Emlékszem, még a Wekerle telepen laktam, a közelben, a sarkon volt egy kis élelmiszerbolt, elég szegényes választékkal. Néha volt kenyér, meg egy kevés tej is, konzerv, tészta, pár fűszer, meg Túró Rudi. No, meg persze kommersz pia, az viszont dögivel. Így nem csoda, hogy inkább funkcionált bögre csárdaként, mint élelmiszer üzletként, ahol a helyi kannavárók egy Kőbaltás, Dréber vagy plastic cuvée mellett elmagyarázták egymásnak és közvetlen mikrokozmoszuknak, hogy mi a tuti, mi a frankó, mi a lé. Kispénzű „filozófusok” voltak, a boltot nem tartották el, élelmiszerért, meg nem volt értelme odajárni, csak ha valami nagyon alapvető cucc hiányzott, mint például a só. A tulajdonos eladók sem voltak túl lelkesek, szarból nem lehet aranyat csinálni, bele volt építve az üzletbe a halál. Nem is kellett sokat várni, szinte egyik napról a másikra virág bolttá változott, új tulajjal. De, valahogy ez sem volt az igazi, elég átlagos volt, semmi különös, fantáziátlan, szerintem nem is mehetett túl jól. Aztán jött Fábi (Willmann Fábián), aki borkedvelő lévén szó szerint, egy – a boltból leválasztott – pár négyzetméteren árult minőségi borokat kellő lelkesedéssel és szakértelemmel. Már akkor is tisztán kirajzolódott, hogy hisz a magas minőségben, de figyelembe vette az eladhatóságot is, így zömmel elérhető árú borokat forgalmazott. Néha én is vásároltam nála (bár nem vagyok nagy borkedvelő és ez idővel egyre csak romlott), ilyenkor mindig el is beszélgettünk (akkor még volt erre ideje). Volt egy mélypont (így emlékszem), de ezen - kitartó, szorgalmas emberként - szerencsére hamar túllendült és onnantól kezdve elindult a diadalmenet. Aztán a borok mellett megjelentek a lekvárok, csokik és szörpök is, kicsit bővült a választék. Később, feleségével átvették a virágboltot is, ami szintén hatalmas minőségi változáson ment keresztül és (ha jól emlékszem) a bolt már Borvirág néven futott. Aztán Fábi átcuccolt a közeli Kós Károly térre, ahol egy ingatlan irodába vackolta be magát, szintén egy terület megosztással. Hogy-hogy nem, az ingatlanos egy idő után elpucolt, így már a helyiség teljes alapterültén működhetett a Másik bolt. A bor persze megmaradt (ha már nem is fő csapás irányként), de a választék már jelentősen kibővült, mindig a magas minőséget tartva szem előtt. Nem kívánom felsorolni a teljes repertoárt, csak annyit, hogy a fűszerek, olajok, ecetek, teák, csokik és lekvárok mellett megjelentek a zöldségek, gyümölcsök, pékáruk, szalámik, kolbászok, whiskyk és persze néhány kisüzemi sör is. Úgy látszik, innen egyenes út vezetett, hogy megszülessen a bolt saját söre is, a Másik sör. Saját recept alapján az Etyeki Sörmanufaktúra „boszorkánykonyhájában” főzették le, kvázi gerilla sör. A címke lakonikusan egyszerű. Fehér alapon a bolt piros logója és a sör neve. Alatta felirat, miszerint nem jutott eszükbe semmi frappáns (nem baj!), inkább kóstoljuk meg, jó lesz. Pont ezt tettem én is ezzel az American amber ale típúsú felsőerjesztésű sörrel. Picit félve lélegeztettem meg a palackot, mi van, ha mégsem lesz jó, de annyira azért nem féltem, bíztam Fábi maximalizmusában. Nagyjából azt kaptam, amire számítottam, sőt, attól valamivel jobbat.

A habzás perfekt és végig tart egy szép habtakarót. Vörösréz szín, malátás, visszafogottan aromakomlós illat. Kissé vizes, a szénsavasság viszont pont megfelelő. Ízben először határozottan jön a komló, aztán rögtön telibe a maláta, kellemes kesernyés lecsengéssel, enyhe gyümölcsös felhanggal. Összességében egy nagyon korrekt,jól eltalált, felső középkategóriás sör. Szerintem ez így, teljesen rendben van. Érezhetően nem akarja megváltani a világot, nem akar mindenáron versenyezni, díjakat elhozni, egyszerűen csak jól akar esni. Nekem jól esett, remélem másnak is jól fog.

Annyi mindent főzünk otthon, amit aztán jó ízűen vagy kevésbé jó ízűen elfogyasztunk, miért épp sört ne főzhetnénk? Ehhez ad útmutatót Mucha Attila: Így főzök sört a konyhában című impozáns könyve. Az előszót Kovács Gábor (Maláta) sörantropológus követte el, a fotókat pedig Zirig Árpád készítette. Nem kell megijedni, Mucha Attila könyve nem egy száraz tankönyv, épp ellenkezőleg. Egy közérthető (talán még valamennyire szórakoztató is), gyönyörű fotókkal ellátott képeskönyv. Természetesen mindent megkapunk ettől a kiadványtól, ami a házi sörfőzéshez kell, de ennél még valamivel többet is. Egy oldal közli velünk a házi sörfőzés magyarországi jogszabályait. Nem árt tisztában lenni vele. Külön olvashatunk (szemléltetve) az alapanyagokról, magát a főzési folyamatot pedig 25 pontba szedve sajátíthatjuk el. Kapunk még hasznos tippeket a főzéshez, valamint 3 sörreceptet, úgy, mint: British Golden ale, Indian pale ale (IPA) és Brown porter. De nem csak sör-, hanem sörkorcsolya recepteket is olvashatunk, nem is keveset. És, ha még ez sem lenne elég a könyv utolsó lapjain (természetesen kissé bugyuta) sörjátékok leírásait olvashatjuk, amik, talán említeni sem kell, az ivással vannak szoros összeköttetésben. Mondhatni stílszerűen, erre megy ki a játék. Végül a söralátétekről esik pár szó, nem figyelmen kívül hagyva a fedeles korsók eredetét sem, de hogy itt mi az összefüggés, azt mindenki derítse ki saját maga. Igényes, szép és hasznos kiadvány, garantáltan nem marad senkinek hiányérzete, az árát pedig bőven megéri.

December 8-án Kovács Gábor Maláta Árpa Jankó beszélget Mucha Attilával a Beers & Books-ban este 6 órától sörről, sörfőzésről, sörfajtákról és minden másról, ami csak eszükbe jut. Minden érdeklődőt szeretettel és sok sörrel várunk.

