A karácsony egy végletes, mai kifejezéssel megosztó ünnep. Magányos embereknél ilyenkor hipp-hopp kinyílnak a gázcsapok, felpenderül a jól megcsomózott kötél a mestergerendára vagy egy panelház tetejéről száguld a betonba egy kamikaze ikarusz. Hálistennek van azért pozitív példa is, mint például az enyém, aki kifejezetten szereti - akár egyedül is - ezt az ünnepet. Na, jó, van nekem örömteli élményem épp elég. Együtt laktam a műmájer, faszkalap faterommal évekig, aki, amikor épp ha nem az aktuális lukban fúrt, azzal múlatta az időt otthon, hogy engem alázott. Persze, csak verbálisan, de az épp elég útravalót adott. Karácsonykor természetesen egyedül hagyott, amit én nagyon respektáltam. Elterpeszkedtem az ágyon, bámultam a tévét és olyan jó érzés volt abban a biztos tudatban leledzni, hogy ma biztos nem fog basztatni senki. Mindez a Mikkeller karácsonyi söreiről jutott eszembe, ami eljutott hozzám. A céget szerintem mindenki ismeri, aki nem, az itt olvashat: https://en.wikipedia.org/wiki/Mikkeller vagy itt: http://gaultmillau.hu/mese-habbal/dania-elso-szamu-gerillai

Hoppy Lovin Christmas: Megfelelő habzás. Aranysárga szín. Trópusi gyümölcsös, ananászos, fűszeres illat. Kulturáltan jön a komló, majd letakarja egy citrusos, trópusi gyümölcsös, ananászos, enyhén fűszeres íz, grapefruitos, hosszan tartó keserűvel. Remek, kiegyensúlyozott sör.

Red & White Christmas: Kiváló habzás. Borostyán szín. Malátás, élesztős, fűszeres illat. Narancs, körte, gyömbér, csöpp vanília, szőlős íz, határozott komlós lecsengéssel.

To... From... Megfelelő habzás. Fekete szín. Fűszeres, enyhén kakaós illat. Kakaós, fűszeres, tej csokis, enyhén zabkásás íz. Komplex, finom sör.

Toltam mostanában egy olyan sört, amit nagyon dicsérnek, de nekem valahogy hirtelen ért véget. Eltűnt az utóíz, mintha szublimált volna. Hogy ez az írás ne szublimáljon, BTK zenekart idézném a '80-as évekből:

Hull a pelyhes fehér hó / hullarészeg télapó

Minden kocsma zárva már / alig bírja állva már

Amerre jár estelig / A gyerekek restellik

Hogy az öreg télapó

Részeg, mint az állat!

Kötelező olvasmány volt középiskolás koromban Franz Kafka Átváltozása. Mikor megkaptuk, már tudtam, hogy szeretni fogom. Tévedtem. Imádtam. Olyannyira, hogy aztán szűk 2 év alatt fel is faltam a teljes – magyar fordításban (akkoriban) megjelent – Kafka életművet. Innen már csak néhány lépcső vezetett az avantgarde-hoz, amivel aztán kicsit behatóbban is foglalkoztam. Szinte mindegyik izmusban megtaláltam az izgalmat, egyedül a kubizmus volt az, ami nálam kilógott. Később megértettem azt is, bár szeretni soha nem tudtam, de elismerem. Mindez a Balaton17 Winter Bríz címkéjével kapcsolatban jutott eszembe, ami úgy, ahogy van telitalálat. Ha esztétikai boncolgatásba mennék bele, talán még hibát is találnék benne, de nem teszem, mert ez már szőrszálhasogatás lenne. Ami nálam ront az összképen, az a felső vörös szín, ez már-már apokaliptikus hangulatot idéz. Feltétlen előnye viszont, hogy "pofára" nincs felirat. Csak egy geometrikus sas-szerű formát látunk kaleidoszkopikus formába rendeződve, ami magában foglal némi avantgarde törekvést is. Ilyet nemzetközi szinten sem nagyon tudok mondani, itthonról meg csak a Grey Joy jut hirtelen eszembe.

Kitöltéskor megfelelő habzás, borostyán szín, trópusi gyümölcsös, zöldséges, enyhe füves illat. Kortynál a trópusi gyümölcsös íz mellett dominál némi nyers uborkával, szegfűborsos lecsengéssel. Az eredeti Brízhez képest az alkoholtartalma is magasabb (7.2%), az íze is komplexebb. Közel tökéletes.

