Elkezdődött. Nem most, globálisan már évtizedekkel ezelőtt, csak nem ilyen intenzitással. Nálunk viszont nem rég, épp csak pár éve. A nemzetközi verseny is egyre nagyobb, Magyarország viszont jobban akar teljesíteni. És, mondjuk meg őszintén, néha sikerül is neki. Őrület van sör színtéren, őrületes verseny. Fogyasztói szemszögből (pénz, máj szükséges) kifejezetten elkényeztet a piac. Enyhe túlzással hetente születnek új sörök, amikből néhány díjakat is hoz el innen-onnan (naná!). Ezeket meg kell kóstolnia minden sör szerető/sörfigyelő bajtársnak. Aztán, ha megvolt, uccu, tovább! Hisz, ott van a következő. A kávémalátás, banános, mangós, csilis, füves, zöld teás, mézes, kávés, kakaós már uncsi. Tegnap még új volt, de ma már a tőzeges, tehéntrágyás, almaecetes megy. Holnap meg a cigarettahamus, macska pisis. Ókori receptek kerülnek elő hirtelen, lelkes isteni ajánlásokkal, meg középkori hagyományok (paleo sörről még nem tudok). Magyarországon is jön a fahordós érlelés. So what? Divatok vannak, utazások, nyugvópontok nélkül. Tanuló antikvárius koromban egy idősebb kollégám egyszer azt mondta, a könyvek hitvány dolgok. Akkor ölni tudtam volna ezért a mondatért. Ma, vessenek meg (nem bánom), csak annyit mondanék, a sör az csak sör. Tegyenek vele akármit, a kezdet és a vég valahol ugyanaz. És, ha most azt gondolná bárki, hogy én a sör revolúció ellensége vagyok, hát nem! Épp ellenkezőleg. Élvezem, rettenetesen, csak kérdés, hova fut ki végül ez az egész? Persze, aki vállalkozó kedvű és szereti csinálni, hajrá! Palackozzon, kupakoljon, aztán adja el, ha tudja és persze szigorúan 0.33-as kiszerelésben, mert a hagyományos fél lityi már nem trendi. Egy palackra, pohárra, korsóra mindig van vevő. Divatos kocsmákban, hopp! elnézést, sörözőkben még csapot is lehet foglalni. Egyszer. Ezt azonban nem lehet nagyon kicsiben csinálni fővállalkozásként. Ennyi pici erre a piacra sok. Itt nagyot kell borítani és persze mindenki azt akar. Vagy? Csinálni egy népszerű (tényleg jó) lager/pils sört és azt népszerűsíteni. Sörivóként gondolkodom, nem éceszgéberként. Nem vagyok ellene a kifinomult ízlésnek, de megmondom őszintén, hogy azon kb. 100 féle IPA-ból amit kóstoltam, ha meg kéne mondanom, hogy mi volt maradandó, mondanék úgy tízet. És annál meg is maradnék. Mert arról biztosan tudom, hogy jó. Szívesen kísérletezem én is, csak mikor szinte óránként áradnak le a legújabb ántepd, rétbír értékelések, akkor elgondolkodom. És nem arról, hogy én mekkora faszkalap maradi disznó vagyok, hanem, hogy szegény sörök hol végzik egy értékelésen túl. A rosszlanyok.hu mintájára talán érdemes lenne létre hozni a josorok.hu-t, ahol leértékelnek, tovább állnak, esetleg visszatérnek, ha annyira elégedettek. De - és ami a lényeg - mindig tovább állnak. Mindig új „húst” vadásznak. Az a gyanúm, hogy ma már nincs első sör, csak második. Az a bizonyos skandináv cafka… (csak felment az ára).