Na, kérem, folytatódik a MONYO szappanopera, annak a kb. 50 embernek az örömére, akik ezt olvassák. Abból 20 én vagyok, másik 20 a holdudvarom, a többi 10, meg az a szerencsétlen nyomorult, akinek nincs jobb dolga, mint hogy ilyen baromságokat olvasson. Nyugi, jó helyen vagy, inkább ez, mint a Denielsztíl. Azt hittem, ez lesz a befejező rész, de nem. Jön még két bónusz, mert MONYO-ék mindig meglepnek valamivel, amit persze cseppet sem bánok. Az első szemléltető eszköz a

CULÁGER HARVEST EDITION PILSNER lesz.

Kóstoltam az „eredetit”, az halovány. Ez egy friss (szüreti) komlós variáció, ami mentőövet nyújtott ennek harmat gyenge sörnek. Nem mondom, lehet inni az original versiont is, de azért ez így meggyőzőbb. Remek a habzása, majd végig tart egy lehelet finom habtakarót. Aranysárga szín, enyhén malátás illat. Kortyban a maláta és a komló együtt jön. Végül ad egy érdekes, kettős lecsengést, ahol a kettő „kergeti” egymást. Ha fűznék egy nőt, szemrebbenés nélkül bele tölteném az arcába, mert vállalható, kellemes sör, de még jobb szívvel tenném ezt, ha fél literes lenne. Tököm kivan ezzel 0.33-as pipiskedéssel, ráadásul nem is ócsó. Ha már a nőkről van szó, ugorgyunk, a címkéről orális élvezeteket sejtető

SCHATZI-ra

Ez egy búza. Kellemes, felső közepes. Ez, így konkrétan nálam elismerés, de szerintem mások is így lehetnek vele. Bármikor szívesen meginnám, hisz kellemesen frissítő, enyhén savanykás íze nagyon szépen elterül a malátával. Aranysárga színe és karakteres élesztős illata szinte életre kelti Schatzit, akit, ha élő lenne, meginvitálnám egy Augsburg – Budapest vonatútra, de mielőtt letérdeltetném a WC-ben, udvariasan megkérdezném: Mit iszol? Az talán még engem is meglepne, ha azt mondaná, hogy egy

AMERICAN BEAUTY-t

ami egy derék pale ale. Ebben mostanában nagyon erősek vagyunk. Uraim! Hol marad a hazaszeretet? Nem bánom, vágjuk partiba, ezt a pin up girl-t, nézzük, mit tud! A habzása perfekt, marad is, kellő ideig. Áttetsző aranysárga színnel bír a drága és friss aroma komló illattal. Citrusos komló íz, csöppnyi savanykás mellékízzel, malátával együtt. Végül marad a komló, ami nagyon szépen „elterül”.

FLYING RABBIT

Ez a repülő nyuszi Magyarországon listavezető IPA, amin nem csodálkozom. A címke olyan snassz, amitől egy tehetséges 6 éves gyerek is sokkal jobbat talál ki/tervez ma már. Értem én a minimalizmust, meg a közérthetőséget, de ez se nem jó, se nem humoros, se nem laza. Maximum vidám, de ettől még béna. Hál’ Istennek a sör magasan felülírja a címkét. Megfelelő a habzás, borostyán a szín. Intenzív aroma, komlós illat, grapefuitos, határozott aroma komlós íz. Finom. Bizony, nagyon finom.

THE BLUE OYSTER

Ha már ott van az elején a „the”, akkor angol tanulmányainkból, közös beszédeinkből az derül ki, hogy egy bizonyos, illetve ez az a bizonyos, szóval egy pontosan meghatározott (híres), tehát már többször említett… Ehhez képest Magyarhonban egy reveláló sör. Nos, nincs ezzel semmi baj, hisz ez (magyarul) A Kék Osztriga, de mennyivel szebb lenne (és érthetőbb magyarul is „A” nélkül). Itt a címke fasza, a leírás pedig még előrébb visz. Nem „lövöm le” az osztrigás stout poénját, inkább leírom a tapasztalatimat. Perfekt habzást produkál, ami marad is kellő ideig. Fekete szín, kávé malátás, enyhén sós illat. Nagyon szépen jön a kávé maláta a sós ízzel és egy kis édessel is. A három összességében ad ki egy szép harmonikus lecsengést. Nagyon finom, rendkívül jól eltalált sör. Ez stout vonalon nekem bármikor jöhet. Nagyon rendben van.

Az a helyzet, hogy ma teljesen váratlanul letámadott ma egy Brewdog Jet Black Heart milk stout és rendes címeres ribanc módjára nem álltam ellen, hagytam magam (élvezettel) megerőszakolni. Na, jó, nem mondom, én is kerestem egy kicsit a bajt. Ittam már ezt a sört (később írok is majd róla, mindenki nagy örömére, hahaha), de valahogy nem csak erre, az egész stout világra nem voltam elég fogékony. Lassan én is egyre nagyobb sördühönc leszek/vagyok, így ezt a sört sem ittam meg csak úgy, hogy ki ne elemeztem volna (alfasavak, diacetilek, észterek és egyéb kémiai röpdogák nélkül). Jó szokásom szerint megjelenése, színe, illata, habzása és főként persze, az íze érdekelt. (Mint említettem a részletekre kitérek majd külön, egy Brewdog sörökre szánt írásomban). Most legyen elég annyi, hogy Jézus él és folyékony formában anti-anti-krisztusként belém is szállt. Ez kurva jó, mondtam én, aki nem voltam soha nagy stout rajongó. A lényeg, ha egyszer belekóstolsz valami jóba és megjegyzed, akkor érdeklődni kezdesz iránta.