Kővári-Marschall Gergő a magyarországi sörkereskedelem követendő példája. Hogy még sört is főz, az már non plusz ultra. Világszínvonalú bolt, világszínvonalú kiszolgálás, világszínvonalú sörök. http://www.csakajosor.hu/ Gergő a csúcsminőséget célozta meg, úgy a bolt szortimentjével, mint a sörfőzéssel. Ritkán főz sört (tudtommal) és akkor sem árasztja el a piacot, sőt! Söreit várni szokták, keresik, ha van, hamar elfogy. Most 2 sört vizslantunk meg. Az első a

GRABANC FANTOMTÁP

Furcsa név, de Gergő már rég meglépte azt, amit a magyar sörfőzdék nem aknáznak ki, miszerint zenekarokra "ráülni" egy sörfőzőnek hálás feladat. Kiváló szimbiózis, ám ez esetben nem marketingről van szó. Inkább tiszteletadás. Játszottunk mi is a Grabanc előtt, Fit Fat nevű surf rock zenekarommal az I. Főzdefeszten, a Mikszáth Kálmán téren. A színpadról nézve hatalmas tömeg volt, a koncert után le is léptem, mert aznap állatira fájt a lábam. Később Gozsdu Udvar, végül a Főzdefeszt elhúzott a zenekar mellett, de ez így van jól, mert ott már nem voltak sokan. Kb. 10 ember őrjöngött fejvesztve, azok is csöndesen bólogattak egy sör mellett a sarokban. Jó, azért volt némi ováció. Nos, a sör első kóstolása így néz ki: remek habzás, opálos aranysárga szín. Intenzív lehengerlő aroma komló illat, enyhe citrusos felhanggal. Elsőre jön egy enyhén gyümölcsös maláta érzet, majd harsány, de nem túlzó komló keserű. Bő fél év múlva: remek habzás, arany barna szín, édeskés illat. A karamell malátás ízek sokkal inkább dominálnak, mint a komló keserűje. Így is, úgy is, kiváló sör. Kinek a pap, kinek a paplan. Mivel alaki kérdésekkel is szoktam foglalkozni, nem állhatom megjegyezni a címke fantáziatlanságát, amit a pasztellszínek már-már elmosódottá tesznek. Szerencsére a sör világszínvonal, nincs szükség, úgymond cégérre, de ha mégis, ezt sürgősen le kéne cserélni. A névadóról itt: https://www.youtube.com/watch?v=nd3mQnvutDQ

A DEEP THROAT címkéje pedig úgy rossz, ahogy van. Mintha Fritz Lang egy Zsiguliban utazva ütközött volna össze Terry Gilliam-mel, miközben Godard legyintve hagyta volna ott a kézjegyét egy ellilult világban. No, de ne rugózzunk ezen (hisz ki ivott már címkét), nézzük a sört. Remek habzás, fekete szín. Étcsokis, enyhén kakaós illat. Karamelles, tejcsokis, kissé kakaós ízvilág, egy pötty savanyúval. Édes lecsengéssel. Közepesen testes.

Kiváló sörök és ez a lényeg. Esztétikusabb, ütősebb megjelenéssel valószínűleg nagyobb karriert futnának be. Vagy nem. De ez már hegeli magasságokba mutat.

A címről csak annyit, hogy 1985-ben volt Pakson egy punk fesztivál, ahol fegyveres karhatalmisták igyekeztek beleolvadni a cseppet sem impresszionista környezetbe. Ott született meg ez a mára (szűk körben) legendássá vált mondat. Ma megint aktuális, hogy stílszerű legyek, berobbant a közéletbe, igaz, elég drágán.

Jártam Szlovéniában (szerencsére), zenéltem is ott https://www.youtube.com/watch?v=5TmO6G6G2Qk és ittam Laško sört is. Jó volt. Semmi különös, de az nagyon tetszett, hogy a nagy nyári melegben még a korsót is hűtőből vette elő a csapos. Akkor ez túlzásnak tűnt, de 10 perc után, a nagy rohadásban is még viszonylag hideg maradt a söröm és ez jó volt. A cég premium termékeivel már csak itthon találkoztam, ami felkeltette az érdeklődésemet, de azért nem vártam tőlük túl sokat. Ez be is jött.

A Special Golding egy kifejezetten snassz sör. Mindent tud, amit egy átlag lager, de arra nem jöttem rá, hogy ez mitől premium kategória. A habzása megfelelő, aranysárga színnel, az illata pedig tipikus malátás lager illat. Annyira szimpla, mint a nagyi zöld otthonkája kiteregetve a kertben. Ott van, beleolvad a környezetbe és senki sem veszi észre. Ha meg igen, mindenki csak néz, hogy mi ez. A Citra No. 1 lager viszont már egy másik ügy (lenne, a neve alapján). Annyiban tér csak el, a fent említett sörtől, hogy van benne egy kis citrus aroma. Minden másban megegyezik a Special Goldinggal. Az íze lagerebb a lagernél, akármit jelentsen is ez. Szóval, szar, na. A Special Striptis-nek legalább az alkoholtartalma magas (8.3%) és szép borostyán színe van. Nem árt gyönyörködnünk itt egy picit, mert sokkal több élvezetet nem találunk benne. Nagyon halvány malátás illat, keserédes íz világ, kissé kávémalátás utóíz. Ha az első két sör Derrick felügyelő lenne, akkor ez Harry, aki megpróbál éltet vinni a sorozatba, de annyira szimpla, miszerint az unalmas főhősbe észrevétlenül is beleolvad, hogy aztán mindannyian elhalványuljanak szép lassan a feledés univerzumában. És ez így van jól. Az üvegek alakja és a dizájn utal ugyan az úgynevezett magasabb minőségre, de ez olyan erőtlen próbálkozás, mint mikor pszichopata öntelt kalandorokat választanak meg egy ország vezetőjének.

Annyit még, hogy 24 éves koromban jártam Horvátországban, ott főként Uniont ittam, ami, mint utólag számomra kiderült, szintén egy Laško termék. Nem is volt rossz, persze jó sem, egy viszont biztosan elmondható róla, nem akart a premium kategóriában tetszelegni.

Pablo Escobar – ahogy azt már a Serteperte is megírta – egy kedves unszimpatikus fiatalemberként kezdte a pályáját, majd nagyban játszó drog báróvá vált, aztán lőttek neki. Az Escobeer címkéjén látható "úriembert" ránézésre még egy utcai cipőpucolással sem bízná meg szívesen az ember, nemhogy a házába behívja. A gengszterek élete amúgy is unalmas, fantáziátlan és végtelenül magányos. A halszálkás zakós, borsalino kalapos, gojzer varrott cipős jóképű sármőrök már csak a filmeken léteznek. F. F. Coppola, de már előtte is néhány bátrabb olasz realista, lehúzta a "keresztvizet" erről a túlmisztifikált, sokszor átromantizált társaságról. Nem akarnék itt nagyon moralizálni, de az igazán nagy dolgok véghez viteléhez alázat kell és önfegyelem. A sör - hisz mégiscsak erről van szó - nagyon népszerűvé vált, az egész világon. Mindig ki kell találni valami újat, valami meglepőt, hogy menjenek a termékek. A Bohemia Regent tudtommal ez idáig még nem állt be a közhelyes IPA sorba és ezzel a sörükkel sem tudták megugrani az alsó közepes szintet. Viszont állati jól fogy és nem azért, mert olyan jó lenne, hanem, mert a hülyeséget mindig a legkönnyebb eladni. A terrorizmus ma még tabu téma, de ki tudja… Hátha lesz pár év múlva Osama Bin Laden, Gavrilo Princip, Iszlám Állam és kis hazánkban Matuska Szilveszter sör is. Van már mindenféle jópofa diktátorról elnevezett sör is (a címkéken azokkal a szép fejükkel) és ha karácsonykor a fa alá teszünk egy ízléses Hitlert, akkor érezzük csak igazán, hogy végre helyre billent a rég áhított családi béke. Escobar vagy Escobeer, egy hülyeség. Összeül az agytröszt és aszongya: Mit tegyünk, ha már jó sört nem tudunk vagy nem akarunk csinálni? Dobjunk be egy többszörös gyilkost, az majd levadássza a vevőket. És lőn világosság.

Nem nagy szám, amúgy, IPA-nak meg kifejezetten snassz. A habzása átlagos, a színe aranysárga, az illata viszont nulla! Trópusi gyümölcsös, banános, kiwis íz. Közepesen keserű, nem túl testes sör. Gyenge muzsika, akár a névadója. A jellemtelenség szimbóluma.

