Nincs mindig kedvünk az előjátékhoz, ez így rendben is lenne, de most férjen bele, mert néha egyszerűen kihagyhatatlan.

Most zajlott az olimpia, aminek van öt karikája, nekünk meg van öt 0.33 literes csodaszép teli üvegünk. A dizájn ugyanis lenyűgöző. Jó, jó, engem rögtön le lehet dönteni ezzel a metál címkés színvilággal, de nyilván sokan vannak, akik a pasztell színek nagy kedvelői. Grafikailag az Uluru és a Double Check (főleg ez) tetszik a legkevésbé, bár, ez utóbbinál a lila - ezüst szimbiózis azért nagyon ott van.

Mielőtt keresztre feszítenénk a söröket, egy valamit mindenképpen érdemes megjegyezni, mert ez az összes HopTop lére igaz: bátran tölthető. Szeretem, mikor egy sör kitöltése nem tart 2 percig, mert túlhabzik. A másik véglet, mikor töltheted behunyt szemmel is, mert a habot dísztáviratként adták fel, de a postást sajnos elkapta pár jehovista az utcasarkon és teljesen tanácstalan, mert megtérni is jó lenne, meg megdönteni a Manyikát a 85. II./15-ben és hol vannak még akkor a küldemények! Az alább tárgyalt összes sörnél kiegyensúlyozott a felhabzás és a habtartás is. Ne becsüljük alá, ez komoly fegyvertény!

Uluru - Ausztrál búza (alkoholtartalom: 4.5%):                                                                                                   

Ez aztán egy igazán rafinált sör. A címke leírás egyedi búzasört ígér. Elhihetjük, igaz. Nyomorult életem egyik legjobb búzasöre. Kitöltéskor már messziről illat orgia fogad. A színe áttetsző aranysárga. Az íze elsőre icipicit savanykás, ami rögtön átvált finom keserűbe. Hogy is szokták ezt mondani, kissé nagyképűen? Bársonyos ízvilág? Aha. Az. Van azonban egy komoly hibája: hamar elfogy. Ilyenkor az ember kikiabál az asszonynak hanyatló, késő romantikus stílusban, hogy hozzá' má' még egyet b'meg! Aztán rájön, hogy se asszony, se sör nincs a háznál. Így már csak két lehetősége marad: vagy felvágja az ereit hosszában vagy vesz egyet repjegyet Ausztráliába, hogy valagba rúgassa magát egy kenguruval.

Sunset - East Coast IPA (alkoholtartalom: 5.7%):

A címke nagyon ott van a metál tégla vörös háttérrel, bár az alvégről diszkréten integető nyújorki szabadságszobor, mintha épp megtendereztetné a zsepijét, hogy ki moshatja ki. Kitöltéskor nincs különösebb intenzív illat, de ez nem baj. A színe gyönyörű arany barna, az íze pedig jó (mindkét értelemben) keserű, pöttyet édeskés felhanggal. Őszintén megmondom, nem annyira az én világom, de kell ilyen (nagyon is), mert izgalmas, finom sör.

Green Zone - Amerikai IPA (alkoholtartalom: 6.4%):

Jó estét kívánunk, ipával szabad-e bejönnünk? No, akkor időzzünk el egy keveset a címkénél. Akinek ez az ezüst - szürkészöld párosítás nem jön be, az tegye fel a kezét! Ha már a képen látható iránytű sem fogja meg, sajnálom. Kár, hogy a felragasztásnál itt találtam a legtöbb problémát. Felpúposodó, gyűrött címkék, ejnye! Egy ilyen profi munkánál legyen már a tálalás is profi. A sör kitöltésekor intenzív, IPA-kra jellemző illat fogad. A színe világos aranybarna. Az íze kellemesen kesernyés, frissítő, citrusos aromával. Komoly, testes sör. Megmondom az őszintét, elsőre engem nem győzött meg annyira. Aztán, minél jobban elmerültem benne (de szép lenne!), annál inkább rájöttem, ez az én söröm. Nem mellesleg olyan kellemes szájízt csinál, hogy még a szemben lakó 86 éves Kunigunda nénit is bátran lesmárolnám. Felbüfizni is király.

Double Check - Imperial IPA (alkoholtartalom: 8%):

Lehet másnak térkép e táj, nekem gyerekkorom messze ringó ipája. Karakteres sör, kiegyensúlyozott, vöröses barna színnel. Elsőre kissé édeskés, az utóíze viszont erősen keserű. Ezt erényként említem. Nagyon komoly, kifejezetten fajsúlyos buborék, de sajnos nem az én világom. Ez azonban szubjektív, ne tévesszen meg senkit, kurva jó. A címke óvatosságra int a magas alkoholtartalom miatt. Óvatosan azzal a (folyékony) baltával, Jenő!

