Előre bocsátom, nem vagyok a savanyú sörök nagy kedvelője, így nem feltétlenül kompetens a véleményem, hisz egy olyan műfajról van szó, ami iránt minimális érdeklődést tanúsítok. Ittam már jót, meg olyat is, amire azt mondják, hogy az, engem viszont levert a víz, olyat viszont még egyet sem, amiből kértem volna még egyet. Amikor kiderült, hogy Reczer Gábor a Dimbo Lab-bel főzi le legújabb kollab sörét, akkor már lehetett sejteni, hogy ez nem lesz játék. A bemutató előtti beharangozóban a Facebookon fel is tette a költői kérdést: "Mennyire rántja össze az arcod?" Ismerek olyat, akinél a pavlovi reflex már egy pohár elfogyasztása után is kialakult, gyakorlatilag megváltozik az arcberendezése a Sabotage név hallatán. Értem én, meg szimpatikus is ez a hozzáállás a Dimbo Lab részéről, hogy mikor majd' mindenki kötelezően pale ale-zik, stout-ozik, búzázik, akkor ők ráállnak a legradikálisabb vonalra, oszt' tolják a savanyút. Én is szambáztam már le U. K. Subs koncertre Led-Zeppelin pólóban, hisz', ha lázadás, akkor legyen teljes körű, ne kíméljük a punkot sem. Kaptam is megjegyzést, nem értették min röhögök. Ezek azonban csak külsőségek/emberi játszmák, nem szervezetbe bevitt fogyasztásról van szó. Divatosak lettek mostanában sour ale-k, a magam részéről zöld lámpát adok és tisztelettel integetek nekik egy távolabbi párhuzamos pályáról. A divat úgy néz ki utol érte a Dimbo Lab-et, akik ezzel (akaratlanul is) beléptek a trendek világába, innentől pedig nincs menekvés. Ha tartják a vonalat, radikalizálódniuk kell, de így is belecsontosodnak majd a szortimentbe, sőt, még elavulttá is válhatnak, de nyugi, egyszer minden újra divatba jön.

A Sabotage névválasztás nem túl fantáziadús, de értjük miről van szó, a célnak megfelel. A rendkívül jó szín kombinációval operáló címke jellegzetes Dimbo Lab fehér kutyája egy detonátorra kéjes kacajjal nekiveselkedve erre még rá is erősít. Mikor megszagoltam a remek habzású, opálos mély rózsaszín színű, ránézésre egy smoothie italra emlékeztető sört, azt gondoltam, ez most meg fogja változtatni minden savanyított sörről alkotott véleményem. Az illata (még most is az orromban érzem) akár egy felső kategóriás szedres gyümölcs joghurtté. Ízben egészen mást vártam (talán az édes joghurt asszociáció miatt), belekortyolva kezdtem azonosulni a címkén említett viadukttal, megfejelve a kijózanító realitással, hogy még én sem tudok a vízen járni. Kifejezetten savanyú íz világ, valahol már a citrom és az ecet határán. Lecsengésében jön a szeder (miután elmúlt a savanyú attak) és itt már a búza maláta is érvényesül valamelyest. Egyértelműen el lett túlozva, de minden jel arra utal, hogy ez volt az elképzelés.