A szakközépiskolában egy csúcsragadozó nyugodtságával ültem az irodalomórákon. Dolgozatírás közben még azt is megengedtem magamnak, hogy Sex-Pistols-t hallgassak a walkman-emből. A tanárnőm körbejárta az osztályt, s mikor elért hozzám, azt kérdezte, hogy belehallgathat-e. Odaadtam a fülest, azt mondta, ez nagyon jó zene és továbbment. A dolgozatom ötös lett, de azt Örkényből írtam. Volt viszont előtte (talán egy évvel) egy emlékezetes lebőgésem. Vörösmartyt vettük, én meg pont szartam a romantikára. Felszólított felelni, azt hittem, ez valami tévedés. Kiderült, hogy csak azért hívott fel, mert nem volt elég jegyem. Fingom nem volt az egészről, felálltam és úgy kezdtem a feleletet, hogy Vörösmarty Vitéz Mihály. Itt rövidre is zárta, azt mondta, ülj le, egyes. Hiába kapálództam, hogy nyelvbotlás volt, azt mondta, ilyen nincs. Akkor nagyon mérges voltam, bár éreztem, hogy igaza van. Évekkel később (nem ezért) elolvastam a teljes Vörösmarty életművet 8 kötetben Méhner Vilmos kiadásában. Hogy ez hogy jön ide? Nos, csak úgy, hogy régen írtam már a HopTop sörökről. Le kell zárnom az évet és nincs jegyük. Idáig kiválóan teljesítettek, de mit műveltek a tavalyi vizit óta?

Hát, például a Black Knight sörüket, ami egy English bitter és amióta megkóstoltam (annak ellenére, hogy megátalkodott IPA gyík vagyok) az egyik nagy kedvencem. A névadás a Gyalog galopp filmbeli Fekete lovagra utal, akinek a kompromisszum képessége egy döntetlenig terjedt négy lekaszabolt végtag után. A címke dizájn egyszerre visszafogott (rozsdabarna háttér) és figyelemfelkeltő (ezüst-vörös kombináció), ami akár zsigerből jött, akár tudatos, rendkívül profi megjelenést ad ki. A négy levágott végtag pirossal jelölése dob a címke szín egyensúlyán, ami visszafogott eleganciát eredményez. Jelzem, elcsúszhatott volna ez egy Sam Peckinpah-s, Tarantino-s öncélú vérzuhatagba is, de szerencsére nem ez történt. Az English bitter pedig a mai IPA-khoz terelt steampunk (leánykori nevén diesel punk) sörivónak egyáltalán nem keserű. A kategória megnevezéséig egészen a középkorig kell visszamennünk. Európában az a mondás tartja, hogy Anglia, nem egy másik ország, ha nem egy másik bolygó. Miért is lenne ez másképp, szigetállamról lévén szó? Ugyanígy volt ez régen is, hisz szerte Európában már a XIII. századtól kezdve használták a komlót sör „fűszerként”. Angliában azonban 1524-ig nem volt szabad(!) komlót használni a sörfőzéshez. (A sors fintora, hogy a keserű IPA, amit ráadásul a múlt század '70-es éveiben hívtak vissza Amerikában, egy tradicionális angol ale). Jöjjön a sör, maga. Fékezett habzás, opálos borostyán szín. Karamelles, kekszes, kissé fűszeres illat. Malátás, fűszeres, karamelles íz, minimális komló érzet, közepesen testes sör.

Hogy egy American pale ale-nek miért Ivory a neve, azt csak a felsőbb hatalmak tudnák megmondani. Van hozzájuk elérhetőségem, de nem érdekel. Esterházy Péter egyszer azt mondta (egy barátomnak), hogy nem kell mindent elolvasni. Egyetértek, tovább fejlesztve azzal, hogy nem kell mindent érteni. A címke dizájn itt is elismerést érdemel. Az ezüst elefánt citromsárga agyarait szépen ellenpontozza a Rolls Royce-os barna háttér, ahonnan egy szavannai fa vonzáskörzetéből madarak reppennek ki a mustár sárga címkére. Aprólékos kidolgozás, ízléses címke, de milyen a sör? A habzás megfelelő. Opálos aranysárga szín. Gyümölcsös, barackos illat. Déligyümölcsös, barackos íz, háttérben a komló keserűjével. Közepesen testes sör. Az APA-k nekem általában „üresek” és ezt most az Ivory sem tudta megugrani, bár egy nagyon szerethető sörnek tartom. Olyannyira, hogy ha Vörösmartyt meghívhatnám, feltétlenül ezzel nyitnék. Annak ellenére, hogy borivó volt és hatalmas alkesz. Közben elmesélném neki, hogy az irodalomtanárom milyen jó pedagógus volt és elnézést kérnék tőle, hogy „levitézeztem” . Ő meg bólintana, s csak annyit kérdezne, mikor jön a Fekete lovag?

A Balaton17 Sörfőzde söreinek elnevezései mind a vitorlázás körül forognak. Ez, a könnyed, sportos, természetes laza felfogás érezhető a söreiken is. Előadó művészetben is szeretem az olyat, aki magát adja, nem a megfelelés kényszerében él. (A jó színész nem játszik, él). Manapság, amikor már mindenki egyre extrémebb receptekkel jön elő, a Balaton17 különösebb nagy reveláció nélkül előáll négy (a mai viszonyokhoz képest) közép kategóriás sörrel, ezen belül viszont magas színvonalon. Megjegyzem, ez talán a legnehezebb műfaj. Kár, hogy a címke grafikák kissé lemaradnak a sörök minőségétől. Az egységes világos beige háttér (leszámítva a Kormoránt) viszont sugallja a már említett lazaságot. Ha a koronazárak tetejére rákerülne egy hajókormány sziluettje, talán még Ötvös Csöpi is kipofozná magát a sírból, hogy egy jól behűtött buborékkal remake-eljen Kharón ladikján.

Manőver: Ritka béna névválasztás, a mai napig nem térek magamhoz ez ügyben, de a hajós tematikába feltétlen illeszkedik. Remek kis blond ale. A habzás megfelelő, aranysárga szín. Élesztős, búzás, enyhén trópusi gyümölcsös, észteres illat. Citrusos, búzás frissesség, kevés komló érzettel. Könnyen csúszik, jól iható, izgalmas sör. Egy könnyed pils - búza fúzióként értelmezendő.

Bríz: Feltételezem, hogy az angolból átvett szellő, szél szó magyarosítva, akár egy vitorlás nevét is takarhatja. Nekem erről a szóról mindig ez az ólom nehéz nyári szellő fog az eszembe jutni: https://www.youtube.com/watch?v=R1R4jbnd10I, de ez az én problémám. Egy Smash IPA-ról van szó, amit viszont ne fordítsunk le, mert azzal nem jutunk sehova. (Angol) mozaikszóról van szó, mivel egy féle malátával és komlóval készült. Megfelelő habzás, borostyán szín. Citrusos, karamelles, kissé gyantás illat. Közepesen testes, közepesen szénsavas sör. Trópusi gyümölcsös, citrusos íz jegyek, enyhe gyantával. A keserű ízt jól oldja a karamell krémessége. A lecsengése keserű, a háttérben befigyel egy kis citromos savanyú is. Komplex, finom sör.

Dingi17: A nevét finn vitorlásokról kapta, ez az egy biztos (ja, meg a halál). IPA vonalon lassan - arányait tekintve - jobban állunk, mint az angolszászok, beleértve az USA-t is. És, ha már említettem, ez egy jól eltalált, nagyon kellemes amerikai IPA. Szívesen szürcsölöm bármikor, lássuk, mit tud. Megfelelő habzás. Sötét borostyán szín. Enyhén karamelles, fűszeres, gyógynövényes illat. Édeskés, sárgadinnyés, ananászos, gyógynövényes ízek, enyhe gyantával. Közepesen testes, közepesen szénsavas, közepesen keserű sör. Jól adja a stílus sajátosságait, a fűszeres és gyümölcsös aromák egyensúlyban vannak.

Kormorán: Viszonylag kis vízi jártassággal rendelkezem és akkor még diplomatikusan fogalmaztam, de szeretnék mindenkit megnyugtatni, úszni azért még tudok. És tudok mást is. Például azt, hogy éssel nem kezdünk mondatot, mert a tanító néni elveri a seggedet. Meg azt, hogy Kormorán néven létezik egy fonyódi vitorlás egyesület, és ha az létezik, szerintem hajónak is kell lennie. Hajó, ha nem jó ez egy black IPA, ami szerintem a sörivók megtűrt zabigyereke. A nagyvilágban is, gondolom, de kis hazánkban mindenképp. Hogy őszinte legyek, én is csak ritkán vetemedek rá, ami hülyeség, mert bármikor felpattintok egyet, rájövök, hogy jó döntés volt. Nem tudom, hol dőlt el a műfaj népszerűtlensége, de gyanítom, hogy nagyjából az összes sörivó úgy közelít, hogy világos vagy barna. Ha barna, akkor nem IPA. Triviális magyarázat, de attól még lehet igaz. A vélt nagy rejtélyeknek mindig tök egyszerű a megoldása. Na, jó, lássuk akkor. Megfelelő habzás, tört fehér hab. Fekete szín. Grillázs, tejkaramell illat. Áfonyás, cappuccinos, lágy karamelles, enyhén csokis íz világ, megfejelve némi szőlőhéj aromával. A lecsengése visszafogott kávés keserű. Komplex, rafinált, rendkívül jól sikerült sör.

Na, kérem, mára ennyi. A Bríznek nemsoká lesz egy téli változata, amit október 26-án mutatunk be ingyenes sörkóstolóval a Beers & Books-ban 18 órától.

