Beers & Books

Beers & Books

A Maláta folyóirat története 4. (befejező) rész: Interjú Para Kovács Imrével

2020. október 24. - Dr. Mabuse

1.JPG

Beers & Books: Legjobb tudomásom szerint csak az irodalmi részt képviselted a Malátában, szakmai cikkeket nem írtál.
Para Kovács Imre: Egyszer megpróbáltam. Valamelyik sörgyártó – már nem emlékszem – úgy hirdetett, a „ser”.

B. & B.: Nem a Kaiser, a ser?
P. K. I.: De, lehet. Akkor írtam arról, hogy a ser, az egy nagyon idős szétműtött nő, aki énekel… Emlékszem, se Vétek Gyurinak, se Kovács Gábornak nem tetszett, úgyhogy az volt egy majdnem szakmai cikkem. Amúgy csak tárcanovellákat nyomtam.

B. & B.: Az elejétől benne voltál?
P. K. I.: Nem. Volt már egy stabil szerző és szerkesztő gárdája a lapnak, amikor bekapcsolódtam, de még nem volt teljesen kiforrott. Szerintem már egy-két éve mehetett, amikor beszálltam.

B. & B.: Rendszeresen publikáltál?
P. K. I.: Nagyon rendszertelen voltam, úgy emlékszem. Ad hoc jöttek az írások. Vagy nekem jutott eszembe valami vagy Gábor noszogatott, hogy írjak, hisz olyan életet éltünk, amitől maga a rendszeresség is nagyon távol állt. Az, hogy a lap rendre megjelent, számomra iszonyú meglepő dolog volt. Ennek az újságnak elvileg egy pénzbányának kellett volna lennie, de nyilván ott senki nem volt üzletember. Valószínűleg, ha annak idején egy profi üzletkötő megkapta volna, talán máig ebből élnénk.

B. & B.: Szerinted most lenne létjogosultsága ennek vagy egy ilyen lapnak?
P. K. I.: Teljes mértékben. Főleg most, hogy berobbant a kisüzemi sörpiac. Onnan is lehetne hirdetőket szerezni, plusz behúzni a nagyokat. Talán készül is valaki már erre, nem hagyják ki ezt a lehetőséget. Ebbe belefér ugye a gasztronómia is, ami egy kimeríthetetlen terület. Ráadásul ez egy állati jól fotózható téma. Műnyomó papíron, elegáns megjelenéssel, havilapként egy működő dolog lehetne. Ehhez persze kell egy agilis vállalkozó, aki rakja bele a pénzt és elszántan tolja a végtelenségig, úgy, hogy közben ő is nagyon jól jár vele. Ha menne még a lap szívesen írnék is bele. Az alkoholmentes sörök rovat például kifejezetten értem kiált. Na, de visszatérve a múltra, érdekes világ volt. Semmi nem volt lepapírozva, semmiről nem volt szerződés. Én akkor Gábor lakásában laktam a Falk Miksa utcában, néha láda sörök érkeztek, meg tömények promóba. Volt egy pár hét: Becherovkát ittam sörrel, jaj, Istenem, az iszonyatos volt. Szóval nem volt szoros elszámolás és ez a vezetőségen belül mindig szörnyű vitát szült, ami engem rohadtul nem érdekelt, de az biztos, hogy nem olyan tempóban és nem annyi pia érkezett, amennyi kellett volna.

B. & B.: Szeretted a Malátát, szívügyednek tartottad, vagy csak egy munkának tekintetted?
P. K. I.: Abszolút szívügyem volt. Egyrészt nekem Gábor ma napig nagyon jó barátom, másrészt a sör szeretete, ugyebár. Én mindig is sörös voltam, nem értettem soha a borosokat. Elkötelezett voltam, érdekelt is a dolog. Akkor még nem volt sörforradalom, viszont voltak jó import sörök, amiknek nálam akkor lett vége, amikor elkezdték magyar licensz alapján gyártani, magyar vízből, értelemszerűen.

B. & B.: Olvastad is a Malátát?
P. K. I.: Hogyne. Nem sok olvasnivaló volt a Falk Miksa utcai lakásban, de rengeteg Maláta volt, így gyakorlatilag szerintem az utolsó betűig elolvastam mindet. És a szakmai része is, igen, érdekelt. Ha belegondolsz, állati egyszerűnek tűnik a sörfőzés, ennek ellenére rengeteg minden belefér. Nekem a német tisztasági törvény volt az alap, ugyanis a mester ott mutatja meg magát, hogy abból a három alapvető összetevőből mit tud kihozni. Akkor egy minimalista sörös érdeklődésem volt, ahogy most is az lenne, szerintem. Olvastam tehát a Malátát, azt viszont meg kell mondani, hogy a lap politikailag nem volt korrekt. Jobbról, balról összeverődtek emberek, akik nem zavarták különösebben egymást, hisz a hangsúly magán, a sörön volt. Ha jól emlékszem Gábor rovata volt a „Nőbosszantó”, ami ma már nyilván nem állná meg a helyét.

