Kötelező olvasmány volt középiskolás koromban Franz Kafka Átváltozása. Mikor megkaptuk, már tudtam, hogy szeretni fogom. Tévedtem. Imádtam. Olyannyira, hogy aztán szűk 2 év alatt fel is faltam a teljes – magyar fordításban (akkoriban) megjelent – Kafka életművet. Innen már csak néhány lépcső vezetett az avantgarde-hoz, amivel aztán kicsit behatóbban is foglalkoztam. Szinte mindegyik izmusban megtaláltam az izgalmat, egyedül a kubizmus volt az, ami nálam kilógott. Később megértettem azt is, bár szeretni soha nem tudtam, de elismerem. Mindez a Balaton17 Winter Bríz címkéjével kapcsolatban jutott eszembe, ami úgy, ahogy van telitalálat. Ha esztétikai boncolgatásba mennék bele, talán még hibát is találnék benne, de nem teszem, mert ez már szőrszálhasogatás lenne. Ami nálam ront az összképen, az a felső vörös szín, ez már-már apokaliptikus hangulatot idéz. Feltétlen előnye viszont, hogy "pofára" nincs felirat. Csak egy geometrikus sas-szerű formát látunk kaleidoszkopikus formába rendeződve, ami magában foglal némi avantgarde törekvést is. Ilyet nemzetközi szinten sem nagyon tudok mondani, itthonról meg csak a Grey Joy jut hirtelen eszembe.
Kitöltéskor megfelelő habzás, borostyán szín, trópusi gyümölcsös, zöldséges, enyhe füves illat. Kortynál a trópusi gyümölcsös íz mellett dominál némi nyers uborkával, szegfűborsos lecsengéssel. Az eredeti Brízhez képest az alkoholtartalma is magasabb (7.2%), az íze is komplexebb. Közel tökéletes.