A hónap elején idén már másodjára rendezték meg a Kraft Sör Fesztivált, ami sorrendben a harmadik. A tavaszira nem jutottam el, amit utólag nagyon bántam, a mostani viszont bebizonyította, hogy nem csúsztam le semmiről. A Főzdefesztnek úgy néz ki már annyi, felváltja a Kraft, ami nem feltétlenül baj. Változik minden, méghozzá elég gyorsan és úgy néz ki, ez a sörökre is vonatkozik. Maga, a környezet nem sokat változott, a kiírás viszont mindenütt egységes táblákon volt olvasható. A Hedon eltűnt, mint (ott) megtudtam, felvásárolta a Clearwater. A HopTop standja hozott egy kis felüdülést, ahol párnázott műanyag sörös hordókból csináltak ötletes "bárszékeket", mellérakva egy-két asztalkát. Közvetlenül mellettük kialakítottak egy gyerek sarkot is, ami egyértelművé tette, hogy családi programmá is lehet alakítani a "kulturált" bebaszást. Volt street food, meg alkoholmenetes stand is, ami megint csak ráerősít az imént leírtakra. Van egy olyan érzésem, mintha a Kraft még nem döntötte volna el, hogy mit akar. Nyilván kialakulóban van, még az is lehet, hogy idővel beljebb húzódik a városba, bár akkor elveszíti ezt a bájosan szar ipari jellegét. Merthogy a környezet lehangoló - és ez még az alkoholfok emelkedésével sem szépül, sőt - a toitoi vécék pedig valahogy még lehangolóbbá teszik az összképet. Volt zene (méghozzá igényes), ami jó és még egy óriási dobás, ami nemcsak gesztus értékű. Ingyenes (mikro)busz járat vitt a Blaha Lujza térről a fesztiválra és vissza félóránként. Én is ezt vettem igénybe, kényelmes volt és gyors. Ezért külön köszönet. A magam részéről jó vadász módjára először körbe jártam a terepet, majd a Horizont sátránál horgonyoztam le, ahol a New England IPA-juk második részét(?) kóstoltam, ami olyan durván keserű sör, hogy beközelít egy Algopyrin szopogatáshoz. Nekem nagyon bejött, de ez, ahogy mondani szokás, megosztó sör lesz, már, ha befut egyáltalán bármi karriert is. Aztán átdszesszeltem szembe, Szamiékhoz, ahol kaptam egy Habibit, majd rácuppantam a Tropical Swingerre, de egyik sem hozott számomra áttörést.

Töretlen karrieremet a Mad Sientistnél folytattam, itt bepótoltam mindent, ami eddig "hiányzott" és ma már véletlenül sem. Pályafutásomat egy Twist and Cherry-vel kezdtem, ami egy belga meggyes sör zellerrel és tejkaramellával. A többi is felejtős. Miután itt végeztem, átittam magam a Rothbeer sátrához, ahol végre letolhattam egy Welcome Drink-et. A MONYO stand következett, ahol kötelező jelleggel jött egy Dead Rabbit, majd egy Mahna Mahna, amitől én már palackozott változatban is dobtam egy hátast, de most Pein Ádámtól megtudtam, hogy finomítanak a recepten és még jobb lesz. Várjuk. Mostanában nagyon feltörtek (itthon) a gose, savanyított sörök. Volt pár a "Tagvárományosok" sátránál, kihagytam. Ittam viszont egy DimboLab Capital Lagert, ami egy IPA lager (irgalom anyja ne hagyj el!) és többé egy forintot nem adnék érte. Toltam itt aztán egy Reketye Peach ale-t is, ami szerintem nem nagy szám és sajnálom, hogy a Gólem Repetát nem kóstoltam meg, mert eddig csak palackosat ittam, de az ott van. Reczer Gábor egy sörrel jött ki (tudtommal): T30 - coffee milk stout. Megígértem neki, hogy megmondom az őszinte véleményem, így is lett. Nem győztem eléggé dicsérni. Eztán letámadtam a Balkezes sátrát, mert egy Hopster-t és egy Grey Joy-t ugyebár mindenkinek illik megkóstolnia csapolva is.

Hogy mi lesz a Krafttal, nem tudom, de gyanítom, hogy ennek így nincs jövője. Hiába ez egységes kiírás, a hájpolás, a street food, valamiért szerintem nem működik, vagy nem működik jól. Én, személy szerint annak drukkolok, hogy ne legyen igazam, mert szeretem, csak valahogy realistaként tekintek a jövőbe.

