Tudnak még meglepetést okozni a nagyüzemek és ez jó. Legutóbb a Borsodi lepett meg új IPA-jával. Hercig kis farekeszben küldtek 2 dobozzal, megadták a módját. Van ott jó ízlés, érdemes ezt megtartani, továbbfejleszteni.

A Borsodiról elsőnek az jut az eszébe a sörkedvelőknek, hogy rossz. Nem kell ezt túlvariálni, erősebb szavakkal illetni, ez így önmagában is nagyon lesújtó. Hiába a Tüzes, a Jeges, a Bivaly, a Mester (pláne!), mind egy magabiztos, löttyedt farkú kigyúrt macsót juttatnak az eszünkbe. A cég azonban nem adja fel. Haladnak a korral, figyelik a kraftot, formálgatják a közízlést. A Hoppy letisztult forma- és kellemes ízvilága már megmutatta, hogy valóban tudnak elfogadható sört főzni, ha akarnak. Az IPA egy logikus, ám valóban nem várt húzás volt tőlük. A külső megjelenés ugyanaz, mint a Hoppynál. Megvan a felezett színjáték és a kraft pohárba álmodott vonalkód is, még a betűtípus is ugyanaz, annyi kivétellel, hogy türkizkék helyett most fűzöldet kapunk, metálfénnyel, természetesen. Nem akar kimenni az IPA a divatból (ami nem is baj), nyilván a Borsodi sem véletlenül cuppant rá, na, meg aztán tutira is kell menni, nem a kísérleteiről híresült el a cég.

Szűretlen, közepesen testes és szénsavas sörről van szó, amiből mintha spóroltak volna a malátával. Értem én, hogy ivósör (ami meg nem, az nyilván evő-), de azért lehetett volna egy kicsit vaskosabb is a test. Ezt leszámítva korrekt munkáról van szó, amit a sokat emlegetett ár/érték arány még vonzóbbá tesz. Illatra citrusos, enyhén szappanos, de még nem zavaró. Citrusos, trópusi gyümölcsös, füves, enyhén mézes ízvilág jellemzi, citrushéjas, picit ananászos, grapefruitos lecsengéssel. A 38-as IBU-val a keserűséget az alsó tartományba kalibrálták, de nyilván a szélesebb fogyasztóközönségnek és nem a sörgeekeknek szánták. Összességében egy kiegyensúlyozott, harmonikus, inkább a session IPA-k halmazába tartozó sörről van szó.