Midnight Express - Foreign Extra Stout (alkoholtartalom: 6%):

Alan Parker azonos című mesterműve ugrik be először, amire a címke még rá is erősít mély tónusú, hűvös eleganciájával. A leírás azonban egy szabad világba hív, amit ez a sör predesztinál. Stout elbírálásban nem vagyok túl erős. Általában szeretem őket, de ritkán van hangulatom hozzájuk. Ez, engem a leírtaknak megfelelő, krémes jellegével győzött meg. Mivel nem vagyok egy stout szakértő (valószínűleg nem is leszek), ezt egy felső kategóriás, kiegyensúlyozott sörnek érzem.

Konklúzióként - akárhogy is van. Bejöhet jobban ez vagy az, lehetnek ízlésbeli eltérések, egy biztos és ez objektív: ezek mind felső kategóriás, masszív sörök. Gondolom, mindenki érzett már legalább egyszer az életében stabil pontot. Amikor tudta, hogy nagyot nem csalódhat... Ilyen ez. A jövőben az Uluru címkéje közhelyességét és a Double Check bénaságát kerülném. Ha már baszott jó a termék, legyen baszott jó a címke is. Megéri.

A végére pedig jöjjön a slussz poén. Leadtam a cégnek a megrendelésemet. Tudták, hogy kifejezetten jó véleménnyel vagyok a söreikről, hisz a Krafton már végig kóstoltam mind, saját költségemre. Mégis, mindezek ellenére kaptam ingyen kóstolót, mind az 5 palackból. Na, ez milyen már? Minden esetre tanulható...

Nos, itt van a Fűtőház Sörfőzde Rétságról három sörrel, de jön még kettő, ha minden igaz és miért ne lenne az? Sör és vasút találkozása = FŰTŐHÁZ SÖRFŐZDE”, árulja el a háromrét kihajtható szórólap. Igen, igen, de azért ez legalább akkora fogalomzavar, hogy óhatatlanul is egy F. T. Marinetti sor jut az eszembe, miszerint: „Csengés borjúk puskák ágyúk lövedék atmoszféra = ólom + láva + 300 bűz + 50 illat.”

Az oldal alján az olvasható kissé szerénytelenül, hogy: „MINŐSÉG - KOMPROMISSZUMOK NÉLKÜL”

Ha valaki nem tudná (gondolom, ők vannak többségben), a sörfőző mester apukája mozdonyvezető volt, így, már gyerekkorában megfogta a vasút és (minőségi) sörivó létére összehozta ezt a kettőt. József Attila: Szabad ötletek jegyzéke, mondhatnánk, de tudjuk, ezt már a japán Suntory cég is kitalálta. Igaz, ők, hogy finoman fogalmazzak, kicsivel többet foglalkoztak a megjelenéssel.

Először is nézzük magát a nevet, hisz ez fémjelzi a céget is: Fűtőház Sörfőzde. Szóval: sör + Fűtőház = hideg sör? A dizájnban pedig „Visszaköszön a vasutas vér, hisz söreink emléket állítanak egy-egy klasszikus mozdonytípusnak” – tudatja velünk a szórólap. Nos, Süsü – Sárkányellátó Vállalat című részéből ugrik be, amit a kancellár mondott: „Az ötlet jó! A kivitelezés pocsék.”

Azért, ha nem is pocsék (mert ez így tényleg nem igaz), amatőr és fantáziátlan. A címke alaki kinézete kétségkívül rendhagyó, a betűtípus dinamikus, kiváló, de a mozdonyok képe a '90-es évek videó játékait idézi. Olyan szimpla és egysíkú, mint mikor Kovács Kati azt énekli, hogy „Kék az ég és zöld a fű”. Könyörgöm, ne legyen már ennyire informatív!

Amúgy ezzel sem lenne semmi baj, ha ez lett volna a cél, de nyilvánvalóan nem ez volt. A kupakok különböző egyszínűek, pedig rá mehetett volna a logó. (Adtam egy tippet, szokás szerint.)

Maga, a szórólap elsőre igényesnek tűnik, de nem mentes stilisztikai hibáktól. Belepillantva, sajnos már nem ez az érzésem. A sörök fallikus elrendezése, mellette vaskos betűkkel a neveik, elég hervasztó, amatőr munka.

Most már tényleg jöjjenek a sörök, hisz ez a lényeg.

Az első főzés (tudtommal) a V43 SZILI – Kurva hülye név, de hát az összes sörnek ilyen kurva hülye neve van.