Történt ugyanis, hogy mostanában a HopTop sörfőzde https://www.facebook.com/HopTopBrewery/?fref=ts bronzérmet nyert a Midnight Express foreign stoutjával. Írtam róluk, rendhagyó módon geci sem voltam, erről a sörről azonban csak lakonikus megjegyzéseim voltak, mivel nem érdeklődtem a „műfaj” iránt különösebben. Bár, ha meggondolom, „Olimpiai ötös” címemmel váteszként éltem, itt egy bronz. http://beersandbookskft.blog.hu/2016/08/27/olimpiai_otos_a_hoptop_brewery_sorei A Brewdog kóstoló után viszont felrántottam egy Midnight Expresst, sokkal kisebb elvárásokkal. Annál nagyobb odafigyeléssel viszont – hát én, mint stout tufa, tanuljak már valamit. A legnagyobb félelmem az volt, hogy nem tudom a két sört egymás mellé rakni, de lehet, hogy igazán nem is szerettem volna. Valahogy gyerekkoromtól kiver a hideg bármiféle összehasonlítástól, „nézd meg a szomszéd kis köcsögöt, az bezzeg milyen”, aztán mire vén fasz vagyok, látom, hogy egy pszichopatának írja kalákában az unalmas ünnepi szövegeit, amibe az érintett majdhogy nem belealszik. Most azonban majd megölt a kíváncsiság, hogy a HopTop sör, vajon megüti-e a Brewdog színvonalát, akár alap szinten is, ha már elhozott egy ilyen díjat. Rázizzentem egyre (nagyon kritikusan) és meg kell, hogy mondjam, nagyon kellemes meglepetés ért. Gyönyörűen hozta a kávés, étcsokis, enyhén karamellás jegyeket, ében fekete színe, habtartóssága és testessége nem hagy kétséget egy stout vagy akárcsak sima sörkedvelőnek sem. Utóízében is ott van a kávés, kakaós jelleg, valami iszonyatosan kellemes szájízt és agyalapimirigyi emlékeket hagyva. Hölgyeim és uraim, kedves barátaim! Szeretném bejelenteni, hogy van egy világszínvonalú stout sörünk. Se hazaszeretettel, se nacionalizmussal nem lehetett engem „vádolni” soha, a büszkeség meg bőven távol áll tőlem, de tessék megbecsülni ezt a kiváló sört! A díjat méltán nyerte el és ez a miénk! Hát, gyerekek, ez kurva finom! Gratulálni nekik ér. Igyuk/igyátok! Egs!

https://www.facebook.com/HopTopBrewery/?fref=ts

BLACK ALLIGATOR – fekete, saison típusú felsőerjesztésű sör

Itt van ez a sötét ragadozó, 9% alkoholtartalommal. Erősnek és veszélyesnek mutatja magát, mégis szimpatikus. Egy fekete sörről van szó, ami a 3 fajta élesztő mellé kapott még egy kis borókát és Alligator peppert, ami egy nyugat-afrikai borsfajta. A habzása, a habtartása és a habtapadása is kiváló. Fekete, kissé konyakos szín, enyhe malátás illat. Sűrű, testes sör, nem okoz csalódást. Ízét tekintve nálam keveredik a porter és belga típusú íz világ. Fúziós időket élünk, ne csodálkozzunk (semmin). Még elviselhető, de számomra már kissé agresszíven édeskés íz. Ettől függetlenül egy harmonikus jó sörnek tartom, még ha nem is pont az én világom.

BLK IPA – Black IPA típusú felsőerjesztésű sör

Ez egy fekete IPA, amiről a címke azt mondja, ha becsukjuk a szemünk, akkor világosnak is gondolhatnánk. Legközelebb becsukom a szemem és megkérek valakit, hogy váratlanul lepjen meg egy ilyen sörrel, majd magamat is behintáztatva rávágom: de jó világos sör! A habzásról ugyanaz elmondható, mint a Black Alligatornál. Szép fekete színe van és intenzív citrusos, IPA-kra jellemző illata. Vizes keserű íz érzet és rákoncentrálva valóban jön a beígért fenyőgyanta is, de ha a címkén nem hívják fel rá a figyelmemet, én magamtól meg nem mondtam volna. Pedig erőteljesnek ígérik a jelenlétét. Fasz tudja, lehet, hogy én vagyok a béna. Nekem ez már túl komlós, annak ellenére, hogy imádom a keserűt, de valahogy ez itt most mindent visz. Egyébként, soha rosszabbat.

PUMPKIN ALE – sütőtökös, fűszeres felsőerjesztésű világos téli sör

Most múlt el Helloween, ez most pont időszerű. Mikor először kóstoltam ezt a sört (tombolt a nyár), dobtam tőle egy hátast, annyira ízlett. Másodjára már nem annyira, de azért még mindig nagyon jónak tartom. Az biztos, hogy hangulat és talán elhivatottság is kell hozzá. Nem volt biztos, hogy újra főzik ezt a szezonális sört, mert nem annyira jött be a népeknek. Úgy tudom, idén már jelentősen javultak az eladási mutatók. Így, mikor aztán mégis kijött, lecsaptam rá, mint temetői szatír az úritökön kéjelgő, romlottságra vágyó szűzre. Kitöltve a habzása kiváló, ami hamar összeesik, viszont tart egy szép habkoronát. Szűretlen sörökre emlékeztető, világos borostyán színe van. Illatában egyértelműen a szegfűszeg uralkodik, nem hiába erőteljes, kissé agresszív fűszer. Szubdominánsnak ott van még a sütőtök és a szerecsendió is. Összességében nekem egy fűszerezett méz illatot ad ki (talán a hozzáadott juhar szirup miatt is). Ezek után nyilván nem meglepő, hogy egy édeskés, sokak számára talán émelyítő sörrel van dolgunk. Pedig jön a végén a komló is, ha figyelmesek vagyunk. Amúgy nem egy gyenge darab, az alkohol tartalma 8%. Nyilván megosztó sör, én még mindig szeretem.

HOP HARVEST IPA – „wet-hopped” stílusú világos IPA sör

Nos, ez a MONYO nedves komlós szüreti IPA söre. Lényege, hogy frissen szüretelt, nedves (nem szárított komlóból készül), évente csak egyszer és akkor sem sok. Olvastam már róla egy-két véleményt, nem tartják rossz sörnek, de nincsenek tőle elájulva. Én igen. Jó, ez talán túlzás, de nekem állatira bejön. Harmonikus, kellemes sörnek érzem, intenzív, de nem eltúlzott komlózással és pont megfelelő (6.5%) alkoholtartalommal. Habzás tekintetében szorosan felzárkózik a fent említett első két sörhöz. Aranysárga színnel bír és intenzív IPA-kra jellemző friss komlós illattal. Ízleléskor ellentmondást nem tűrően támad a komló (én nem bánom), középen jön egy picike édes és egy leheletnyi savanykás, a lecsengése pedig intenzíven keserű. Kifejezetten üdítő, kerek íz világ. Nálam nagyon rendben van.

BEAVER FEVER – Bécsi ászok

Megmondom őszintén, fenntartásokkal kezeltem ezt a lager sört, túl nagy bizalmam nem volt hozzá. Pedig ez a ritka állatfajta Dreher Antal nevéhez köthető, mondjuk, hogy magyar vagy azzá vált. A címkéről egy tetovált lányba oltott gyöngyhajú lány néz ránk, keleties visszafogottsággal. Kitöltve, a felhabzása előírásszerű, ami viszont hamar összeesik. Illata nincs különösebb, a színe gyönyörű borostyán, amit a bécsi maláta ad neki. Nagyon kellemes, édeskés íze van, mindent tud, amit egy jó lagernek tudnia illik. Hátul jön egy picit a komló, ami feltétlenül jól áll neki.

