2017 júniusában egy impozáns kiállítással rukkolt elő a Magyar Kereskedelmi és Vendéglátóipari Múzeum, amit aztán vándor kiállításként utaztattak több hazai nagyvárosba, míg végül ismét visszaért Budapestre. 2018-ban kiadtak egy – a kiállításhoz kapcsolódó – színvonalas, tartalmas magyar – angol nyelvű könyvet: Ez sör! A sernevelőtől a sörgyárig címmel, A magyarországi sörgyártás és fogyasztás története alcímmel. A gazdagon illusztrált kiadvány fotói élesek, élénkek és tipográfiailag se sokat fanyalognék, de ha már minden oldalról tartunk egy elegáns széles margót, akkor az ront az összképen, ha bizonyos nagyobb méretű képek ezt a margót eltüntetik és kilógnak lapszélig.

A könyv 3 fő részből áll. Az első rész a sör alapanyagait és az ipari sörfőzés folyamatát tárgyalja 3 fejezetben: A sör alapanyagai – A sörfőzés folyamata – Sörtároló eszközök. Ez lenne tehát a szakmai rész, amit sikerült húszon pár oldalba összefoglalni, világosan érthetően és tömören, úgy, hogy a laikus is pontos képet kapjon, s közben mégse unja halára magát. Mivel alig van oldal illusztráció nélkül (ez az egész könyvre érvényes), így a szemléltetés még érdekesebbé teszi az olvasmányt. A fejezet végi üvegek, dobozok, címkék, számolócédulák és plakátok képeit talán még azok is szívesen elnézegetik, akiket teljesen hidegen hagy ez a téma. A második, már az olvasmányosabb, kultúrtörténeti rész: A magyarországi sörfőzés története, ami 8 fejezetből áll: Őseink italkultúrája – Sörnevelők a középkori Magyarországon – Korai újkori serfőzés hazánkban – A hazai gyáripari sörgyártás megindulása a filoxéra következtében – Pest kőbányai sörbirodalma – Vidéki gyáraink – Állami sörfőzés – A magyarországi kisüzemi főzdék. Ez utóbbi sajnos elég nagy csalódás. 1 oldalnyi terjedelemben, mondhatni madártávlatból, szigorúan gyorstalpaló jelleggel tárgyalja a téma egy olyan szegmensét, ami ennél többet is megérdemelt volna. Ha még azt is hozzá veszem, hogy a 3 fotó az 1990-es(!) években készült, akkor ez így még hervasztóbb. Természetesen mindenki pontosan tisztában van vele, hogy ennek a kiadványnak nem volt célja, hogy mélységeiben feltárja ezt a folyamatosan bővülő és már nemzetközileg is elismert területet, de talán pont ezért, inkább nem is kellett volna beletenni ezt a fejezetet, mert erről ilyen keveset írni, már a gyalázat kategória, amit a szakma is maximum csak megmosolyogni tud és akkor a gerillákról még nem is beszéltünk, akik bőven tesznek arról, hogy még izgalmasabb legyen a hazai sörgyártás. Ez legyen a legnagyobb bajunk, az ezt megelőző szövegrész és képanyag bőven kielégíti (sör)kultúrára szomjazó énünket, ami már csak azért is rendben van, hisz mégis csak ez a rész adja a könyv fő tartalmát. A 3. rész összesen 2 fejezetből áll: Ki miért és hogyan ivott sört a 19-20. század fordulóján – A szocialista munkásital. Ez utóbbinak már a címében minden benne van amitől a sört olcsó és hitvány itallá degradálták és ami stigmától oly nehezen szabadul a mai napig is. (Lásd még: József Attila proletár költő, hja, kérem, hogy a magyar költészet csúcsteljesítményéről van szó, ez igazán másodlagos). Mindezt még egy záró rész követi: Szemelvények, érdekességek a sörről címmel. Személyes kedvencem innen a Hogy igyuk helyesen a sört? – Jó tanácsok 1890-ből című pársoros szösszenet.

Tekintettel arra, hogy múzeumi kiadványról van szó, nyilván szem előtt kellett tartani bizonyos financiális határokat is. Így egy ragasztott paperback kiadványról beszélünk, amit érdemes óvatosan forgatni, mert hamar szétmegy. Bizony szétmegy, ne legyenek kétségeink.

Nem szeretnék meggondolatlanul senkit olvasásra és könyvvásárlásra buzdítani, de aki nem sajnál 2500 forintot (tudtommal ennyi az ára) kiadni plusz még el is zarándokolni érte, az garantáltan nem fogja megbánni. Sört nem kedvelő, a téma iránt egyáltalán nem érdeklődőknek is bátran ajánlható.

Ez sör! A sernevelőtől a sörgyárig – A magyarországi sörgyártás és fogyasztás története (Magyar Kereskedelmi és Vendéglátóipari Múzeum, 2018)