B. & B.: Volt valami komoly kötődésed a laphoz, valamiféle malátás identitásod?
P. K. I.: Nem. Szerintem ez Gábor nagy hibája egyébként, hogy nem próbált meg ebből egy közösséget formálni. Voltak véletlenszerű találkozók a szerzők részéről, de lehetett volna ezt szervezettebbé tenni, mondjuk az olvasókkal is. Az összejövetelek alaphelyszíne a Tóth Kocsma volt, amit én valamiért soha nem tudtam megszeretni.

B. & B.: Azok az írásaid, amik megjelenetek a Malátában, csak ott jelentek meg? Oda is szántad őket?
P. K. I.: Abszolút. Máshova soha nem írtam a piáról, maximum érintőlegesen. Az az időszak volt az alkoholizmussal – a nászút része – amikor még egy kezelhető, barátságos dolognak tűnt, amit kézben tartasz, jópofa, néha még mókás is, úgyhogy volt egy olyan érzése az embernek, hogy így akár egy életet is le lehet élni.

B. & B.: Volt valami írói módszered a sörös novelláid megírására? Megfogalmazódott már valami a fejedben vagy Gábor szólt, hogy kéne már egy írás?
P. K. I.: Nekem sosincs a fejemben semmi. Leginkább improvizációk voltak. Sokszor volt úgy, hogy leírtam az első bekezdést és fogalmam sem volt, hogy mi lesz a vége. Számomra ez a normális. Tisztelem azokat az írókat, akik egy regény megírása előtt vázlatot készítenek, meghatározzák a kulcspontokat, de nekem ehhez soha az életben nem volt közöm. Biztos izgalmas. Egyszer ki kéne próbálni, csak szerintem halálra unnám magam. Szóval, mindig Gábor baszogatott, hogy írjak már, ami érthető volt, hiszen neki meg kellett töltenie az adott számot. Mindig szólt időben, de akkor még nem voltam ilyen pedáns, halogattam az utolsó pillanatig, de azért mindig elkészültek határidőre. Ilyen volt az életmódunk is.

B. & B.: A leadott írásaidba belejavítottak vagy volt, amit átírtak?
P. K. I.: Nem emlékszem konkrétan, de biztos. Volt azért olyan, hogy besöröztem írás közben, aztán megszaladt. Vétek Gyuri mindig is szöszmötölős volt, valószínűleg ő korrigált, de én sose figyeltem erre utólag. Az az igazság, hogy rohadtul nem érdekelt.

B. & B.: Egyáltalán visszaolvastad magad nyomtatott formában?
P. K. I.: Persze, aztán később, akkor viszont már nem emlékeztem rá, hogy mit írtam. Eleinte nem is szerettem magam visszaolvasni, egyáltalán. Visszanézni sem szeretem magam. Kurva jól nézek ki, meg kurva jókat mondok, nyilván, de ha nem, na azt nem akarom tudni. Anyám egyébként archiválja az írásaimat, ami tőlem nagyon távol áll. Nem is hiszek benne. Saját könyveimet például soha nem olvastam vissza. Azt nagyon utálnám.

B. & B.: Volt egy nagy hatású novellád, Az első sör címmel. Ebből a mai napig is idéznek vagy hivatkoznak rá. Megjelenésekor ez hatalmasat robbant az olvasók körében, úgyhogy jó lenne, ha tudnál mondani róla pár mondatot.
P. K. I.: Mi alkoholisták napi szinten szembesülünk azzal, hogy hogyan induljon a nap. Ez szenvedés, mert nem akarom, de muszáj elkezdődnie. Ha nem brutálisan alkoholista az ember, hogy már reggel töménnyel indítson, akkor az első sör, az egy nagyon fontos dolog. Másnaposan már egy második sört nem szabadna meginni, viszont az első az még nem is igazán ivás, inkább egyfajta szertartás. Mindig próbáltam megállni egyébként az első sör után, de úgy emlékszem soha nem sikerült.

