Reczer Gábor elindult kollab söreivel, amiből ígérete szerint havonta jelentkezik mind újabbakkal. Ezer liter tényleg nem nagy mennyiség, ennyi hamar elmegy, az eladással nincs nagy kockázat. Ilyen mennyiséghez viszont tényleg ütőset kell alkotni. A bemutatót megelőzte egy játékos titkolózás a Faszbukon, ami nem lőtt túl a célon és nem sugallta azt a "most lefőztük az istenfaszát". A beharangozóban az volt, hogy egy olyan sör jön, ami egyáltalán nincs itthon és ez így is lett. A Vaskakasnak van egy Münchausen nevű barna bajor jellegű búzája, ami egy tök jó kis sör, de az tényleg nem fekete. Ez viszont az, ami - a már jól bevett magyar szokás szerint - egy angolba öntött szóvicc alapján kapta a nevét. Így állt elénk teljes felkészültségében a Dark Wheater, ami sör kedvelő Star Wars rajongóknak is ajánlott. Amikor fény(kard) derült a titokra, picit csalódott voltam és nem kevésbé szkeptikus. A T30 meggyőzött, pont ilyenkor szoktam nagyon kritikus lenni (más területen is). Állati kellemes csalódás ért és ezt őszintén mondom, mert nem is tudom eléggé érzékeltetni azt a meglepetést, amit az első korty okozott. A címkén feltüntetett fogyasztási hőmérsékletet érdemes megszívlelni, már csak azért is, mert így hozza ki a legjobb formáját. Harmonikus, selymes, nagyon szép sör. A búzás, kenyeres íz mellett remekül érvényesül a csokis, kissé banános, picit szegfűszeges ízvilág.

Gábornak jól áll a sötét oldal, ezt most már biztosan elmondhatjuk róla. Kíváncsi leszek, hogy állja meg a helyét a jedik közt, de gyanítom, hogy a legnagyobbak közé kerül hamar, ha nem az, már most is. Viszont, ha legközelebb Máté barátjával szeretnének meginni megint egy fekete búzát a nagy magyar éjszakában, kénytelenek lesznek belátni, hogy a sötét oldalt elnyelte egy fekete lyuk.