SUMMER SYNDROME – American pale ale

A név is, akárcsak a címke vicceskedő, de azért szerencsére nem annyira, hogy elfújja egy eltévedt KGST gumimatrac kilökődő szelepének a szele. A széles vigyorú, rockabillybe oltott cet vízipipával jót sejtet, nézzük, mit nyújt a sör? Egy igazi, könnyed, frissítő pale ale, ami nekem másodjára sokkal jobban bejött, mint első ízleléskor. Tolnám ezt bármikor: strandon a csajokat oltva, elhitetvén velük, hogy én vagyok maga Josselin Beaumont vagy szimplán csak akkor, ha a közös költség tartozásomról vitázom a Nyócker talányos bugyraiban. A habzása kifogástalan, aranysárga színnel. Az illata gyümölcsösebb, mint az íze, testes, de mégis könnyed sör.

BELGIAN TRIP – belga trippel

A címkén nem Szörényi Levente arcképe látható (bár ki tudja már ebben a nagy jövés-menésben), még ha a pszichedelikus háttér az Utazás című betiltott lemez borítójára hajaz is. Egy lila nyelvet öltő, beindult kezes-lábas komló csicskul a nyelve hegyén egy belga trikolor trippel. (Értjük, hát hogy ne értenénk). Az alkoholtartalom 10%. Ez az a MONYO sör amitől (tapasztalataim szerint) ájuldozni szoktak, hogy aztán repülő sóval támasszák fel szegényeket a meglévő kortyok erejéig. Én sajnos nem gazdagítom ezt a népes tábort. Valószínűleg bennem van a hiba, egyre kevésbé szeretem ezt az agresszív belga vonalat. Sietek leszögezni, hogy egy kiváló sörről van szó, csak épp nem az én világom. Kitöltve fékezett habzású, az is hamar összeesik. Gyönyörű, áttetsző borostyán színnel bír. Gyümölcsös illat és aroma, enyhén élesztős íz. Nekem túl édes, kellemetlen alkoholos utóízzel. Mintha egy sört összeöntenék egy édes pezsgővel. Pedig ittam már hasonlót, de az jó volt. A neve Black Velvet: 2 dl Guinness, 1 dl száraz pezsgő. Jól be is kúrtam tőle pár beöntés után.

WHT IPA

Vegyünk egy nagy levegőt és fussunk neki úgy, ennek a számomra különlegesen finom sörnek. Crossover vonalon mozog, ami itt egy klasszikus amerikai IPA – belga fűszeres búzasör fúziót takar. Első blikkre Hoegaardenre emlékeztető illat csap meg. A frissítő búza ízt kiegészíti a koriander, megfejelve egy csöppnyi narancshéjjal. Aki fokozottan komló párti (akárcsak én), feltétlenül randevúzzon ezzel a szép fehéres színű söröcskével. Ha valaki a halálomat kívánná és lenne is olyan bátor, hogy ezt végig vigye, kérem, ebbe a sörbe fojtson bele, méltó búcsúzásképen.

BREWSK WILLIS – Imperial American Bown Ale

Már megint egy jópofa név, mint ami a ’90-es évekből itt maradt bratyizó étlapokról támad le, hogy aszongya „malacságok”, „marhaságok”, „kertből valók” vagy az egyik személyes „kedvencem”: a „vágódeszka ördögei”. Jó, azért ez annál tényleg jobb egy-két fokkal. New wave is, meg kraft is, meg a fasz a tudja mi még, de ez a felfegyverzett macsó nő mínusz 10 °C-ként hat rám. Ellentétben a sörrel, ami alapból egy erősre főzött barna ale, amit amerikai IPA-k mintájára komlóztak. Aranybarna színű, a habzása kifogástalan, intenzív, pörkölt malátás illattal. Gazdag, intelligens kesernyés íz világ fogad, összességében csak a bársonyosság említhető. Az egyik legjobb barna sör, amit idáig ittam. Karakteres, finom és erős.

(folyt. köv.)

Mielőtt szót ejtenénk magukról a sörökről, nézzük a megjelenést, hisz az sem elhanyagolható, sőt. Egy jó címke, igényes vagy akár humoros külső figyelemfelkeltő, ami előnyt jelent az eladásnál. A Békésszentandrási sörök egységes képet mutatnak visszafogott eleganciájukkal, pontosan megtervezett tipográfiájukkal. Mindegyik sörnek van egy domináns (címke) színe, ehhez társul egy krém és egy fekete szín, ami legfőképp a logót hivatott kihangsúlyozni. Apróságnak tűnhet, de mindenképpen meg kell említeni a címkék papír minőségét is, hisz akár csak megnézünk, akár már fel is bontunk egy sört, mindenképpen tapintunk. Nem vagyok egy papír szakértő (ahogy más sem), nekem etikett papírnak tűnik vagy valami ilyesmi, de lehet, hogy tévedek. Ami tény: kellemes tapintású, kissé bordázott matt felület, ami nem csak elegáns, de praktikus is, mert kézbe vételkor az üveg jó értelemben kissé a kezünkhöz tapad (nem csúszik). A címkék összképe harmóniát mutatna, ha nem lenne a feliratozás miatt barokkosan zsúfolt. Az első és hátsó címkék bőven ellátnak információval, ami nem baj, de ez azért mindenképpen rontja az összhatást. A cég sem újnak, sem kezdőnek nem mondható, mégis - és ez talán köszönhető az egyre élesedő hazai versenynek - mintha bizonygatná a minőséget. Amiről alább szó lesz.

OGRE

Ogre barátunk receptje alapján készült pils típusú sör. Őszinte leszek, alapból elfogult vagyok ezzel a sörrel kapcsolatban, de tényleg csak Ogre bájos személyisége miatt. A habzása kitűnő és viszonylag sokáig tart egy kis habkoronát is, a színe szép világos sör szín. Enyhén malátás illat fogad, ízében szépen egyben van a komló és a maláta, de az utóbbi győz, nem kis fölénnyel. Így megmarad sajna az a sanda gyanú, mintha a komlóval spóroltak volna. Nem szeretek párhuzamokat vonni, de mondjuk egy Svijanský Rytíř pils élményt semmiképp sem hoz. Ettől függetlenül egy kifejezetten jó ívó sörnek tartom, ami bőven hozza a kiváló ár/érték arányt. Annyira, hogy a magam részéről szorgalmaznám népsörré avatását, szemben a „mindenhol” kapható híg löttyökkel. Az alkoholtartalma 5.6%, ami szintén előnyére válik.

