Az idei könyvhétre jelent meg Király Levente Óda a sörhöz című irodalmi sörolvasókönyve, ami egy, az író által összeállított antológia. A jó sör egyre nagyobb teret hódít ma Magyarországon, rácáfolva arra az elég együgyű közhelyes mondásra, miszerint magyar ember bort iszik. Egyre, másra nőnek ki a sörfőzdék is a földből, mind újabb ötletekkel versengve a fogyasztók kegyeiért. Termékeiket kézműves, illetve újabban a kraft szó használatával különböztetik meg a nagyüzemi (többnyire ihatatlan) löttyöktől. Zajlik a sörforradalom, igazán jó sört inni pedig sikk, divat lett, amiért hajlandók vagyunk kicsit többet áldozni, minőségi elvárásokat helyezve a mennyiség elé. Halkan jegyezzük meg, soha rosszabb divatot. Az antológia előszava is utal a sör mellékes, kissé mostoha szerepére, miszerint: “Ilyen sors jutott szegény sörnek: nem énekelt róla senki, nem lett vallási ceremónia része, lenézték, kiközösítették – még azt is hihetnénk, hogy nem itták.” Pedig dehogynem, csak hát ugye, a proli itala volt, viszonylag olcsó, viszont liter számra kellett inni, hogy hasson is, cserébe ellenben jóval több időt lehetett eltölteni együtt a kocsmában és pár sör után már azt sem bánta az ember, ha nem ér haza a fél nyolcas híradóra. Elég volt akkor már Szegvári Katit elérni a Stúdió nyolcvan akárhánnyal, hátha addigra már az asszony is megbékélve aludt a gyerekekkel, a kultúra pedig zavartalanul áradhatott szanaszét a lakásban.

A kötet kiállítása, nem különösebben impozáns, inkább nemesen egyszerű. A borító fekete hátteréből a nagy méretű fehér betűkből összeállított sörhabot képző cím emelkedik ki, alatta pohárban pedig a kötetben szereplő írók nevei sárgállanak, utalva tán ezzel a nedű színére is. A vászonba kötött, fűzött könyvet a Corvina Kiadó jelentette meg, nagyon korrekt áron. A bő 180 oldalas könyv elolvasható egy nap alatt, ezt már első pillantásra elárulja a szedéstükör is. Szórakoztató olvasmány, természetesen, de azért fajsúlyos szövegekkel, így, hogy stílszerűek legyünk, minőségi sörök mellé ajánlottak.

Az összeállítás keretes szerkezetűnek mondható, hisz verssel nyit (Robert Burns) és verssel zár (Petri György). Az előszó és két rövidebb vers után a Kalevalából olvashatunk ide vonatkozó idézeteket, ami mindenképpen figyelem felkeltő, hisz ha a finnek hősi eposzára gondolunk, nem valószínű, hogy kapásból a sörre asszociálunk. A könyv szereplői közt megtalálhatók természetesen a derék alkoholisták: a már említett Petri György, Hajnóczy Péter, Tar Sándor, Mészöly Mikós, Ernest Hemingway és még sokan mások. Vannak olyanok is, akik egyáltalán nem voltak nagy ivók (Jókai Mór, Örkény István) és vannak, akik szövegeiben a sör csak érintőlegesen szerepel (Victor Hugo, Móricz Zsigmond, Ady Endre, James Joyce). Így hát van egy olyan érzésünk, hogy aki akár egyszer is leírja a sör szót, az már belefér az antológiába, ami persze nem baj. Természetesen nem maradhatott ki Jaroslav Hašek egy Švejk részlettel és Bohumil Hrabal, aki olyan kézen fekvő szimbolikus ikon a sörös társadalomban, mint a heavy metalban a halálfej. Nemcsak az illendőség, de a korrektség miatt is meg kell jegyeznünk, volt már hasonló törekvés: Az élet habos oldala, Maláta sörirodalmi antológia, ezek azonban vélhetően kevesebb emberhez jutottak el, mint most ez, a nagy múltú kiadó által közre adott könyv. Míg ez utóbbiak inkább kortárs szerzők írásait közölték, illetve az irodalom mellett az ismeretterjesztés is megfért, addig Király Levente inkább klasszikusok novelláit gyúrta egybe, így, átfedés a könyvek közt tudtommal nincs. Bármilyen közhelyes legyen is, a sok nagyszerű szöveg közt üdítő élmény volt újra olvasni Thomas Mannt, aki már megint lehengerelt, könnyed, vérprofi írásmódjával és akihez a sört biztos, hogy nem kapcsolnánk, még sokadjára sem. Pedig olyan érzékletesen ír, hogy az ember szinte a szájában érzi annak a porternek az ízét, amit végül nem tudtak prezentálni. De itt van Hajnóczy Péter is, mindjárt, aki a méltatlanul mellőzött magyar írók sorát gyarapítja, pedig milyen nagyszerű volt, a maga természetes őszinteségével. Más, tehetségükben jóval gyengébb, de harsányabb tollnokok kaptak már szobrot, akár egy újra temetést is végig “élvezhettek”, addig szegény Hajnóczyról nemhogy egy sikátort nem neveztek el, de nem hiszem, hogy akár az irodalom tankönyvek is megemlítenék. Ha mégis, majd kihúzzák. De ne keseregjünk, inkább örüljünk ennek a szimpatikus jóképű, kötetnek, ami bátran ajánlott alkoholt egyáltalán nem fogyasztó olvasóknak is.

A könyv bemutatója október 6-án lesz 18 órától a Pannónia utcai Beers & Books Sörbolt és antikváriumban, amikor is Kovács Gábor Maláta és Darida Benedek beszélget Király Leventével, s talán még egy sört is bedobunk közben.