Az a helyzet, hogy még az életben nem jártam Martonvásáron, ami óriási hibának bizonyult. Volt idő, mikor Gárdonyból naponta átutaztam, de soha nem jutott volna eszembe, hogy leszálljak vagy célirányosan odamenjek. Most is Gárdonyhoz köthető a sztori. Ott nyaraltam, s felhívtam Lengyel Petit, hogy arra innám magam egyik nap, ha nem bánja. Rendezett, helyes kis város, de egész napos programot nem érdemes odatervezni.
A Vandal Brewing kb. 10 perc kényelmes séta a vasútállomástól, ami egyben a városka centruma is.
A mikrofőzde mellett egy söröző/kávézó található, egy szállóval egybekötve családi vállalkozásként, tehát elég széles a paletta. A söröző tágas és világos egy kis kerthelyiséggel megtoldva, ahol egy vörös ZUK kishaszonjármű is látható, benne bármikor szolgálatba helyezhető alvóügynök jellegű sörcsapokkal. Nyár van, meleg, délelőtt, meg miafasz, úgyhogy kell inni egy kis sört. Egy idényjellegű white APA-t kóstoltunk, ami teljesen rendben van, a komlózása nem olyan erős, mint az IPA-knak, de mindketten rögtön megállapítottuk, hogy kissé kilóg belőle a koriander. Nem baj, jó ez így is, azt meg régóta tudjuk, hogy melyik a legjobb sör.
A főzdébe érve elsőként egy Boston lagert kóstolunk tartályból, ami nem egy BJCP stílus. Samuel Adams Boston Lagere inspirálta Pétert, mivel édesapjának nagy kedvence ez a sör. Nagyon kellemes, bár a kóstoláskor elmondta, hogy még kell neki másfél-két hét, hogy jó legyen. Hamarosan palackos verzióban is elérhető lesz, jópofa kis címkével ellátva. Ha már a lagereknél tartunk, Péter elmondta, hogy számára prioritást jelentenek az alsó erjesztésű sörök. Itt is lehet variálni (a Gringo hoplager pl. már gluténmentes), de egy tisztességes, finom lagert lefőzni még mindig művészet. Kapta is az ívet, jelenleg a Mosaictól, ami, mint kiderült, mindkettőnk nagy kedvence. A legújabb főzet egy szikár, gyümölcsmentes gose lesz, mindössze 200 liter, csak csapolva, természetesen. Aztán jöhet egy Berliner weiße, meg borultabb dolgok is akár.
A lagereknél a malátaprofil finomítás a cél. Komlózás tekintetében az Ekuanottal kísérletezett sokat, de nem hozza azt az íz világot, mint mondjuk a Mosaic. A Citra úgy, ahogy van hiánycikk, úgyhogy nem küzd a beszerzésével egyelőre, erről amúgy egy fasza kis blog bejegyzést is kanyarított. Több centennial, simcoe, ez lehet egy jó IPL alapja. APA, IPA, IPL, az átlag ivók ott helyben nem nagyon tudnak különbséget tenni, csak látják, hogy (fajlagosan) mindegyik drága. Péter tehát kiállt az IPL mellett, hisz, ahogy elmondta, ez szívügye és szerencsére be is jött neki. A Vandalnak jelenleg 10 féle palackozott söre van, de van még idő a nyugdíjig. Már, ha lesz.
Kilépőnek egy Augusta-t kértem, amit már a kerthelyiségben fogyasztottam el. A palackos változatot már ismertem, remek volt ez is.