Hugyecz Tamás a magyar sörforradalom egyik emblematikus alakja, Gólem ale söreivel. A zászlós hajó, gondolom, a Sötét bunkó volt, ami már a címével is eladta magát. Aki ajándékba veszi, az vagy nagyon rácuppan vagy elhatárolódik tőle. Én az előző voltam évekkel ezelőtt, amikor egy haveromnak vettem csak úgy, hülyeségből. Akkor még fingom nem volt, mi az az IPA, de miután meglevegőztettük a palackot, mind ketten megállapítottuk, hogy ez kurva jó. Később nekem aztán jött a többi: Mandarella, Enigma, Repeta, Hopochonder és most a #100 Hops.

Ejtsünk pár szót a megjelenésről is. A címkék minimalizmusa, az írógépek ismert betűtípusa, az egyszerű változó színű háttérszín pedig mind egy irányba mutat. A műnyomó papíron látható kis pálcikarajz szerű Gólem meg úgy megfejeli az egész termék megjelenést, mintha egy viccel szembesülnénk.

Most pedig jöjjön a #100 Hops, hisz ez, a mostani dolgozatunk tárgya. Tudom, hogy létezett egy Mr. 60 Hops, de ezt sajnos nem volt alkalmam megkóstolni. Talán nem is baj, mert ez most mindenért kárpótolt. Olvastam a neten pár kritikát, megjegyzést, hozzászólást és komolyan mondom, nem értem. A fanyalgások, mintha tényleg a végtelenben kulminálnának, miszerint ki tud megkülönböztetni 100 féle komlót. Most ez komoly? Nem értem, minek ezen egyáltalán gondolkozni? Az már régen rossz, ha egy szakma a saját szakmájának csinál produktumot. Nézzünk életszerű példákat a mezei fogyasztó részéről. Ha egy gulyáslevest veszünk, a fűszerezés általában a következő: só, bors, piros paprika, köménymag. Én ennél sokkal több fűszert teszek bele és a végén, az utolsó 5 percben (ezt egy mester szakácstól tanultam) egy birsalmát, de birskörte is megfelel. Na, most kérdezem én, tisztelettel, ki az, aki konkrétan megmondja, ha nem látta, hogy mit tettem bele a végén? Ezen kívül teszek bele mentát és ánizst is, de csak egy keveset, épp csak annyit, hogy egy picit megbolondítsa, de ne ütközzön ki. Ebből lesz az íz kavalkád és - ezt most nem saját önfényezésemre írom - hanem a 100 komlós védelmében. Megjegyzem, a gulyásom eddig még mindig óriási sikert aratott, talán nem véletlenül. Máshonnan közelítve, azt is nehezen tudom elképzelni, hogy egy átlag zenehallgató a Brandenburgi Koncertet úgy hallgatja, hogy ó, itt a 1. tétel után F dúrból átmentünk G dúrba, ah! Nem rugózok ezen már többet, csak még annyit, hogy léteznek olyan irodalomelméleti munkák (József Attilával kapcsolatban is jelent meg ilyen), amik matematikai, mértani szempontból boncolják, cincálják szét a verseket, kiölve belőlük a titkot és a meglepetést. Természetesen ezek a könyvek (bár volt divatjuk) olvashatatlanok és eladhatatlanok ma már. És ez így van jól. (Talán még emlékszünk a Holt költők társaságára, ami kifejezetten csak pedagógiai szempontból volt jó film). Az alkotónak, jelen esetben a sörfőzőnek tisztában kell lennie a technikával, de ez a fogyasztót nem kell, hogy érdekelje. Az emberek általában elájulnak a virtuozitástól, ahogy a bűvész trükköktől is és azt gondolják, hogy ezek az emberek zsenik, pedig csak gyakorlás kérdése az egész. A zsenialitás ott rejlik, ahol a technika nem tudja legyőzni a gondolat eredetiségét. J. S. Bach, Hajnóczy Péter, René Magritte, Fritz Lang, Jaco Pastorius, csak pár példa. Hogy 100 komlóval lefőzni egy sört zsenialitás-e, azt önmagában én sem gondolnám. Hogy ezt a sört zseniálisnak találom-e? Igen. Hogy miért? Mert magasról szarok a 100 komlóra, a 10 féle malátára és a 10-es alkoholfokra. Egész egyszerűen csak ízlik, de nagyon. Egy emberrel találkoztam eddig, aki egész egyszerűen csak annyit mondott, hogy neki nem ízlik. Ez jó. Ez tiszta beszéd, mert ő legalább nem a 100 komló megkülönböztetésén rugózott. Lehet ez persze marketingfogás is vagy egy nagy dobás az IPA versenyben, tök mindegy, a végeredmény a lényeg. Itt van valami, ami magyar, világszínvonal, nem értem, miért nem becsüljük meg (még eléggé). Ha rajtam múlna (és úgy akarnám szórni az adófizetők pénzét, ahogy soha nem tenném), akkor Soros plakátok helyett 100 komlós plakátokkal árasztanám el az országot. Az legalább érne valamit. Konkludálva, tehát, ha ez az illat és íz orgia nem jön be, akkor hagyjuk, de boncolgatással nem érünk el semmit. A poén az égészben, hogy a titok "fel van fedve". Mind a 100 komló neve szerepel a címkén, tudjuk, hogy 10 féle maláta van benne, de mégsem ez a lényeg. Az összhangot a harmónia adja, a harmóniát pedig az érzelem és a szakértelem, no meg a gyakorlat. Lássuk, mit tud:

