Szombaton zajlott a Múzeumok éjszakája, aminek keretében a Magyar Kereskedelmi és Vendéglátóipari Múzeum tematikus sör napot tartott, ha szabad ezt így mondanom. Hogy őszinte legyek, elvártam volna a magyar sörszakma prominens képviselőinek minimum a 10%-át, de sajnos csak egy embert láttam, ő is csak a vége fele jött oda. Volt (és lesz is) már egy pár sörfeszt, ahol nyilván seregszemle is zajlott, nemcsak önfeledt vedelés, de valahogy a kultúra (miközben a gyártók egyre gyakrabban hivatkoznak sörtörténelemre) nem vonzza a szakmai elitet.
A sörfesztekre visszatérve csak egy mondat erejéig, én csak kettőn voltam: a Corvin negyednél meg a Cseh Sörfeszten, azon viszont háromszor. Minden fanyalgás ellenére azt mondom: kurva jó volt.
Visszatérve a szombatra, a belépőhöz egy sör is járt, nevezetesen egy enyhén hűvös dobozos Dréher. Picit furcsán állt a kezemben, de állati szomjas voltam, úgyhogy leküldtem 1 perc alatt, hát mit mondjak… …jó régen ittam, rosszabbra emlékeztem. Célirányosan érkeztem amúgy, Árpa Jankó (alias Kovács Gábor Maláta) előadására, ami a múzeum udvarán zajlott, 3 részben. Közben és egyébként, meg úgy álatlában sramli zene szólt, meg minden, ami ebbe az óbudai Krúdy negyedbe belefér zeneileg. Az, hogy maga a múzeum világszínvonalú, szerintem nem vita tárgya, sikerült ezt az estét is szépen összehozniuk. Lehetett kapni kenyérlángost és csapolt sört is: nevezetesen Soproni lagert és IPA-t, ezeket viszont 6 decis korsókban, 20% ingyen felirattal. Az IPA döglött volt, a mellette lévő vendéglőben viszont elég friss - a franc se érti - pedig állítólag onnan hozták. Srégen szemben viszont ott virított a Fehér Nyúl (leánykori nevén Kísérleti Nyúl) „söntése”, a kraft képviseletében egy APA-val és egy IPA-val 2 kedves és szerény(!) fiatalemberrel. (Remélem ez utóbbi jó tulajdonságukat hosszú távon is megőrzik, mert jó úton járnak).
Gábor előadásának első része hatkor kezdődött kissé még izgulósan, ami tőle amúgy nem megszokott, de nem volt zavaró. A nyolcas és tízes kezdés értelemszerűen már oldottabban zajlott, de addigra már az egész múzeum szinte egy nagycsaláddá vált. Kis izgalom ide vagy oda, mindent megkaptunk, ami a Maláta című folyóirat egykori főszerkesztőjétől megszoktunk és szeretünk. Oldott volt és színes, informatív, orgonapont szerűen vicces és érthető. Ez utóbbi azért is nagyon fontos, mert (vélhetően) laikus közönségnek beszélt, akik szemmel láthatóan élvezték az előadást. A végén (szokás szerint) volt kérdésekre is lehetőség, úgyhogy minden szabályosan zajlott, de nem szabályszerűen.
Nos, ők a mi láthatatlan hőseink. A jó fesztivált szervezők, a világszínvonalú múzeulógusok és Árpa Jankó, aki évtizedek óta a sör magyar nagykövete. Sokáig legyen így!