Beers & Books

Beers & Books

8. évad: Szentandrás Esthajnal '20

2020. december 30. - Dr. Mabuse

safe_image.jpg 

   Két ünnep közt vagyunk, a senki földjén, ha szabad ezzel a fogalomzavarral élnem. A karácsony ugyan kétnapos ünnep, de 24-én már le van lazulva mindenki. Estére a honpolgár egy kicsit átmegy kereszténybe – még, ha misére most nem is mehetett – feldíszített fa mellett zeng a Csendes az éj. Az ajándékokról lezizzenő papírok után jól csúszik a halászlé meg a töltött kápi, a végén kis bejglivel lefojt. Elmúla aztán karácsony ünnepe (de nem múla el a bájgli) és mindenki a Szilveszterre gyúr. A két jeles ünnep közti pár nap kissé fásultan, egyhangúan telik. Sokan diétáznak vagy aktív sportolónak öltöznek át, mások szép csendben szürcsölgetnek, hogy aztán 31-én egy gázfröccsel támadjanak az újév felé. A média persze nem pihen. Két reklámblokk között adnak egy pár perc filmet is, politikából ugye meg soha nem elég.

Az újévtől az emberek mást várnak (mindig jobbat, persze), de ez a határ csak a képzeletünkben létezik, beosztás kérdése az egész. Folyamatos mozgásban vagyunk, időnként kis pihenőket beiktatva. Az ünnepeknek persze megvan a jelentősége, a szentsége is, akár. Szükség van rájuk, ahogy jó sörökre is. A Szentandrás Sörfőzde is fáradhatatlanul dolgozik, a téli ünnepek előtt különösen. Esthajnal nevű karácsonyi idény sörük 2013 óta tradicionális jelleggel érkezik már november tájékán évente változó recepttel. Jó ürügy ez a kísérletezésre (is), akárcsak a nyulas söröknél. Sörfőzőt és fogyasztót egyaránt megdolgoztat és elgondolkodásra késztet. Na, de azért ne igyuk filozófusra magunkat, nem kell mindent olyan borzasztó komolyan venni. A tavalyi barackos black IPA nem volt telitalálat, hogy diplomatikus legyek. Érdekes volt, de megmaradt (feledhető) kísérletnek. Nálam a két nagy favorit a ’16-os folyékony After Eight és a ’18-as füstölt malátás, szilvás imperial stout.

Most egy feketeribizlis balti porterrel leptek meg minket, ami műfaját tekintve egy alsó erjesztésű erős fekete sör. Akinek van türelme vagy ajándékba kapja, az megvárja a kóstolással az ünnepeket. Én ugyan biztos nem, hisz Hakapiszi, ha kap, iszi. Kitöltéskor a habzás és habtartás is egyaránt remek. Fekete szín, feketeribizli illat. Étcsokis, kakaós íz világ jellemzi, feketeribizlis, kakaós lecsengéssel. Testes, közepesen szénsavas, összességében nem rossz, de a nagy dobástól messze van. Elsősorban azért, mert érhetett volna még egy kicsit, talán jobban egymáshoz passzoltak volna az ízek, amik így kissé (nem zavaróan, hangsúlyozom) külön életet élnek. A szavatossági idő 1 év, tehát nem az a brutális 10 év, mint az Esthajnal ’18-nál vagy a Szentandrás könnyénél, így nem javasolt több évig pihentetni, de! Ha valakinek van türelme, kapacitása és kísérletező kedve, simán rádobhat még egy évet a szav. idő lejártára. Ismervén a cég palackozási technikáját, olyan nagy baj nem lehet és nem kizárt, hogy még jól is jövünk ki belőle. Most, hogy így átmentem tanácsadóba, elképzelhető, hogy én is elrakok egyet. Csak meg ne igyam, csak meg ne igyam! Nehogy elfelejtsem! Hogy’ fogom én ezt megjegyezni?

BOLDOG ÚJ ÉVET MINDENKINEK!

A bejegyzés trackback címe:

https://beersandbookskft.blog.hu/api/trackback/id/tr1416364904

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása