Először Szlovákiában (Kalondán) ittam Kozelt egy falusi ház kertjében, a 2000-es évek elején, ahol a bulik nem ritkán 1 hétig tartottak. A WC pottyantós volt, a kutya harcias, de mindenki adott neki egy szelet párizsit és onnantól öri-barikká váltunk. Egy, már korosodó nagy szakállú hobo barátom, aki szerette ugyanazt (az általa kreált) viccet többször is elmondani (mégsem volt fárasztó) majd' minden Kozel felbontása előtt felmutatta nekem az üveg címkés felét és mérsékelt színpadias ünnepélyességgel annyit mondott: "Gyurika! Egy kecske nem csinál nyarat." és kacsintott. Sajnos, évek óta nem kacsint már, viszont, azóta is, ha Kozelt látok, mindig eszembe jut, hát, miért ne emlékeznék meg róla. Egyszer-kétszer belefutottam a hazai Kozelekbe is, a szüreti komlós különösen felkeltette az érdeklődésemet, de egyik sem tett rám különösebben nagy hatást, így nem foglalkoztam velük. A napokban azonban betalált egy TV reklám, ami igen ritka, mert általában minimális ingerenciát sem váltanak ki belőlem, főként, hogy esélyt sem adok nekik. Most mégis így alakult, mivel térültem-fordultam, nem kapcsoltam el, egy impozáns "verbunk" pedig egyszer csak azt hirdette, hogy itt a Kecske új recepttel. Ha már így hozta a sors, fejembe vettem, hogy szerzek egyet, s mivel egy messze menően elérhető célt tűztem ki magam elé, a mai napon lecsaptam egyet a megfelelő polcról, a megfelelő áruházban. Csak dobozos kiszerelésben találtam, az árát nem is nagyon néztem, de az egészen biztos, hogy 300 forint alatti összegről beszélgetünk. Tele az élet(ünk) rossz döntésekkel és elszalasztott lehetőségekkel, legalább az apróságokban legyünk könyörtelenek. 18 és a halál közt az ember azt gondolja, mindenre van ideje és övé a világ. 30 évvel később az Univerzum meghódítását bizonytalan időre elnapolja, egyre jobban hisz a reinkarnációban (mint újra gondolt menekülési opcióban) és apró vélt vagy valós örömöknek szenteli az életét. Ha a társkeresők is kellőképpen lehervasztják, onnan már csak egy lépés, hogy komolyan fontolóra vegye, hogy lehet-e a kecskével? Lehet bizony és ez a kecske elég kellemes csalódást okozott, bár titkon mertem remélni, hogy így lesz. Pedzegetem már egy ideje, hogy a kisüzemi termelés hat, sőt ha teheti (és tegye, amíg lehet) nyomást is gyakorol a nagyüzemekre. Egészséges szimbiózis ez és végül a fogyasztó húzza a hosszabbat. Ez helyes és szimpatikus, elvégre ők a célközönség.
Így, a vége felé, annyit azért megemlítenék, hogy egy remek habzású, tükrös aranysárga színű sörről van szó, kellemes, édeskés maláta illattal. Közepesen testes és szénsavas, a korty érzet selymes, érezhetően tolták bele a malátát rendesen. (A Balling fokkal továbbra sem fárasztják a magyar fogyasztót). Lecsengésében jön a komló, kulturáltan, de azért kellő biztonsággal. Mit mondjak, nálam betalált. Az a bizonyos sokat emlegetett ár/érték arány jól működik. Ennyiért élvezzük, amíg lehet. Ne feledjük, a 2/3-ad országában élünk, nem lehet tudni, mit hoz a holnap…