A Spirit is beleállt a tutiba. Egy izgalmas belga búza és egy ginzenges APA után kirukkolt első IPA-jával, a Druid Superfluiddal. Haladni kell a korral és meg is kell élni valamiből, így ma az IPA megkerülhetetlen, mint a múlt században IBUSZ-ba fojtott deutsche turistának a védhetetlen gulás - Hortobágy - téli szalámi Bermuda háromszög. Elterjedt tévhit, hogy IPA-t főzni a legkönnyebb. Csak tele kell tolni komlóval, oszt' jó napot! Aztán mikor szegény IPA-k sorra előjegyeztetik magukat és minek utána a zember egyre rutinosabban vizsgálgatja őket, rájön, hogy jó IPA-t csinálni nem is olyan könnyű. Mitől lenne az? Zenei tanulmányaiból tudom, mikor valaki halad lépésről lépésre, azt' egyszer csak ránéz a következő kottaképre és azt mondja, ez meg mi? Már fél évvel ezelőtt is bonyolultabbakat játszottam. Aztán vannak benne olyan szünetek, meg tizenhatodok, hogy még a szomszédban is rágyújtanak, amikor már vagy húszadszor kúrod el. Nincs könnyű műfaj. Slágert írni az egyik legnehezebb feladat. Ennek a sörnek sem ez a hivatása, valószínűleg ez nem is volt cél. Közép mezőnyben jónak lenni sem kis dolog. Ez viszont maradéktalanul sikerült. A dizájn nem változott, a címke vonzó és játékos, amihez színben alkalmazkodik a kék koronazár. Kitöltéskor remek habzás, opálos borostyán szín fogad, a szokásos aroma komló illattal. Grapefruitos, citrusos, füves, enyhén trópusi gyümölcsös íz világ, enyhe fanyarsággal, határozott, de nem bántó keserű lecsengéssel. Közepesen testes és szénsavas. Összességében egy szerethető, fasza kis sör. 4 brit tudós közül 9 ezt ajánlaná.