Na, akkor megyünk szépen. Forrósodó vasárnap reggel (tegnap Cseh Sörfeszt), alvás sokáig, kissé nehéz kelés, fejfájásra 2 Algopyrin be. Reggeli tea (elmaradhatatlan), pici reggeli, szarás, tisztálkodás, fogmosás, mindez kommutatív. Nem olyan rossz ez a reggel, volt már rosszabb, nehezebb is, fókuszáljunk az ebédre, hisz enni azért kell, a másnapos gyomor meg szinte mindent befogad. Arról nem is beszélve, hogy az alkotás a legfontosabb, az éhség másodrendű. Tudjuk is már mi lesz a kaja, hogyne tudnánk, nem hirtelen felindulásból vezérelt főzés lesz, a babot már tegnap este beáztattuk. Első pillantásunk félig erektált répánk után rögtön odairányul: beszívta magát, de szépen bedagadt (t.i. a bab). Ki kell menni vásárolni. Nincs kolbász, nincs szalonna, nincs kenyér. Ja, és nincs savanyú káposzta sem. Kóborlás a helyi Sparban, pár lilahagyma beugrik, mert van ugyan otthon, de az elfogy és csak a lila, csak a lila! Hopp’ gyönyörű (fehérrépának csúfolt) petrezselyemgyökerek vannak, hatalmas impozáns petrezselyem szárakkal. Nem feltétlenül fontos, de mindig jól jön. Ilyen zsenge árut viszont vétek ott hagyni. Nehéz szívvel, kissé übermensch tudattal szemlézzük le a sörválasztékot. Semmi különös, viszont újra van Enternight. Ár nincs kiírva, nem is lényeges, ma már úgysem iszunk.

Eredendő bűn az, ami a főzés előkészületénél gondolat formájában ötlik fel, miszerint nem árthat egy gyógysör, ha már úgyis a gyűlöletes hagymavágással kell kezdenünk. Mindez egy jól behűtött üveg formájában manifesztálódik. Pohárba töltve de jó, szénsavas, meg minden, máris jobb az amúgy sem rossz hangulat. A hagyma előtt a szalonna – minél kisebb, annál jobb (vagy anál, de ez már szabadon választott) – kockákra vágása következik és kb. 10 vékony szelet kolbi. Ezt, így, egyszerre kell pirítani, hadd engedje ki a jó sok zsírt. Miután a szalonna töpörtyűvé avanzsált, mehet bele a hagyma. A töpörtyűt persze ki is vehetjük, ez esetben benne marad. A hagymát szétcsapatjuk némi sóval és üvegesre pirítjuk. Ha ezzel megvagyunk jöhet rá az 1 kg. beáztatott bab. 2-3 percen keresztül átforgatjuk a hagymával, majd jöhet rá egy fél liter stout. Ne imperialra gondoljunk, természetesen, jó lesz ide a lazább is. Jelen esetben a Fuller’s Black Cab-je rottyan nagyokat, de ahány ház, annyi stout. Ez hadd főjön picit, majd mehet rá a víz, amit folyamatosan pótolni kell főzés közben. Megy bele a petrezselyem (kb. 2 csokor) apróra vágva és annak gyökerei megpucolva, karikázva. Elhagyható (a klasszikus recept kánonban nincs is benne), de csak nyerhetünk vele. Amíg rottyan, már a második sör töltődik ki alattomosan, tulajdonképpen nem is feltétlenül tudatosan. 4 gerezd fokhagyma is berepül. Lehet aprítani, zúzni, ide speciel egészben kerülnek be. Még egy korty sör be a szervezetbe (Kun Béla haha, haha) és akkor a fűszerek: bors, pirospaprika, 2 pici szárított füstölt chilipaprika, 5-6 babérlevél, római kömény, curry, 1 csillagánizs, gyömbér, menta, sáfrányos szeklice, balkáni fűszerkeverék, 6-8 borókabogyó és persze só, meg fűszerkömény. Ez utóbbiakkal vigyázzunk, hisz a kolbászban van ezekből bőven. Lefedjük a fazekat, puhuljon az a bab, mint állat, s merjünk élt vasalni abba a farmerba! Közben elkezdünk barátkozni a savanyúkáposztával, s annak levével. Ne öntsük ki! Hidegen kiváló szomjoltó, finom és rengeteg benne a C. Ha sörbe töltjük, még bőven trendik vagyunk, tart még a divat. Új sörünknek nevet is adhatunk, pl. Ogre Kedvence. (Avagy a Magyar Uborkasaláta mellé befigyel a Vecsési Savanyúkáposzta.) A káposztának amúgy dupla adagnak kell lennie a babhoz viszonyítva (jelen esetben 2 kg.). Fontos kérdés, hogy átmossuk-e a káposztát szűrőben, mielőtt beletesszük a fazékba. Nem ajánlott! Az viszont annál inkább, hogy ne rögtön rakjuk bele, csak akkor, ha a bab már valamelyest megpuhult. Nem kell szarrá főzni a káposztát, ahogy a kolbászt sem, azt ráérünk a vége felé beledobni. Türelmesnek kell lenni, órákig kell főzni. Ha valaki türelmetlen vagy valamiért szorítja az idő, dobjon bele egy-két evőkanál szódabikarbónát, attól hamarabb puhul a bab és semmiféle mellékízt nem hagy maga után. Ha viszont van egy kis időnk, s oly szerencsések vagyunk, hogy a fent említett sörfeszt pont a tőszomszédságunkban van, ugyan, miért ne élnénk a lehetőséggel, a hőség ellenére? Egy pofa sör jól jöhet, közben a bab, papam, papam, papam. Mire visszaérünk, jó hangulatban (s hoppá, 3 üveges sörrel a hátizsákunkban, amit nem minden hátsó szándék nélkül vittünk magunkkal) a kolbász már beletehető a fazékba. És itt jön a csavar, ami ma már minden jóravaló hollywoodi film nélkülözhetetlen kelléke: előkerül egy újabb stout. Megy bele szépen, hadd habozzon, milyen szép is az, egy sörhabos kaja. Itt megint hagyjuk 5-6 percig rotyogni, majd jöhet a vízpótlás, „mert jőni fog, ha jőni kell egy nagyszerű halál”. Ez már a végső fázis, közben palackos söreink a mélyhűtőben felkészülnek. Van idejük és nekünk is, ugyanis babunk nem adja annyira könnyen magát. Egy fertály órácska és megleszünk. Na, kb. így. Gurulnak a sörök, szalad a szekér, fut a ló. A végső fázisban már tényleg csak azt kell eldöntenünk, hogy mennyi levet hagyjunk rajta. Itt viszonylag kevés marad, de ez bármikor felönthető, tetszés szerint. Mikor elkészültünk, de szigorúan csak akkor, belekerül a borsikafű is, amivel, mint tudjuk főzni nem szabad, mert keserűvé teszi az ételt. Közben Ogre barátunk közli, hogy neki semmi baja a tegnapi túra után és most nyomott be egy Becherovkát. Hát, jó napot kívánok! Lassan elkészül az ebéd, közben lemegy a közel 3 órás, kissé nyomasztó II. világháborús film is.

Tálaláskor tejföl kerül az ételbe, a tetejére friss petrezselymet vágunk, kis kenyérke lefojt, majd jöhet a Biofon.