Biztos sokan hallották már a női, nőies, csajos sör nem létező kategóriát. Általában a gyengébb alkoholtartalmú, kevésbé komlózott és/vagy gyümölcsös, ízesített sörök ugranak be ilyenkor pacekból. Soha nem akartam megérteni ezt a fogalmat, mert nyilván sosem létezett. Lehet, hogy szerencsém van, de nem ismerek „nőies söröket” fogyasztó nőket. Kell, hogy létezzenek, de engem eddig elkerültek. A női egyenjogúságért vívott több évszázados és a mai napig nyitott végű harc vívmányaként sem hallottam olyanról, hogy a női nem kikérte volna magának ezt a fajta megkülönböztetést. Nagy valószínűséggel nem is érdekli őket, hisz a szüfrazsett mozgalom sem tűzte ki annak idején megvalósítandó célként, hogy ne legyenek nőies és férfias sörök. A „probléma” gyökere inkább ott lehet, hogy elterjedt, az a tévhit, hogy a nők nem szeretik a sört. Mert keserű. Na, persze, ha nem az, akkor megisszák. A bornál ilyen kategorizálás nincs (vagy legalábbis nem ennyire szignifikáns), a rövid italoknál viszont újra felbukkan ez a kérdés, lásd: női likőrök. Amíg a nők és a feministák nem tiltakoznak ez ellen, nincs is gond, de fordítsuk meg a dolgot! Mit szólnak ehhez a férfiak? Hány férfi nem szereti a sört? Elég sokan. (Azt a réteget most hagyjuk, amely egyáltalán nem iszik alkoholt.) És mit mondanak sokan? Hogy nem szeretik a keserűt. Szegény nőiesnek megbélyegzett söröket, meg talán azért nem isznak meg, mert azt gondolják, hogy az nem nekik csinálták. A kör így lassan be is zárulna, ám létezik egy – lehet, hogy nem is annyira szűk réteg – amely nyitott szinte mindenre. Nem érdekli, hogy a sör vagy a likőr nőinek titulát-e, eldönti kóstolás alapján, hogy szereti-e és ezt fel is vállalja, mindenféle különösebb műfaji ekézés nélkül és pont leszarja, hogy ki mit gondol az ízléséről. Ahogy vannak férfiak, akik imádják az édességeket és konkrétan ismerek olyan nőt, aki soha semmi édest nem eszik. Itt most behúzhatnánk hormonális kérdéseket is, de ez már túl messzire vezetne és túl sok értelme se lenne.
Hogy a műfaj mégiscsak létezik, arra a belga Huyge cég adott határozott választ. Igaz, a végcél itt sem teljesen egyértelmű, hisz a tradicionális női sörfőzést kívánták feltámasztani (ami az ipari forradalom előtt a nők feladata volt a házimunka részeként) egy sör erejéig, legalábbis. Ez lett a Delirium Deliria, ami, ha alkoholtartalmát nézzük (8.5%) abszolút nem illik bele a mára kialakított „női sör” kánonba. A cégnél 2013-ban 100 nő meghívásával alkottak egy új receptet, amit azóta is már hagyomány-szerűen bocsájtanak ki évről-évre, nőnapra. Limitált, szezonális főzetről van szó, ami 0.75 literes palackokban kerül forgalomba a szokásos deliriumos fehér üvegben, parafa dugóval. A címkét kék keretben a rózsaszín uralja, harmonizálva ezzel a Delirium védjeggyé vált kiselefántjával. Egy felső közepes sörről beszélgetünk, aminek az igazi ereje lecsengésében van. Kitöltéskor a habzása megfelelő, az illata fűszeres, virágporos. Tükrös aranysárga színű. Fűszeres, élesztős, chardonnay szőlős, citrusos, citrushéjas íz világ, almás, gyógynövényes, kandiscukros lecsengéssel, markáns keserű véggel. Közepesen testes és szénsavas.
Hogy léteznek-e nőies sörök, arra nagyon remélem, hogy soha nem kapunk egzakt választ. Ha viszont ebben a rettenes nagy kraft agymenésben valaki kihozna egy hüvelygomba beert, az nem biztos, hogy osztatlan sikert aratna férfi körökben. Igaz, nőknél sem valószínű.
