, de még metszéspontot sem igazán. Olyan persze létezik, mint a BrewDog esetében, hogy egy kisüzem egészen szép nagyra tud nőni, de ez egy másik történet. Visszakanyarodva a Sopronihoz, kezdetben vala az Óvatos Duhaj (New England) IPA, ami persze nem egy szofisztikált, de abszolút vállalható sör. Akárhogy nézem, ez csak egy mp3-as IPA, ráülve az aktuális trendre. Maga a névválasztás nem túl fantáziadús, de nem is kell, hogy az legyen. Pöttyet kikacsint a kisüzemekre, de azért megőrzi a közhelyes populista vonalat, az eladhatóság érdekében. Bármennyire szar ez a név, marketing szempontból telitalálat. A megjelenés (és ez minden Soproni sörre igaz) harmonikus, már-már kokettál az eleganciával. A Fekete Démon a Soproni barna söre, amit egy ideig toltak szilvás és meggyes változatban is. Tudtommal a szilvás volt népszerűbb, de úgy látszik, annyira mégsem, hogy megmaradt volna. Most kijött az Óvatos Duhaj Démon, ami alkohol százalékban valamivel erősebb lett az eredetinél, de nagy revelációt nem hozott. A címkén/dobozon feltüntetett karamell maláta itt is dominál, de illatában alig, kortynál pedig hamar eltűnik. (Jó indulattal) közepesen testes sör "és semmi többet nem tudok elmondani, kérem kikapcsolni". Túl sokat nem vártam tőle, de ennél azért egy kicsivel több lehettet volna. Összességében nem rossz, a meg már említett ár/érték arányt tekintve teljesen rendben van. Mi mással is lehetne búcsúzni, mint a címadó dallal: https://www.youtube.com/watch?v=x9zEnxKd7AY.

Békés karácsonyt mindenkinek!

Ki tud róluk, címmel is indíthatnék egy sorozatot, hisz az utóbbi időben felszaporodott nagyreményű mikro sörfőzdék/gerillák egy része sorban vérezik el, kb. olyan gyorsan, ahogy feltűntek. Az 1990-es években lezajlott bor-bumm is kitermelt rengeteg versenyzőt, akik kisodródtak már ez első kanyarnál. Ha valaki azt hinné, hogy ezt degradálóan írom, most mondom, épp ellenkezőleg. Nagyon kedvelem a bevállalós, lelkes fazonokat, de üzletemberként tudom, hogy az ötlet és a lelkesedés nagyon kevés. Minden elismerésem a vállalkozóké még akkor is, ha belebuknak, mert ők legalább megpróbálták. Bulgakov szerint az összes bűn között legnagyobb a gyávaság, nos, ezzel én személy szerint egyet értek. A Burlesque gerilla cucc, amit MONYO-éknál főztek le és a cég felvállalta a terítést is. A megjelenés már önmagában felvet nemcsak esztétikai, de ideológiai kérdéseket is. A burleszk, alias burlesca olasz szó, ami bohózatot (is) jelent, nem feltétlenül ül sem a dizájnban, sem a minőségben. A sörök címkéinek megjelenése ugyan ezt próbálja visszaadni, de ez a merev cilinderes komló termés clown arc olyan, mintha Stephen King találkozott volna belőve Ed Wood-dal, lenyúlva egy Stanley Kubrick-féle Clockwork Orange figurát, hogy a vége egy félresikeredett Gálvölgyi paródiában kulmináljon. A címkék feliratai pedig oly barokkosan fecsegő, hogy ezekre még Pázmány Péter is megnyalná minimum 5 ujját a tomboló ellen reformációban. Az ajánló szövegek úgy zavarosak, ahogy vannak. Gyakorlatilag az összes esztétikai bűnt kimerítik 3 címkében az emberi hülyeség szőnyegbombázásával. A Wheat IPA feiratát közlöm a Grapefruit IPA szövegét nyomozza ki, akinek még kedve van ezek után, a stout címkéjénél viszont álljunk meg egy ásónyomra. "(…) az Ördög anyósának összekomlózott (sic!) nektárja". Erős felütés, nekem már ez is KO, de a cég nem kegyelmez. Sőt, ahogy mondani szokták, innentől jön még csak a fekete leves. "Aromájában görögtüzekben fürdő gályák legénységének izzadsága keveredik az izzó fenékdeszka tengervíztől tovatűnő harsány füstjével. Megjelenése az éjjel sötétjében zuhanó lopakodó látványát érezteti velünk. Kevésbé barátságos tábortüzekhez teljesen alkalmas." Hú, ez kemény! Nem tudom mit dolgozhatott itt az agytröszt, de az a gyanúm, hogy leginkább semmit. Összehoztak pár hangzatos baromságot poén petárdaként, azt' elsül, ahogy elsül. Hagyjuk most a legénység izzadtságát (még egy sour beer-nél sem túl jó ajánló), fókuszáljunk most csak az utolsó mondatra, mert az a legpikánsabb. A kevésbé barátságos tábortüzeket magamtól meg sem közelítem. Meg az milyen? Keresztre feszítenek, miközben azt kell néznem, hogy partiba vágják a csajomat, halmazati büntetésként pedig Dinnyés József daltulajdonost énekel, majd a Szomszéd Néni Produkciós Iroda rettenetes lapos poénjai vezetnek a pokolba? Jöjjenek inkább a sörök.

Wheat IPA

Remek habzás, marad egy tömör fehér hab. Opálos szalmasárga szín. Búzás, malátás illat. Először a búza és a maláta jön, majd felváltja a komló, amit nem sokkal utána lesimít a búza, keserédes lecsengéssel. Kellemes próbálkozás.

Imperial Sour Grapefruit IPA

Megfelelő habzás. Opálos aranysárga szín. Citrusos aromakomló, enyhén malátás illat. Elsőre a maláta jön, majd felváltja egy citromos, már-már ecetes savanyú, majd a komló keserűje. Lecsengésében egyértelműen jön a grapefruit, a keserű hosszan megül a szánkban. Finom, de nálam nagyot nem dobtak vele.

American stout

Remek habzás, tört fehér hab. Fekete szín. Enyhén csokis, kávés, csöppet konyakos illat. Kortynál először egy kissé édeskés kandis cukros íz jön, középen befigyel egy leheletnyi savanyú, majd kulturált ét csokis, kávés lecsengésben végződik. Kellemes.