Tartozom egy vallomással: semmi bajom a Soproni sörökkel. Soha nem is volt. Az 1895 és a Démon pedig kifejezetten ízlett ezen a bús magyar nagyüzemi palettán. Nem fogom agyon dicsérni a Sopronit, mert azt azért tényleg nem érdemli meg, de nincs bennem olyan tiltakozás, mint a Dreherrel, a Borsodival vagy az Arany Ászokkal szemben. Kerti bulikra például, bográcsozás közben, ha valaki szeretné olcsón megúszni a sör fogyasztást, teljesen alkalmas, iható kategória. És itt már el is érkeztünk a lényeghez, az ár/érték arány kérdéséhez. A Soproni is halad a korral, akár a Dreher és a Borsodi, hisz a Kraft valamelyest pressziót gyakorol a nagyüzemekre is. Nem igazán értem, hogy miért kellett felhúzniuk a kesztyűt, de ha már megtették, legalább egy menet erejéig lehetnének versenyképesek a ringben. Ez a hoztam is ajándékot, meg nem is valahogy úgy hat, mint egy fapados kézműves vagy kraft (kinek hogy tetszik). De kinek van erre szüksége? Az az érzésem, hogy neki indultak nagy elánnal, majd hirtelen megfejelték a páncél üvegfalat, mint ligeti kurva a hajóhintát. Kis- és nagyüzem között ugyanis nem látok átjárást, de még metszéspontot sem igazán. Olyan persze létezik, mint a BrewDog esetében, hogy egy kisüzem egészen szép nagyra tud nőni, de ez egy másik történet. Visszakanyarodva a Sopronihoz, kezdetben vala az Óvatos Duhaj (New England) IPA, ami persze nem egy szofisztikált, de abszolút vállalható sör. Akárhogy nézem, ez csak egy mp3-as IPA, ráülve az aktuális trendre. Maga a névválasztás nem túl fantáziadús, de nem is kell, hogy az legyen. Pöttyet kikacsint a kisüzemekre, de azért megőrzi a közhelyes populista vonalat, az eladhatóság érdekében. Bármennyire szar ez a név, marketing szempontból telitalálat. A megjelenés (és ez minden Soproni sörre igaz) harmonikus, már-már kokettál az eleganciával. A Fekete Démon a Soproni barna söre, amit egy ideig toltak szilvás és meggyes változatban is. Tudtommal a szilvás volt népszerűbb, de úgy látszik, annyira mégsem, hogy megmaradt volna. Most kijött az Óvatos Duhaj Démon, ami alkohol százalékban valamivel erősebb lett az eredetinél, de nagy revelációt nem hozott. A címkén/dobozon feltüntetett karamell maláta itt is dominál, de illatában alig, kortynál pedig hamar eltűnik. (Jó indulattal) közepesen testes sör "és semmi többet nem tudok elmondani, kérem kikapcsolni". Túl sokat nem vártam tőle, de ennél azért egy kicsivel több lehettet volna. Összességében nem rossz, a meg már említett ár/érték arányt tekintve teljesen rendben van. Mi mással is lehetne búcsúzni, mint a címadó dallal: https://www.youtube.com/watch?v=x9zEnxKd7AY.

Békés karácsonyt mindenkinek!