MEGGYES SÖR

Egyszerű címke, egyszerű név, nem kell mindig túlvariálni. A habzása kiváló, a színe pedig élénkpiros, ami egy meggyes sörnél minimum elvárható. Illatában és ízében is nagyon szépen hozza a gyümölcsöt, tényleg, mintha meggybe harapnánk. Frissítő, nagyon kellemes ital, 3.7% alkoholtartalommal.

FEKETE TRADICIONÁLIS BAKSÖR

Az első mondatom ugyanaz lehetne, mint a meggyesnél. A habzás itt is kiváló, egy tört fehér habkoronát felmutatva. Szép fekete a színe (az lenne furcsa, ha nem így lenne) és a címke is stílusosan fekete – fehér. Kortyra nekem egy stoutos íz jött be, édeskés felhanggal, ami a természetes melegedéssel csak erősödött. Azok közé tartozom, akik kifejezetten szeretik az édeskés barna söröket, de most ez nekem nem annyira jött össze, pedig szép, testes sör. A komló számomra nem szinte, hanem egyáltalán nem érezhető, a maláta annál inkább. Van egy hosszan tartó karamell malátás utóíze, ami kifejezetten jól áll neki. Viszonylag magas, 7% -os alkoholtartalma ellenére könnyű, friss sörnek érzem, amit soha nem utasítanék vissza.

MONARCHISTA - IMPERIAL PILSNER

Tökéletes habzás és végig marad egy vékony habkorona. Illata semmi, a színe pedig sötét arany. Ízleléskor, ahogy egy barátom mondaná, komló kapitány eluralta a terepet. Rögtön jön a maláta édessége is, majd a keserű marad utóízként, szépen elterülve, ahogy ez egy pilstől elvárható. Nekem amúgy, érdekes módon van egy kis stoutos utóíz élményem is, de ez legyen az én problémám. Ami feltétlenül igaz – és ezt szeretném objektíve leszögezni – kiváló sör, állati kedvező áron. Az alkoholtartalma ennek is 7%, ami sokakat óvatosságra int, én viszont mindig szerettem széllel szembe hugyozni.

MAGYAR VÁNDOR - ALE & LAGER HIBRID

Nos, nemcsak a sör, de a névadás is hibrid, ha megnézem a beszúrt angol „és” jelet. Habzás tekintetében lásd a Monarchistát. Szép aranysárga színe egy szokásos minőségi világos sör szín. Friss, komlós, icipicit IPA-s illatal bír. Kóstoláskor támad a komló ezerrel, mint harcias közös képviselő a felújítandó társasház léha, mondén melósaira. Majd, mintegy nyugvópontként (lager - hibid, ugyebár) átvesz egy malátás édeskéset, enyhén gyümölcsös felhanggal. Lecsengésében abszolút a komló dominál, nagyon kellemesen. Minden tekintetben az én világom, szerintem kihozhatnák fél literes kiszerelésben is, hisz az alkoholtartalma az Ogréével megegyező.

MÁLNÁS BÚZA

Ismét egy gyümölcsös sör, amire utal a meggyesnél már látott címke dizájn. A habzás itt is előírás szerű és marad is végig egy szolid habkorona. A színe hasonlít a meggyeshez, de az alkoholtartalma már magasabb: 4.9%. Illatában és ízében is egyértelműen nagyon szépen jön a málna, de azért a búza is. A hátsó címke azt írja, hogy az volt a cél, hogy ezzel a sörrel találjuk meg Magyarország legjobb málnás sörét. Nekem sikerült.

BLACK ROSE - DUPLABAK SÖR

Fékezett habzású a magas alkoholtartalom miatt (9%). Ami képződik, az is hamar összeesik a habtapadás is elhanyagolható, viszont végig tart egy lehelet finom habkarimát. Szép fekete színe van, ami a rávetődő fényben mutat egy kis bordót is. Intenzív, kellemesen alkoholos, malátás illatában mintha kibomlana egy kis virágillat is. Közepesen testes, erős desszert sör. Nálam nagyon rendben van. Már csak a kíváncsiság kedvéért is megnéztem a RateBeer-en, szép magas pontszámokat hoz. Nagyon nagy respekt. Ez az igazi rocker munka!

SZENT ANDRÁS KÖNNYE – ÁFONYÁS DUPLABAK

„Lehetnék áfonya, lehetnék békanyál, lehetnék célkakas, lehetnék délután” Hát, kérném szépen ismét itt van egy gyümölcsös sör, ezúttal egy erős, 9%-os duplabak. Névadás tekintetében óhatatlanul is beugrik a híres Lacrima Cristi vörösbor, ez meg egy bak sör, úgyhogy, ha a névadás tudatos volt, ahhoz őszintén gratulálok. A habzásáról ugyanaz leírható, mint a Black Rose-nál. Konyakos fekete színnel bír a drága és áfonyás illattal, természetesen. Az feketeáfonya fanyarsága szépen kiegészíti a karamell-maláta pörkölt édességét. Nekem jön egy stoutos utóíz, de hát ez csoda?

BETYÁR KIRÁLY – GYÜMÖLCSÖS FEKETE SÖR

Ami elsőre feltűnik az a „tálalás”. Sörünk ugyanis kapott egy szögletes, sarkaiban lekerekített „nyakkendőt”, amin Rúzsa Söndör felettébb szigorú sziluettje látható, lángoló hátérrel, ja és persze kalapban, meg bajusszal, Oszter Sándor ajánlásával. A fokozhatatlan fokozása… Sajnos nálam ez a hazug betyár romantika legalább olyan taszító, mint John Wayne fasisztoid western filmjei, ahol ártatlan áldozatokként szerepelnek kisstílű, kapzsi többszörös gyilkos cowboyok, akik sanyarú helyzetűknek sajna, halomra kell lőniük azokat az őslakosokat, akikhez kapcsolódóan meglehetősen ironikus módon elnevezték a Hálaadás napját. Ez ügyben a nem túl finnyás közönségnek ajánlanám a Millions of Dead Cops John Wayne was a Nazi c. számát: www.youtube.com/watch?v=ckjuux3UE7E

No, kérem, amit már ez a „gallér” is elárul: ez egy fahordós érlelésű sör. Az illata nekem alma. Az íze is. A címkén leírtakból kiderül, hogy nem ezt kéne éreznem, de nekem ez jött be első kóstoláskor és másodszorra is. Sűrű, fekete színe van, a habtartást lásd feljebb. Szép, masszív, de nekem ez a minek kategória. Valahogy nem elég izgalmas. Lemegy, jó is volt, de nem biztos, hogy utána mennék. Ízében van egy pöttyet porteres lecsengése, de nem számottevő. Összességében amúgy szép, tiszta világ, az alján azonban marad valami. Valami édes. Ami nem feltétlenül tetszik.