A felirat szerint ez egy summer ale, szerintem félbarna, de én már nem merek semmit mondani. (Ugyan most summer van, de lesz majd winter ale is, mint a Permonnál?) A tudományos szórólap azt írja, hogy keserű ale, de ennél még egy közepes tonik is keserűbb. Továbbá olvashatjuk egy hölgy megállapítását, miszerint: „Hogyan lehet a keserű íz ennyire lágy, puha? Hát így!” Hát így, hogy nem keserű. Ja, hát így könnyű. Négyszer, azaz négyszer kóstoltam meg ezt a sört és mindig más volt a véleményem, bár egy valamit mindig biztosan tudtam: nem ízlik. Szerintem ez egy kifejezetten rossz, számomra ihatatlan sör, de hangsúlyozom, ez az én véleményem. Vettem a fáradtságot és megittam egyet e kritika megírása előtt is, méghozzá szép lassan, hogy az összes „varázsát” érezhessem. Édeskés, kifejezetten kellemetlen, elrontott sörnek tartom.

Világéletemben utáltam a Beatricét, de most mégis egy sor jut eszembe: „A világos sörtől savanyú a szám”. Nekem meg ettől. Az alkoholtartalma 4.5%, talán jobb lett volna erősebbre hagyni, hátha elnyomja ezt a jellegtelen íz világot. A címkén amúgy a következő felirat olvasható: „BÁRHOL BÁRMIKOR” (Így, vessző nélkül. Hát magyar nyelv, jó napot kívánok!).

M61 NOHAB – Ez egy amerikai IPA, ahogy a címke hirdeti u.m.: American India pale ale. „Klasszikus újragondolva” (ismét az a fránya vessző!).

Ahhoz képest, hogy amerikai IPA, az a rettenetes vörös csillagos piros mozdony figyel a címkén, amit már gyerekként is annyira utáltam. Legalább nem szovjet gyártmány, hanem svéd. Magyarországi beszerzésüket meg is torpedózták a ruszkik rendesen. Kellemes sör 6.5% alkoholtartalommal, de IPA-nak vékony, nem okoz meglepetést. Ennél sokkal jobbat vártam az öt fajta malátával és három féle komlóval készült sörtől. A leírás szerint testes, férfias sör, bármit is jelentsen ez.

Pohárba töltve szépen felhabzik és a habját meg is tartja. A színe is szép vöröses, a gyümölcsös aromát és illatot azonban nagyon kellett keresnem. Van benne, de nem olyan intenzív, mint ahogy a leírás ígéri. Összességében tényleg jó sör, de nekem ez így kevés, főleg ennyiért. Ipázni most nagy divat, így a kockázatot is jelentősen lehet csökkenteni.

327-139 – Elképzelem, ahogy egy külföldi pont ezt a sört keresi, ezzel a névvel. Ennyi alázat, már gyalázat.

„Igazi fekete sör – akárcsak névadója, a 327-139 pályaszámú mozdony.” (sic!) Állítólag azért kis üveges, mert erős (6.7% alkoholtartalommal), no, de mit mondjon akkor szegény Pardubicky Porter, a maga, szerény 8%-ával és fél literes kiszerelésével? (Hogy csak egy példát említsek). Mindennek dacára kifejezetten finom sör, bár ez is (mint a többi) túl van árazva. Finom, mondom, de nem hoz semmi egyénit, pedig: „Hét fajta malátából főzzük, két féle – német, belga komlóval fűszerezzük –, és belga élesztővel erjesztjük. (…) Testes, erős sör – kizárólag „értőknek”!” 

Atya, gatya!

Nekem nem ad semmi újat - hogy stílszerű legyek - a megépített nyomtávon halad és szerintem nem kompromisszumok, hanem fantázia nélkül. Hogy egy ismerősöm velős megállapítását idézzem (bár nem erre mondta, sőt nem is sörre): jó, jó, de mi a fasznak? A három sör közül nekem ez jön be a legjobban, amúgy, de ha nincs, nem hiányzik. Állítólag ínyenceknek való. Nos, én tényleg nem vagyok az.

Összességében tehát, a Fűtőház Sörfőzde sörei becsületes iparos munkák, önálló gondolatok és izgalom nélkül. Szögletesek, amilyenek a címkék, de ettől még élvezhetők (lehetnek). Számomra a „jó tanuló felel” sörök. Nekem egy jó sörről a bulik és a szabadság jut az eszembe, ezekről egy zárt hely és az „alaki”. Nem kell azonban mindent olyan komolyan venni. Ez csak egy vélemény, ami kizárólag az én ízlésemet tükrözi. Kompromisszumok nélkül.

Kérek engedélyt lelépni!

