Pár éves fennállásával is már öreg motorosnak mondható a Horizont Sörfőzde a magyar kraft piacon. Mikor indultak, a kraft még nem is volt kraft, legalábbis fogalma sem volt róla, hogy így fogják hívni. Volt kézműves, meg kisüzemi (én a mai napig ezt használom) és hogy mi lesz még belőle, azt egyelőre nem tudni. A sörben rengeteg lehetőség rejlik és ezt ki is használják a cégek/gerillák, többnyire jól, de néha elrettentő eredménnyel. Az oldschool sörösök persze fanyalognak, mondják ugyanazt, akár a bringások vagy a basszusgitárosok, hogy amikor ők voltak fiatalok, le se szarták őket. Bezzeg, mióta be lehet öltözni biciklis lovagnak, avagy 36 húros basszusgitáron lehet vigéckedni, előkelő helyre ugrottak a régen lesajnált szerepek. Tartózkodom – amennyire lehet – az értékítéletektől, ebben (is) következetes vagyok. Nézetem szerint nincs alsóbb- vagy felsőbbrendű fogalmi meghatározás. Léteznek viszont ízlések és ostoba sztereotípiák. Egy biztos: a közepes színt nem szokott nagy vitát kavarni. Már pedig a Horizont innen indult és nem is rosszul. Mikor először találkoztam velük, volt öt sörük és valahogy próbáltak egy kicsit csavarni a „betanult” stílusokon (pl. japán búza, flamand porter). Ebben talán még a Mad Scientiest-et is megelőzték, de nem baj, hogy abbahagyták. Volt még egy-két kísérlet a kezdeti semmitmondó rajzos címkevilággal és a védjeggyé vált nyolcágú csillaggal, aztán egyszer csak történt valami. Jött a Pilot Series elsőként egy rommá komlózott New England IPA-val és megújult, faszán letisztult dizájnnal, amiben én mindig is hittem. Hófehér címkén egy vörös kettőskereszt, mögötte az aktuális (sor)szám. Ott volt a lehetőség és a Horizont meg is csípte nagyon ügyesen, de akkor még úgy tűnt nem találták meg a konkrét leszállópályát. Vállalható, jó időszak volt ez, akár a manierizmus. Összekötött két korszakot és bár sok szép (és pár kevésbé jól sikerült) sört köszönhetünk a cégnek, nem bánjuk különösebben, hogy elmúlt. Már ezen sorozat végén ráköszöntött a cégre a savanyú őrület, természetes, hogy próbálkoztak sour alekkel (konkrétan a 20. zárótétel egy barackos savanya volt, fekete címkével). Mialatt kialakult a core, fazonváltással, közben kijött a Sour Series, hisz haladni kell a korral (hardcore-ral, grindcore-ral by Gorezone Főnök). Remek sörök, szemtelenül egyszerű dizájnnal, immáron dobozban. Nyilván számítógépes grafika az összes címke, de nem ez a lényeg. Harmonikus színvilág, repetitív alakzatokkal, minden a helyén. Mindez olyan ízlésről árulkodik, ami nálam egy tízes skálán tizenegyes. Közben bekerült a cég multikhoz is (Aldi pl.), ami nyilván megélhetési forrás és valamennyire üti a kraft vonalat. A Playground széria volt hivatott felváltani – változatos, bár IPA hangsúlyos söreivel – a Pilotot, majd 2018-ban egy durva Russian imperial stout sokkolta a sörfogyasztókat Night Shift néven, ami egy éjszakába húzódó főzésről kapta a nevét és a Ratebeeren a maximális 100 pontból 93-mat bírt elhozni, amivel a cég egy határozott mozdulattal lerakta a névjegyét a nemzetközi porondon is. Ezt a lovat megülve hozták ki a rá következő évben immár hordóérlelt stoutjaikat Tennessee Whiskey-s és Caribbean rumos változatban is. Itt azonban nem álltak meg és ezzel a magyar sörgyártásban reveláló jelleggel álltak elő (bár, kissé a BrewDog farvizeit karcolva) egy palackonként díszdobozos kiszerelésben, szériában. Hat ilyen sörről van tudomásunk, ebből hármat tárgyalunk, amik eljutottak idáig. Az első két tétel búza barley wine, ami külön érdekesség és visszacsatol a Horizont kezdeti pici csavarjaira.

Night Shift Wheat Wine 2020 Bourbon barrel aged:

Kitöltéskor a habzás gyenge, a hab hamar összeesik. Sötét borostyán szín, mézes illat. Likőrös, rumos mazsolás íz világ, diós, kakaós lecsengéssel. Testes, közepesen szénsavas sör.

Night Shift Wheat Wine 2020 rum barrel aged:

Gyenge habzás, a hab hamar összeesik. Sötét borostyán szín. Likőrös, mézes illat. Likőrös, kakaós, rumos mazsolás íz világ, diós, étcsokis lecsengéssel. Testes, közepesen szénsavas sör.

Night Shift 2020 Russian Imperial Stout Bourbon barrel aged:

Megfelelő habzás, a hab pillanatok alatt összeesik. Fekete szín. Likőrös illat. Likőrös, mazsolás, kakaós íz világ, étcsokis, alkoholos lecsengéssel. Testes, közepesen szénsavas sör.

A Horizont kezdi megtalálni saját hangját. Hűvös eleganciával tartják magukat távol az aktuális túlzó trendektől, mégis innovatív hozzáállással hozzák kiegyensúlyozott söreiket. Hangsúlyozandó külön érdemük, hogy indulásukkor és azóta sem próbálkoztak kínosan vicceskedő/bratyizó címkeleírásokkal, vállalhatatlan sör elnevezésekkel. Maradtak a konzervatív leírásoknál, illetve díszdobozos söreiknél diplomatikusan barátságos hangnemet ütöttek meg. A Horizontban óriási potenciál van, pár év múlva simán lehet hazánk vezető sörfőzdéje. Ha ilyen szerény kitartással és szakértelemmel folytatják továbbra is, nem lesz itt semmi baj.

Várjuk a folytatást...