Az idei könyvhétre jelent meg Király Levente Óda a sörhöz című irodalmi sörolvasókönyve, ami egy, az író által összeállított antológia. A jó sör egyre nagyobb teret hódít ma Magyarországon, rácáfolva arra az elég együgyű közhelyes mondásra, miszerint magyar ember bort iszik. Egyre, másra nőnek ki a sörfőzdék is a földből, mind újabb ötletekkel versengve a fogyasztók kegyeiért. Termékeiket kézműves, illetve újabban a kraft szó használatával különböztetik meg a nagyüzemi (többnyire ihatatlan) löttyöktől. Zajlik a sörforradalom, igazán jó sört inni pedig sikk, divat lett, amiért hajlandók vagyunk kicsit többet áldozni, minőségi elvárásokat helyezve a mennyiség elé. Halkan jegyezzük meg, soha rosszabb divatot. Az antológia előszava is utal a sör mellékes, kissé mostoha szerepére, miszerint: “Ilyen sors jutott szegény sörnek: nem énekelt róla senki, nem lett vallási ceremónia része, lenézték, kiközösítették – még azt is hihetnénk, hogy nem itták.” Pedig dehogynem, csak hát ugye, a proli itala volt, viszonylag olcsó, viszont liter számra kellett inni, hogy hasson is, cserébe ellenben jóval több időt lehetett eltölteni együtt a kocsmában és pár sör után már azt sem bánta az ember, ha nem ér haza a fél nyolcas híradóra. Elég volt akkor már Szegvári Katit elérni a Stúdió nyolcvan akárhánnyal, hátha addigra már az asszony is megbékélve aludt a gyerekekkel, a kultúra pedig zavartalanul áradhatott szanaszét a lakásban.

A kötet kiállítása, nem különösebben impozáns, inkább nemesen egyszerű. A borító fekete hátteréből a nagy méretű fehér betűkből összeállított sörhabot képző cím emelkedik ki, alatta pohárban pedig a kötetben szereplő írók nevei sárgállanak, utalva tán ezzel a nedű színére is. A vászonba kötött, fűzött könyvet a Corvina Kiadó jelentette meg, nagyon korrekt áron. A bő 180 oldalas könyv elolvasható egy nap alatt, ezt már első pillantásra elárulja a szedéstükör is. Szórakoztató olvasmány, természetesen, de azért fajsúlyos szövegekkel, így, hogy stílszerűek legyünk, minőségi sörök mellé ajánlottak.

Az összeállítás keretes szerkezetűnek mondható, hisz verssel nyit (Robert Burns) és verssel zár (Petri György). Az előszó és két rövidebb vers után a Kalevalából olvashatunk ide vonatkozó idézeteket, ami mindenképpen figyelem felkeltő, hisz ha a finnek hősi eposzára gondolunk, nem valószínű, hogy kapásból a sörre asszociálunk. A könyv szereplői közt megtalálhatók természetesen a derék alkoholisták: a már említett Petri György, Hajnóczy Péter, Tar Sándor, Mészöly Mikós, Ernest Hemingway és még sokan mások. Vannak olyanok is, akik egyáltalán nem voltak nagy ivók (Jókai Mór, Örkény István) és vannak, akik szövegeiben a sör csak érintőlegesen szerepel (Victor Hugo, Móricz Zsigmond, Ady Endre, James Joyce). Így hát van egy olyan érzésünk, hogy aki akár egyszer is leírja a sör szót, az már belefér az antológiába, ami persze nem baj. Természetesen nem maradhatott ki Jaroslav Hašek egy Švejk részlettel és Bohumil Hrabal, aki olyan kézen fekvő szimbolikus ikon a sörös társadalomban, mint a heavy metalban a halálfej. Nemcsak az illendőség, de a korrektség miatt is meg kell jegyeznünk, volt már hasonló törekvés: Az élet habos oldala, Maláta sörirodalmi antológia, ezek azonban vélhetően kevesebb emberhez jutottak el, mint most ez, a nagy múltú kiadó által közre adott könyv. Míg ez utóbbiak inkább kortárs szerzők írásait közölték, illetve az irodalom mellett az ismeretterjesztés is megfért, addig Király Levente inkább klasszikusok novelláit gyúrta egybe, így, átfedés a könyvek közt tudtommal nincs. Bármilyen közhelyes legyen is, a sok nagyszerű szöveg közt üdítő élmény volt újra olvasni Thomas Mannt, aki már megint lehengerelt, könnyed, vérprofi írásmódjával és akihez a sört biztos, hogy nem kapcsolnánk, még sokadjára sem. Pedig olyan érzékletesen ír, hogy az ember szinte a szájában érzi annak a porternek az ízét, amit végül nem tudtak prezentálni. De itt van Hajnóczy Péter is, mindjárt, aki a méltatlanul mellőzött magyar írók sorát gyarapítja, pedig milyen nagyszerű volt, a maga természetes őszinteségével. Más, tehetségükben jóval gyengébb, de harsányabb tollnokok kaptak már szobrot, akár egy újra temetést is végig “élvezhettek”, addig szegény Hajnóczyról nemhogy egy sikátort nem neveztek el, de nem hiszem, hogy akár az irodalom tankönyvek is megemlítenék. Ha mégis, majd kihúzzák. De ne keseregjünk, inkább örüljünk ennek a szimpatikus jóképű, kötetnek, ami bátran ajánlott alkoholt egyáltalán nem fogyasztó olvasóknak is.

A könyv bemutatója október 6-án lesz 18 órától a Pannónia utcai Beers & Books Sörbolt és antikváriumban, amikor is Kovács Gábor Maláta és Darida Benedek beszélget Király Leventével, s talán még egy sört is bedobunk közben.

Hogy miért ez a címe? Egy szürreális találkozás leírásának szürrealista címet illik adni. Annyi biztos: idetévedt három Kissler sör, udvariasan fogadtam őket, de már megbántam. Maguk a sörök inkább dadaisták, annyira fittyet hánynak minden trendnek, minimális elvárásnak és jó ízlésnek, ami szinte már az esélytelenek nyugalmát feltételezi. Így, lehet, hogy ha versek lennének talán még tetszenének is, ezeket azonban sajnos emberi fogyasztásra készítették, az viszont nem játék. A múlt század '70-es éveit idéző hervasztó címke dizájn még megbocsátható lenne, ha a tartalom kompenzálná, de az sajnos még a külső megjelenést is alul múlja.