Kitöltéskor remek habzás, ami hamar összeesik. Opálos aranysárga szín. Lehengerlő aroma komló illat kavalkád. Leginkább mandarin, lime, szőlő, ananász, mangó, barack érezhető. Kortyban trópusi gyümölcsös, szőlős, narancsos, grapefruitos, ananászos, banános íz jön a komlóval együtt, karamelles felhanggal. Karakteres, határozott keserű véggel, a háttérben nagyon szépen "alattomosan" dolgozik a maláta. A magas alkoholszint szerencsére nem kiütköző.

Ritka, hogy az ember felfigyeljen egy kereskedelmi forgalomba nem kerülő tenyérnyi nagyságú könyvecskére, hát, még, hogy méltassa is azt. Ám, ami kicsi, nem biztos, hogy lekicsinylendő. A Sör Aranykönyv (sic!), már első ránézésre sem törekszik teljességre, az ereje nem is ebben rejlik. Épp ellenkezőleg. Közép mezőnyben színvonalasat alkotni éppoly nehéz, minimalista módon, sőt ez utóbbi talán nehezebb. (Ha máshonnan közelítjük meg, gondoljunk a Kraftwerk, a D. A. F. vagy a Discharge zenéjére). A könyvet minden bizonnyal a Pilsner Urquell finanszírozta/támogatta, hisz a kötéstábla az ő reklámjukkal van tele kívül, belül. Maga, a kiadvány, a Dreher Sörgyárak megbízásából készült. A szöveg lényegre törő, rövid, érthető, tartalmazza a leglényegesebb fundamentumokat, méghozzá olvasmányosan. A tipográfia kitűnő, beleértve az elegáns színválasztást, a betűtípust és a fotókat is. Ez utóbbi a kiadvány egyik erőssége, ugyanis mindegyik szöveges oldalhoz tartozik egy fotó oldal is, mintegy illusztrációként. Tartalmilag először a sör történetét tárgyalja az ókortól az újkorig, majd áttér a sör készítésére, külön (természetesen) rövidke fejezetet szánva az összetevőkre, valamint az eljárásokra is. Eztán sörtípusokról olvashatunk, úgymint alsó, felső, spontán erjesztésű, alkoholmentes sörök, sőt még a cidernek is szenteltek egy oldalt, bár, mint írják, tudják, hogy nem tartozik a sörök nagy családjába, de azért ezt mégis csak vehetjük apró figyelmességnek. Ezt követi a Sör a nagyvilágban című fejezet, ami valójában a könyv terjedelmének mintegy felét teszi ki. Itt a következő alfejezetekből tájékozódhatunk: Csehország, Németország, Anglia, Írország, Belgium, Dánia, Hollandia, Franciaország, Egyesült Államok, majd Ázsia és magától értetődően Magyarország. Mi 3 oldalt is kaptunk (akár Németország), erős felütéssel, miszerint óriási tévedés, hogy a magyar alapvetően borívó nép lenne. Ezt követően kapunk egy rövid, de lényegre törő sörtörténelmet, majd rátér „napjaink” nagy sörgyáraira (a kiadási év: 2003). Kis könyvünk kitér még a sör kiszereléseire, valamint a sör és a gasztronómia kapcsolatára is, beleértve a sörkoktélokat is. És, hogy hűek maradjunk hőn szeretett komlónkhoz, a könyv is egy megnyugtató fejezettel zárul, „Sörben az egészség” címmel. Olvashatunk itt a sör szervezetünkre gyakorolt áldásos hatásairól, persze mértékletes fogyasztással, no, de ilyen felhozatal mellett (ami manapság van), ki tud/akar mértékletesen fogyasztani? Félig berúgni kidobott pénz, mondta egy nagy színészünk, illetve, hogy még egy klasszikust idézzek, a sörben ne az egészséget keressük - ne feledjük, alkohol! - azért igyuk, mert jól esik (Árpa Jankó).

Egs!