Nincs mindig kedvünk az előjátékhoz, ez így rendben is lenne, de most férjen bele, mert néha egyszerűen kihagyhatatlan.
Most zajlott az olimpia, aminek van öt karikája, nekünk meg van öt 0.33 literes csodaszép teli üvegünk. A dizájn ugyanis lenyűgöző. Jó, jó, engem rögtön le lehet dönteni ezzel a metál címkés színvilággal, de nyilván sokan vannak, akik a pasztell színek nagy kedvelői. Grafikailag az Uluru és a Double Check (főleg ez) tetszik a legkevésbé, bár, ez utóbbinál a lila - ezüst szimbiózis azért nagyon ott van.
Mielőtt keresztre feszítenénk a söröket, egy valamit mindenképpen érdemes megjegyezni, mert ez az összes HopTop lére igaz: bátran tölthető. Szeretem, mikor egy sör kitöltése nem tart 2 percig, mert túlhabzik. A másik véglet, mikor töltheted behunyt szemmel is, mert a habot dísztáviratként adták fel, de a postást sajnos elkapta pár jehovista az utcasarkon és teljesen tanácstalan, mert megtérni is jó lenne, meg megdönteni a Manyikát a 85. II./15-ben és hol vannak még akkor a küldemények! Az alább tárgyalt összes sörnél kiegyensúlyozott a felhabzás és a habtartás is. Ne becsüljük alá, ez komoly fegyvertény!
Uluru - Ausztrál búza (alkoholtartalom: 4.5%):
Ez aztán egy igazán rafinált sör. A címke leírás egyedi búzasört ígér. Elhihetjük, igaz. Nyomorult életem egyik legjobb búzasöre. Kitöltéskor már messziről illat orgia fogad. A színe áttetsző aranysárga. Az íze elsőre icipicit savanykás, ami rögtön átvált finom keserűbe. Hogy is szokták ezt mondani, kissé nagyképűen? Bársonyos ízvilág? Aha. Az. Van azonban egy komoly hibája: hamar elfogy. Ilyenkor az ember kikiabál az asszonynak hanyatló, késő romantikus stílusban, hogy hozzá' má' még egyet b'meg! Aztán rájön, hogy se asszony, se sör nincs a háznál. Így már csak két lehetősége marad: vagy felvágja az ereit hosszában vagy vesz egyet repjegyet Ausztráliába, hogy valagba rúgassa magát egy kenguruval.
Sunset - East Coast IPA (alkoholtartalom: 5.7%):
A címke nagyon ott van a metál tégla vörös háttérrel, bár az alvégről diszkréten integető nyújorki szabadságszobor, mintha épp megtendereztetné a zsepijét, hogy ki moshatja ki. Kitöltéskor nincs különösebb intenzív illat, de ez nem baj. A színe gyönyörű arany barna, az íze pedig jó (mindkét értelemben) keserű, pöttyet édeskés felhanggal. Őszintén megmondom, nem annyira az én világom, de kell ilyen (nagyon is), mert izgalmas, finom sör.
Green Zone - Amerikai IPA (alkoholtartalom: 6.4%):
Jó estét kívánunk, ipával szabad-e bejönnünk? No, akkor időzzünk el egy keveset a címkénél. Akinek ez az ezüst - szürkészöld párosítás nem jön be, az tegye fel a kezét! Ha már a képen látható iránytű sem fogja meg, sajnálom. Kár, hogy a felragasztásnál itt találtam a legtöbb problémát. Felpúposodó, gyűrött címkék, ejnye! Egy ilyen profi munkánál legyen már a tálalás is profi. A sör kitöltésekor intenzív, IPA-kra jellemző illat fogad. A színe világos aranybarna. Az íze kellemesen kesernyés, frissítő, citrusos aromával. Komoly, testes sör. Megmondom az őszintét, elsőre engem nem győzött meg annyira. Aztán, minél jobban elmerültem benne (de szép lenne!), annál inkább rájöttem, ez az én söröm. Nem mellesleg olyan kellemes szájízt csinál, hogy még a szemben lakó 86 éves Kunigunda nénit is bátran lesmárolnám. Felbüfizni is király.
Double Check - Imperial IPA (alkoholtartalom: 8%):
Lehet másnak térkép e táj, nekem gyerekkorom messze ringó ipája. Karakteres sör, kiegyensúlyozott, vöröses barna színnel. Elsőre kissé édeskés, az utóíze viszont erősen keserű. Ezt erényként említem. Nagyon komoly, kifejezetten fajsúlyos buborék, de sajnos nem az én világom. Ez azonban szubjektív, ne tévesszen meg senkit, kurva jó. A címke óvatosságra int a magas alkoholtartalom miatt. Óvatosan azzal a (folyékony) baltával, Jenő!
Midnight Express - Foreign Extra Stout (alkoholtartalom: 6%):
Alan Parker azonos című mesterműve ugrik be először, amire a címke még rá is erősít mély tónusú, hűvös eleganciájával. A leírás azonban egy szabad világba hív, amit ez a sör predesztinál. Stout elbírálásban nem vagyok túl erős. Általában szeretem őket, de ritkán van hangulatom hozzájuk. Ez, engem a leírtaknak megfelelő, krémes jellegével győzött meg. Mivel nem vagyok egy stout szakértő (valószínűleg nem is leszek), ezt egy felső kategóriás, kiegyensúlyozott sörnek érzem.
Konklúzióként - akárhogy is van. Bejöhet jobban ez vagy az, lehetnek ízlésbeli eltérések, egy biztos és ez objektív: ezek mind felső kategóriás, masszív sörök. Gondolom, mindenki érzett már legalább egyszer az életében stabil pontot. Amikor tudta, hogy nagyot nem csalódhat... Ilyen ez. A jövőben az Uluru címkéje közhelyességét és a Double Check bénaságát kerülném. Ha már baszott jó a termék, legyen baszott jó a címke is. Megéri.
A végére pedig jöjjön a slussz poén. Leadtam a cégnek a megrendelésemet. Tudták, hogy kifejezetten jó véleménnyel vagyok a söreikről, hisz a Krafton már végig kóstoltam mind, saját költségemre. Mégis, mindezek ellenére kaptam ingyen kóstolót, mind az 5 palackból. Na, ez milyen már? Minden esetre tanulható...