A Kissler cég 1993 óta létezik Dombóváron és valamit nagyon tudhatnak, ha 23 éve folyamatosan fenn tudtak maradni és sikeres piaci tevékenységet folytatnak. Lehet, hogy vannak jó, de minimum iható söreik is, ezek után kíváncsi vagyok (és még mindig nyitott). A “titkukra” viszont nem. Először azt gondoltam, hogy ezekről minek írni, de aztán beláttam, hogy kell az elrettentő példa is. Ha már ez is kézműves, nem csodálkozom, hogy bizonyos főzdék váltottak a kraftra. Van a most bemutatásra kerülő söröknek egy közös tulajdonságuk: vállalhatatlanok. Viszont mind három címkéjén szerepel a minőségi szó. Annyi fájdalom, szomorúság és szenvedés van a világon, minek ezt még tetézni? 

- Ősforrás – Minőségi világos sör (alkoholtartalom: 4.9 %)

Ez lenne a magyar Urquell? Annyi köze van hozzá, mint a Korálnak a Deep Purple-höz, mikor gyakorlatilag lenyúlták a Speed King szerkezetét és Fecó bátyó azt énekelte, hogy “Ne állj meg soha!” Kínos áthallás, de a tarisznyás, boglyas hajú ifjú legény végig tekintett a bús magyar rónán és nagyot sóhajtva azt mondta, nem baj. Sokol rádióból, gémeskút melletti csajozáshoz ez is megteszi. A címkére az vagyon írva, hogy pilseni malátával, amit még elhiszek, de a komló abszolút nem jön. A címkén ott van, de a sörben hol? Az ízérzet olyan, mintha nem is lenne benne alkohol. Édeskés, malátás íz, befér mellé egy feles. Akár több is. A habzása megfelelő, de hamar összeesik, a habtapadás (a pohár falára) viszont állati gyenge. Sápadt, világos színe van. Ez bizony rossz, nem is kicsit.

- Limeler – Különleges minőségű zöldcitrommal (sic!) ízesített sör (alkoholtartalom: 5.7 %)

Idemásolom, ami a címkén olvasható, mert tanulságos. “Készült: víz, pilseni maláta, zöldcitrom sűrítmény, csipkebogyó velő, sörélesztő, komló, gyömbér és menta felhasználásával.” Le a kalappal a cég előtt, sikerült egy reveláló sört alkotniuk. Ha létezik a sörök között pszichopata, ez garantáltan az. Vigyázz, mert minden rászánt másodpercben visszaél a jóindulatoddal! Nálam kategória első, igaz, ebben a mezőnyben nem ismerek más kvalifikációt. Kitöltéskor erősen fékezett habzású. A színe meggyőző, de ne tévesszen meg senkit, a pszichopaták is nagyon szimpatikusak elsőre a legtöbb embernek. Viszont állandóan hazudnak, amit ráadásul nagyon rosszul csinálnak, így itt is elárulja magát a citromos mosogatószer szag. Ha meg is kóstolod, akkor már gyakorlatilag megismerkedtetek. Innentől kezdve nincs kímélet. Ez egy szénsavas ecet, amit sörös üvegbe töltöttek, hogy megvezessen. Gyorsan szabadulj meg tőle és felejtsd el örökre, csak ez az egy védekezés van ellene.

 - Rigó – Minőségi félbarna sör (alkoholtartalom: 4.9 %)

Hát, a névadást nem gondolkodták túl, maradt a félbarna népies elnevezése, de ez az eszköztelenség legalább szimpatikus. Tutti-frutti, karamellás émelyítő szaga van. Jägermaisterre emlékeztető szín. Olyan jellegtelen az íze, hogy egy pohár jó hideg csapvizet többre értékelek szomjasan, attól legalább pontosan tudom, hogy mit kapok. Halmazati büntetésként viszont van még egy kávézaccos utóíze. Hát, nem is tudom… Mit lehet még erről írni? Nagyon rossz.

Mindenkinek van sötét, depressziós korszaka az életében. Aki kapott már váratlanul az élettől egy hatalmas csicska pofont, az tudja milyen hirtelen a földre kerülni. De ne depizzünk sokáig, mert mindig van kiút, ne adjuk fel! Olyan sok jó sör van a világon, barátkozzunk velük, meghálálják.

Lement a V4 Fesztivál, még a hónap elején, több-kevesebb sikerrel, most pedig pár okostojás úgy döntött, hogy a Beers & Books-ban végig kóstol egy értelmezhető repertoárt szlovák és lengyel sörökből a végén két bonus trackkel.

Igaz, a teszt komoly volt, ettől függetlenül nem adunk közre egy „szabályos” értékelést, az írás rövid feljegyzéseken alapul. Nyilván egy leírás sem adhat vissza egy személyes élményt, de azért megpróbáljuk interpretálni. A négy tettestárs, akik az akciót elkövették: Ogre, Rage, Kovács Gábor Maláta és jómagam. A magam részéről vállaltam a szervírozó moderátor szerepét, valamint elvégeztem a feljegyzéseket, így érdemben nemigen szólalok meg, ami nem is baj, ilyen mesterek mellett. Néha teljesen eltérőek a vélemények, ami megint bizonyítja mennyire különbözőek az ízlések. Természetesen az elhangzottaknak csak a kvintesszenciáját tudjuk közölni, de a lényeg benne van. A cél tehát a szórakoztatás, nem egy tudományos leírás.

Miután mindenki megitta a maga választotta bevezető sörét, előkerült az első hideg áldozat, a

Sessler Svetlý Špecial - világos sör (7% alkoholtartalommal):
Ogre: Algopyrin illata van. Nagyon rossz, túl édes. Hú, b'meg! Ennek minden baja van.
Én: Ez olyan mint a malátasör, ami régen volt, terhes anyáknak.
Kovács Gábor Maláta: Savanyú. Nincs rendesen kierjedve.
Rage: Kurva édes, túl van cefrézve. Nem ment végbe az utóerjedés. Rendhagyóan kurva jó.
Ogre: Lehet, hogy a cefrézésnél bebasztak. Ha valaki vesz egy könyvet, adj neki ebből egyet ingyen. Szerintem ezt lovaknak csinálták, búgatónak. Kincsemnek is ezt adhatták, azért nyerte a versenyeket. Hallod, írd már be az interneten a keresőbe, hogy nyihaha, pis'. Kíváncsi vagyok milyen sört ad ki.