- Balatonvilágosi 
A kitöltésnél már rögtön megvan a "sörélmény". Mire gondolok, kérdezhetitek, joggal. Egy, kb. 45 fokos szögben kitöltve, a korsóban szépen felhabzik (ezt lehet irányítani). A habját tartja, nem esik össze pár másodperc alatt, de nem is habzik túl. Ízlelésnél elsőként egy édesebb láger íz ugrik be, ám ahogy lefolyik a garaton, az utóíz egy kifinomult pilsre utal. A színe szép aranysárga, ahogy az egy jó sörnél elvárható.
Testes, igazi ivós sör, ahogy mondani szokás, 5% alkoholtartalommal. Ha szeretném a Balatont és a strandokat és semmi mást nem lehetne ott kapni, nagyon elégedett lennék. Itt jegyezzük meg (és ez bármire igaz), közép kategóriában felső szintet alkotni nagyon nehéz és hálátlan feladat. A címke és a kupak egyedi, esztétikus. Ötletessége a minimalizmusában rejlik. Szerény véleményem szerint kiváló munka. A felirat erre a kisüzemre jellemzően kellemesen vicces, szerencsére nem az a jópofáskodó magyar vonal, amitől annyira le vagyunk már fáradva. (Ez minden Hedon sörre igaz. A dizájn nagyon ki van találva). Összességében az egyik legjobb magyar sör.

- Helmut
Na kérem, itt vannak a búzasörök, ugye, vegyes érzelmekkel. Akkor most, miután tele velük a padlás, előáll a Hedon a Helmuttal. Az a minimum, hogy gyanakvással fogadjuk, de, mivel a címke már jót sejtet, legalább oldott hangulatban ciccentjük fel. Aztán jön a húbazmegezjó. Nem mondom, hogy nem ittam jobbat, mert bőven, de ha ez lenne A búzasör, azt mondom OK, megvettek lábon. Szűretlen, bajor típus, nem kell bele citrom(!) (felejtsük már el, ha kérhetném), önmagában is kellemes fanyar utóíze van. Az alkoholtartalma 5.1%.Volt még egy magyar búza, ami ízlett, őőőő, melyik is..., most nem jut eszembe. Vagy nem volt?

- Vertigo
Lager típusú félbarna sör, árulja el a minimalistán művészi címke. Aztán kitér a virágos illatú Amarillo komlóra, a karamellás tónusra... Ez mind igaz. Nálam ez a sör testességével, telt komlós aromájával a jó értelemben kiverte a biztosítékot. Kurva finom. Az alkoholtartalma 5.5%, semmi vadulás. Emlékezetes íz, a dizájnról nem is beszélve, mi kell ennél több? Nagy kedvencem lett.

- Credo
"ez nem egy IPA" árulja el a René Magritte áthallású címke, bár a ratebeer.com-on úgy szerepel. Aztán, a palackot megfordítva, a hátsó címkén a következő felirat olvasható: ...Ez az IPA pedig nem egy IPA, hiszen csak egyfajta malátából, egyfajta komlóval készült (Single malt hop IPA)." Jó, jó, de a magyar kettős tagadású gondolkodás, most erősen felütötte a fejét vagy mi van?! Nagyon finom sör, kellemesen erős komlózással, 0.33 literes kiszerelésben, 5.8% alkoholtartalommal. Magyar vonalon nekem nagyon bejön.

- Charlie Firpo
A címkén Bud Spencer, amint éppen üt (mégis mit csinálna?) kezében egy üveg sörrel! A kép dinamikát és erőt áraszt, mégis a Hedon legrosszabb címkéje, szerintem. Ettől azonban még piacképes vagy talán pont ezért, nem kell az olyan finnyás köcsögökre hallgatni, mint amilyen én vagyok. A 0.66 literes duci palack már önmagában is figyelemfelkeltő, hát még ha elolvassuk azt is a hátsó címkén, hogy egy rozsos APA-val kell megküzdenünk. A citrusos ízvilág, amit írnak igaz, de (talán az én hibám) sokkal többet vártam ettől a sörtől. Azért a ratebeer.com-on nagyon jól áll, aminek őszintén örülök, mert nagyon szimpatizálok ezzel a főzdével. Az üveget a gyártók verekedéshez és hamiskártyázáshoz (sic!) nem ajánlják. Az alkoholtartalma 5.1%.

- Madame Porter (Édes kis barna)
Nos, ha a pipa nem egy pipa, hanem csak annak a képe (René Magritte), az IPA nem egy IPA, akkor ez a porter viszont nem az az igazi erős porter a maga 5% alkoholtartalmával. Mondjuk, én pont leszarom, mint ahogy az örök porter - stout vitát is. Teljesen mindegy, hogy egy jó nőt egy franciaágyon vagy egy kis kanapén csinálok meg, a lényeg az élvezet, amit nekem ez a sör bőven nyújt. Kifejezetten ajánlom (ha van hozzá érkezésetek), hogy elfogyasztása után kb. 1 óráig semmit ne egyetek vagy igyatok. Emlékezetes, pörkölt malátás, kávés ízvilág. Árban is jobb, mint a kávéval ízesített sörkoktélok. Nagy kedvenc.