B. & B.: Már jó, hogy megkérdeztem. Én párszor elolvastam, nekem ez az olvasat soha nem jött le. Épp ellenkezőleg. Azt gondoltam, hogy azt írod meg, amikor tök jól vagy és nagyon vágysz már egy jó sörre.
P. K. I.: Nem. Nem is tudom, hogy volt-e ilyen egyáltalán. Bárcsak úgy lett volna! Ez egyértelműen a haláltól való megmeneküléstől szól, különben mit számítana, hogy első? A harmadik sör már tömény, ugye, ahogy leírtam. Az írással való küzdelemre viszont emlékszem, mert olyan ócska számítógép volt a Falk Miksa utcai lakásban, még a Pentiumok korszakában… Borzalmas betűtípus volt, egy rettenetes képernyőn, én meg rettenetes másnapos voltam, úgyhogy az első sör elfogyasztása meg is történt írás közben. Arról meg fogalmam sem volt, hogy ennek bármilyen hatása lett volna. Erről tőled hallottam először. Nem is gondoltam, hisz a Maláta réteglap volt, én pedig nem igazán találkoztam az olvasóival.

B. & B.: Volt egy Maláta belső körös találkozó, ahol Temesi Ferenccel először találkoztál. Erre emlékszel?
P. K. I.: Hogyne. Az szórakoztató volt. Temesi egy furcsa figura volt. Az egykönyves szerzők szomorú sorsa várt rá, de akkor ezt még nem tudtuk. Arra emlékszem, hogy nagyon nagyra volt magával és baromi agresszív volt. Azon az estén valami beat költőt dicsért halálra, én meg részegen alaposan beszóltam neki. Ennek az lett a vége, hogy szó szerint torkon ragadott és a falhoz nyomott. Lógtam a levegőben és még mondtam tovább, úgyhogy nem lettünk barátok. Azóta találkoztam vele párszor, de többet már nem volt konfliktusunk. Mondjuk, én nem tartom a haragot ilyenek miatt, az ő részéről meg nyilván teljesen jogos volt. Engem nem különösebben érdekelt az eset, hiszen miskolci vagyok, vertek már engem mások is. Úgyhogy nem volt ebből probléma, de az valóban egy emlékezetes, szép este volt. Egyébként ez a Falk Miksa utcában történt, egy házibulin.

B. & B.: A Maláta megszűnése hogyan érintett Téged?
P. K. I.: A megszűnése idején már nem voltam a lap közelében, a tényről is csak utólag értesültem, úgyhogy nem rázott meg különösebben.

2.JPG

A bejegyzés trackback címe:

https://beersandbookskft.blog.hu/api/trackback/id/tr6716256086

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Kovács G. Maláta 2020.10.24. 18:42:26

Nincs jelentősége, de a Para már a negyedik számtól írt a Malátába. Nekem az egész riport sorozat nagy élmény volt, már-már meghatódva emlékeztem vissza a daliás időkre.

brumifiu 2020.10.25. 17:17:02

Érdekes , de nem teljes a kép , kéne olyanokkal is beszélni akik nem voltak különösebben meghatározói a lapnak, de rendszeresen dolgoztak, írtak, szerkesztettek , szervezték a Maláta esteket, részt vettek a lap munkájában. Sokan voltak., mint pl. Ludwig Emil, Merza Gábor, Bátori Erika, Gondos Erika, Mesteri Csaba, Fedor Zoltán és még sokan mások. Ha tényleg a Maláta, sörirodalom és kocsmakultúra című lap történetének feltárása lenne a cél, akkor alaposabb újságírói munkára lenne szükség. Meg lehetne kérdezni olvasókat, rendszeres előfizetőket, kocsmárosokat mi okozhatta a lap népszerűségét. Berek Péter , Lakatos Tamást stb. Lehetne beszélni pl a Civil rádióbeli műsorokról és a lap máig ható hatásairól. Lehertne beszélni, a Maláta sztorit ismerő történésszel és szociológussal.Szóval van még munka vele, ha a szerző nem akar megragadni a felszinen, a sztorizásoknál.

Dr. Mabuse · https://www.facebook.com/Beers-Books-Kft-110752402663958/ 2020.10.25. 17:33:19

@brumifiu: Ez egy blog, bazmeg, ha nem vetted volna észre. Nem tényfeltáró újságírás és nem a Nagy Francia Enciklopédia.

Laszlo Totth 2020.10.25. 20:17:19

@Dr. Mabuse: Kedves Dr. Úr/Asszony! Nem tudom, hogy vannak-e szabályok 《bízom benne, hogy nincsenek!》arra, hogy hogyan kell/illik válaszolni egy adott bejegyzésre!? Vagy arra vannak szabályok valahol leírva, hogy egy blogbejegyzésre mi a leendő válasz max. hossza? Sztem nincs; és ha az meghaladja toleranciád, hát szörfölj kérlek máshová. Én konkrétan idevalónak tartom a vonatkozó írást, a hossza a beíró stílusának sajátja, amit nem találtam stílustörőnek, sőt ...
süti beállítások módosítása