Az idei év első bejegyzése ez. Legyen ünnepi is, hisz ma van egy régi (sörös) barátom születésnapja, aki nemcsak szakmailag állt mindig mellettem, de az írásaimat is rendre népszerűsítette saját lapján. Neki dedikálom ezt a dolgozatot, aminek három Chimay sör a tárgya. Ha az ember ránéz a duci kis palackokra, óhatatlanul is a francia trikolór ugrik be. És ha már itt tartunk, akkor már közel járunk Kieślowski hármasához, amit a szabadság – egyenlőség – testvériség jegyében forgatott. Hogy ezen szépen hangzó jelszavak mennyire hazuggá váltak, mondhatni pillanatok alatt, abba most ne menjünk bele. Bőven elég nyitott szemmel szétnézni kis hazánkban, majd tájékozódni egy kicsit a nagyvilágban, hogy éppen hol melyik idióta pojácát választják meg államfőnek. Visszatérve a derék dokumentumfilmesnek indult rendezőhöz, a párhuzamot nemcsak azért vonom ide, mert annyira adja magát ezekhez a sörökhöz, hanem azért is, mert majdnem úgy jártam a sörökkel, mint a filmekkel. Majdnem, mondom, mert ez a sörök esetében szerencsére csak annyira igaz, hogy itt is a fehér jött be a legjobban, de azért a másik kettő is nagyon ízlett. A filmekről csak annyit, hogy a Piros nézhető volt ugyan, de unalmas, míg a Kéket végig szenvedtem, minden percben a megváltó stáblistára várva. Sajnos még a lehelet finom szépségű és kivételes tehetségű Juliette Binoche sem tudta elvinni a két mozit. A Fehér viszont döbbenet, amit rendre újra megnézek pár év elmúltával. Egy kisemmizett, megalázott ember felemelkedésének és nemes bosszújának a története, nyitott véggel. Az akarat diadala, mondhatnánk, ha nem utalna ez egy másik rossz emlékű, bár kétségtelen professzionális filmre. Maradjunk akkor a kitaposott nehézkeréknyomban, nézzük a söröket a francia zászló színeinek sorrendjében.
Bleue
Sötét ale típusú sör. 0.75 literes kiszerelésben Grand Réserve néven hozzák forgalomba. Kitöltéskor a habzás megfelelő, végig megőriz egy habtakarót. Élesztős, nemes sajtokra emlékeztető illat. Fekete cseresznye szín. Szénsavas, gyümölcsös, enyhén borsos íz, pöttyet befigyel egy kis savanyú is. Visszafogottan jön a komló is, de lecsengésében a maláta a meghatározó. Kellemes, nem tolakodó alkoholos utóízzel. Nagyon rendben van.
Blanche
Tripel ale. 0.75 literes kiszerelésben Cinq Cents néven. Kitöltéskor tömör fehér hab, ami fogyasztáskor végig marad, mint az állat. Enyhén élesztős, pezsgős, picit gyümölcsös illat, aranysárga szín. A kortyérzet annyira kerek, összetett, hogy nehéz kielemezni. Először a komló jön, majd a maláta egy narancsos, mézes, élesztős, enyhén korianderes, füves ízzel. Grapefruitos, kellemesen hosszan tartó lecsengéssel. A hab, mintegy utóéletet él, akárha egy fátylat terítene a szájüregben. Baszott jó.
Roge
Barna ale. 0.75 literes kiszerelésben Premiére néven fut. Fékezett habzás, ami hamar lemegy, viszont végig megőriz egy habkarimát. A Kékhez képest illatban nem érzek semmi különbséget. A színe érett meggyre, vörösrézre emlékeztet. Kortynál először a szénsav jön, határozott komlós felütéssel. Élesztős, gyümölcsös, olajos magvakra emlékeztető íze mellett befigyel egy kis borsos aroma is. Harmonikus íz világ. Fény felé tartva megfigyelhető az élesztő is.
Három szín. Bármelyikhez legyen is kedvünk, csalódást egyik sem fog okozni. Akár mindhármat is leguríthatjuk, nem fogunk tőle belilulni. Kipróbáltam, tudom.