Sessler világos búzasör (4.8% alkoholtartalommal):
Rage: Ennél ezerszer jobb búza illatok vannak. Amúgy, ízében teljesen rendben van. Ez egy ivóbúza. Na, de ennyiért?!
Ogre: Vizes, de ha meleg van és szomjas vagy, arra abszolút megfelel. Kellemesen savanykás. Szerintem a Valentinusra hasonlít.
K. G. M.: Jól iható, de üres.                                                                                               

Sessler Tmávý Špecial - barna sör (4.9% alkoholtartalommal):
Ogre: A háromból ez a legjobb.
K. G. M.: Nem finom. Van benne savanyúság.
Én: Azt te a Pardubický Porterben is érzed.
Rage: Annak olyannak is kell lennie. Ez nem rossz, de nem vagyok tőle meghalva.

Sulimar Cornelius Pszeniczny - szűretlen világos búzasör (5% alkoholtartalommal):
Rage: (beleszagol) Hmm, ebben benne van a virágillat, a mezők, a rétek, a föld, a madár csicsergés...
K. G. M.: ...a parasztlány, ahogy kúrják a kazalban. Teljesen rendben van. Ez pont annak az iskolapéldája, mikor nem akar valaki túl nagyot álmodni. Csinál egy becsületes, iható, jó sört.
Ogre: Kellemes. Teljesen jó.

Sulimar Cornelius Dunkel - barna sör (5.9% alkoholtartalommal):
Én: Hú, ez nagyon jó, de Ogrének szerintem édes lesz.  
Rage: Nem olyan édes, azért...
Ogre: Ez már átmegy bakba. Tudod mire emlékeztet? A Karamalzra. Ez is ilyen szoptatós sör. Megiszom, aztán mindjárt meg is szoptatlak titeket.
Én: Ogre bátyám, szerencsére kinőttünk már abból a korból.
K.G.M.: Itatja magát. Van egy kellemes karamell malátás utóíze.

Sulimar Cornelius Porter - barna sör (9% alkoholtartalommal):
Ogre: Jó illata van. Teljesen jó.
Rage: Tudnám inni bármikor.
K. G. M.: Tökéletes. Erre vártam egész este.

Sulimar Cornelius Cornelius - belga Ale típusú világos sör (8% alkoholtartalommal):
Rage: Ittam már jobbat, de ez teljesen rendben van. Ahhoz képest, hogy lengyel belga típusú... Le a kalappal előttük. Szépen le van főzve.
Ogre: Finom. A végén jön a komló is.
K. G. M.: Ezt vagy lehet szeretni vagy nem. Én szeretem. Az összes sörükön érezhető az átgondoltság. Nem akarják megváltani a világot, egy stabil színvonalat hoznak, ezt így kell. Ennél nem kell jobb. Ez a gondolkodás hiányzik sok hazai magyar főzdéből.

Browar Witnica Lubuskie Celtycke - világos sör (5.9% alkoholtartalommal):
Rage: Földet érzek.
Én: Kávé?
Rage: Igen, de várj! Ez már lefőzött kávé. Ez zacc. Meg fakéreg.
Ogre: Erjeszteni kellett volna még. Túl édes. Vannak benne jó ízek, de túl édes.
K. G. M.: Idefigyelj! 20 évvel ezelőtt engem ki lehetett volna üldözni a világból egy ilyennel, de most bejön. Kurva jó!

Browar Witnica Lubuskie Pszeniczne - világos búzasör (5% alkoholtartalommal):
Rage: Most ez nem jött át. Se test, se hab, semmi. Sajt illata van.
K. G. M.: El van kúrva. Ez olyan, mint amiket olcsón lehet kapni nagyobb áruházakban. Altenburger, Tökömburger, Irgumburger... Ez búza? Ez egy szar lager.
Ogre: Ez tévút. Zsákutca. Palackozott hanzli. Mint mikor összeöntik a maradék söröket, nem?

Browar Witnica Lubuskie IPA - világos búzasör (5.6% alkoholtartalommal):                                             Mindenki szerint nagyon jó az illata.                                                                                                                                Rage: Benne van a föld. Jó keserű. Nagyon finom.
Ogre: Erre vártam. Ez az én világom.
Én: Az enyém is. A V4-en ittam egyet, ott nem dobtam el tőle magam. Most sokkal jobban ízlik.
K. G. M.: Ez nagyon rendben van!

Browar Witnica Lubuskie Porter - barna sör (8.5% alkoholtartalommal):
Én már kóstoltam, nekem ez édes volt, azt hittem Ogrénak is az lesz, de tévedtem.
Ogre: Édes közepe van, de jó. A vége is jó.
Rage: Igen, de nem áll bele a földbe, nagyon szépen végig viszi.
K. G. M.: Nagyon jó sör. Ilyen az igazi baltic porter.
Én: Érdekes, a múltkor nem ízlett, most jónak találom. Most se megyek tőle a falnak, de jó. Tényleg jó.

Jagiełło Magnus barna sör - (6% alkoholtartalommal):
Mindenki, szinte teljesen egyszerre: Ez szar! Egy-két korty után összeöntjük egy pohárba és a lefolyóban végzi.

A következő sör vakrepülés volt. Kitöltöttem, de nem árultam el nekik, hogy mit isznak, így kellett véleményezniük.
Rage: Barackos illata van.
K. G. M.: Rumos ízű. Rumaroma, bazmeg!
Ogre: Marcipános.  
Rage: Tolakodóan sok benne az alkohol. Nincs végig erjesztve. A végén csak az alkoholt érzed, de ettől függetlenül ízlik.
K. G. M.: Mondd már meg, józanul mikor innék én ilyet?
Ogre: Nekem ez marcipános. De nem igazi marcipán, hanem valami pótlék.
Én: Perszipán. Annyit elárulok, hogy szezonális sör.
Ogre: Semmi köze a saison-ökhöz. Kalmopyrines keserű a vége. Rosszul keserű. Zsibbad tőle a szám. Mi ez? Hedon Kameleon - belga típusú világos szezon sör (8.5% alkoholtartalommal).

Az utolsó sört nem szándékoztam bele rakni a repertoárba, de olyan jól álltunk, hogy kajánul felvetettem a kóstolást. Kétszer is rákérdeztem, hogy bevállalják-e. Bevállalták.

Browar Witnica Lubuskie Zielone - zöld sör (4.2% alkoholtartalommal):
Ogre: Húha! Ebben van 46 darab E betű.
Rage: Van baj!
Én: Tudom, hogy megvettek érte, de én ebben perverz vagyok. Nekem ízlik. Pedig szar. Nem is kicsit.
K. G. M.: Megmaradt a sörfőzésből valami és összeöntötték. Most már tényleg igyunk egy normális sört! (Viharos, hosszan tartó taps).