Hogy miért ez a címe? Egy szürreális találkozás leírásának szürrealista címet illik adni. Annyi biztos: idetévedt három Kissler sör, udvariasan fogadtam őket, de már megbántam. Maguk a sörök inkább dadaisták, annyira fittyet hánynak minden trendnek, minimális elvárásnak és jó ízlésnek, ami szinte már az esélytelenek nyugalmát feltételezi. Így, lehet, hogy ha versek lennének talán még tetszenének is, ezeket azonban sajnos emberi fogyasztásra készítették, az viszont nem játék. A múlt század '70-es éveit idéző hervasztó címke dizájn még megbocsátható lenne, ha a tartalom kompenzálná, de az sajnos még a külső megjelenést is alul múlja.
A Kissler cég 1993 óta létezik Dombóváron és valamit nagyon tudhatnak, ha 23 éve folyamatosan fenn tudtak maradni és sikeres piaci tevékenységet folytatnak. Lehet, hogy vannak jó, de minimum iható söreik is, ezek után kíváncsi vagyok (és még mindig nyitott). A “titkukra” viszont nem. Először azt gondoltam, hogy ezekről minek írni, de aztán beláttam, hogy kell az elrettentő példa is. Ha már ez is kézműves, nem csodálkozom, hogy bizonyos főzdék váltottak a kraftra. Van a most bemutatásra kerülő söröknek egy közös tulajdonságuk: vállalhatatlanok. Viszont mind három címkéjén szerepel a minőségi szó. Annyi fájdalom, szomorúság és szenvedés van a világon, minek ezt még tetézni?
- Ősforrás – Minőségi világos sör (alkoholtartalom: 4.9 %)
Ez lenne a magyar Urquell? Annyi köze van hozzá, mint a Korálnak a Deep Purple-höz, mikor gyakorlatilag lenyúlták a Speed King szerkezetét és Fecó bátyó azt énekelte, hogy “Ne állj meg soha!” Kínos áthallás, de a tarisznyás, boglyas hajú ifjú legény végig tekintett a bús magyar rónán és nagyot sóhajtva azt mondta, nem baj. Sokol rádióból, gémeskút melletti csajozáshoz ez is megteszi. A címkére az vagyon írva, hogy pilseni malátával, amit még elhiszek, de a komló abszolút nem jön. A címkén ott van, de a sörben hol? Az ízérzet olyan, mintha nem is lenne benne alkohol. Édeskés, malátás íz, befér mellé egy feles. Akár több is. A habzása megfelelő, de hamar összeesik, a habtapadás (a pohár falára) viszont állati gyenge. Sápadt, világos színe van. Ez bizony rossz, nem is kicsit.
- Limeler – Különleges minőségű zöldcitrommal (sic!) ízesített sör (alkoholtartalom: 5.7 %)
Idemásolom, ami a címkén olvasható, mert tanulságos. “Készült: víz, pilseni maláta, zöldcitrom sűrítmény, csipkebogyó velő, sörélesztő, komló, gyömbér és menta felhasználásával.” Le a kalappal a cég előtt, sikerült egy reveláló sört alkotniuk. Ha létezik a sörök között pszichopata, ez garantáltan az. Vigyázz, mert minden rászánt másodpercben visszaél a jóindulatoddal! Nálam kategória első, igaz, ebben a mezőnyben nem ismerek más kvalifikációt. Kitöltéskor erősen fékezett habzású. A színe meggyőző, de ne tévesszen meg senkit, a pszichopaták is nagyon szimpatikusak elsőre a legtöbb embernek. Viszont állandóan hazudnak, amit ráadásul nagyon rosszul csinálnak, így itt is elárulja magát a citromos mosogatószer szag. Ha meg is kóstolod, akkor már gyakorlatilag megismerkedtetek. Innentől kezdve nincs kímélet. Ez egy szénsavas ecet, amit sörös üvegbe töltöttek, hogy megvezessen. Gyorsan szabadulj meg tőle és felejtsd el örökre, csak ez az egy védekezés van ellene.
- Rigó – Minőségi félbarna sör (alkoholtartalom: 4.9 %)
Hát, a névadást nem gondolkodták túl, maradt a félbarna népies elnevezése, de ez az eszköztelenség legalább szimpatikus. Tutti-frutti, karamellás émelyítő szaga van. Jägermaisterre emlékeztető szín. Olyan jellegtelen az íze, hogy egy pohár jó hideg csapvizet többre értékelek szomjasan, attól legalább pontosan tudom, hogy mit kapok. Halmazati büntetésként viszont van még egy kávézaccos utóíze. Hát, nem is tudom… Mit lehet még erről írni? Nagyon rossz.
Mindenkinek van sötét, depressziós korszaka az életében. Aki kapott már váratlanul az élettől egy hatalmas csicska pofont, az tudja milyen hirtelen a földre kerülni. De ne depizzünk sokáig, mert mindig van kiút, ne adjuk fel! Olyan sok jó sör van a világon, barátkozzunk velük, meghálálják.
