Hugyecz Tamás a magyar sörforradalom egyik emblematikus alakja, Gólem ale söreivel. A zászlós hajó, gondolom, a Sötét bunkó volt, ami már a címével is eladta magát. Aki ajándékba veszi, az vagy nagyon rácuppan vagy elhatárolódik tőle. Én az előző voltam évekkel ezelőtt, amikor egy haveromnak vettem csak úgy, hülyeségből. Akkor még fingom nem volt, mi az az IPA, de miután meglevegőztettük a palackot, mind ketten megállapítottuk, hogy ez kurva jó. Később nekem aztán jött a többi: Mandarella, Enigma, Repeta, Hopochonder és most a #100 Hops.

Ejtsünk pár szót a megjelenésről is. A címkék minimalizmusa, az írógépek ismert betűtípusa, az egyszerű változó színű háttérszín pedig mind egy irányba mutat. A műnyomó papíron látható kis pálcikarajz szerű Gólem meg úgy megfejeli az egész termék megjelenést, mintha egy viccel szembesülnénk.

Most pedig jöjjön a #100 Hops, hisz ez, a mostani dolgozatunk tárgya. Tudom, hogy létezett egy Mr. 60 Hops, de ezt sajnos nem volt alkalmam megkóstolni. Talán nem is baj, mert ez most mindenért kárpótolt. Olvastam a neten pár kritikát, megjegyzést, hozzászólást és komolyan mondom, nem értem. A fanyalgások, mintha tényleg a végtelenben kulminálnának, miszerint ki tud megkülönböztetni 100 féle komlót. Most ez komoly? Nem értem, minek ezen egyáltalán gondolkozni? Az már régen rossz, ha egy szakma a saját szakmájának csinál produktumot. Nézzünk életszerű példákat a mezei fogyasztó részéről. Ha egy gulyáslevest veszünk, a fűszerezés általában a következő: só, bors, piros paprika, köménymag. Én ennél sokkal több fűszert teszek bele és a végén, az utolsó 5 percben (ezt egy mester szakácstól tanultam) egy birsalmát, de birskörte is megfelel. Na, most kérdezem én, tisztelettel, ki az, aki konkrétan megmondja, ha nem látta, hogy mit tettem bele a végén? Ezen kívül teszek bele mentát és ánizst is, de csak egy keveset, épp csak annyit, hogy egy picit megbolondítsa, de ne ütközzön ki. Ebből lesz az íz kavalkád és - ezt most nem saját önfényezésemre írom - hanem a 100 komlós védelmében. Megjegyzem, a gulyásom eddig még mindig óriási sikert aratott, talán nem véletlenül. Máshonnan közelítve, azt is nehezen tudom elképzelni, hogy egy átlag zenehallgató a Brandenburgi Koncertet úgy hallgatja, hogy ó, itt a 1. tétel után F dúrból átmentünk G dúrba, ah! Nem rugózok ezen már többet, csak még annyit, hogy léteznek olyan irodalomelméleti munkák (József Attilával kapcsolatban is jelent meg ilyen), amik matematikai, mértani szempontból boncolják, cincálják szét a verseket, kiölve belőlük a titkot és a meglepetést. Természetesen ezek a könyvek (bár volt divatjuk) olvashatatlanok és eladhatatlanok ma már. És ez így van jól. (Talán még emlékszünk a Holt költők társaságára, ami kifejezetten csak pedagógiai szempontból volt jó film). Az alkotónak, jelen esetben a sörfőzőnek tisztában kell lennie a technikával, de ez a fogyasztót nem kell, hogy érdekelje. Az emberek általában elájulnak a virtuozitástól, ahogy a bűvész trükköktől is és azt gondolják, hogy ezek az emberek zsenik, pedig csak gyakorlás kérdése az egész. A zsenialitás ott rejlik, ahol a technika nem tudja legyőzni a gondolat eredetiségét. J. S. Bach, Hajnóczy Péter, René Magritte, Fritz Lang, Jaco Pastorius, csak pár példa. Hogy 100 komlóval lefőzni egy sört zsenialitás-e, azt önmagában én sem gondolnám. Hogy ezt a sört zseniálisnak találom-e? Igen. Hogy miért? Mert magasról szarok a 100 komlóra, a 10 féle malátára és a 10-es alkoholfokra. Egész egyszerűen csak ízlik, de nagyon. Egy emberrel találkoztam eddig, aki egész egyszerűen csak annyit mondott, hogy neki nem ízlik. Ez jó. Ez tiszta beszéd, mert ő legalább nem a 100 komló megkülönböztetésén rugózott. Lehet ez persze marketingfogás is vagy egy nagy dobás az IPA versenyben, tök mindegy, a végeredmény a lényeg. Itt van valami, ami magyar, világszínvonal, nem értem, miért nem becsüljük meg (még eléggé). Ha rajtam múlna (és úgy akarnám szórni az adófizetők pénzét, ahogy soha nem tenném), akkor Soros plakátok helyett 100 komlós plakátokkal árasztanám el az országot. Az legalább érne valamit. Konkludálva, tehát, ha ez az illat és íz orgia nem jön be, akkor hagyjuk, de boncolgatással nem érünk el semmit. A poén az égészben, hogy a titok "fel van fedve". Mind a 100 komló neve szerepel a címkén, tudjuk, hogy 10 féle maláta van benne, de mégsem ez a lényeg. Az összhangot a harmónia adja, a harmóniát pedig az érzelem és a szakértelem, no meg a gyakorlat. Lássuk, mit tud:

Kitöltéskor remek habzás, ami hamar összeesik. Opálos aranysárga szín. Lehengerlő aroma komló illat kavalkád. Leginkább mandarin, lime, szőlő, ananász, mangó, barack érezhető. Kortyban trópusi gyümölcsös, szőlős, narancsos, grapefruitos, ananászos, banános íz jön a komlóval együtt, karamelles felhanggal. Karakteres, határozott keserű véggel, a háttérben nagyon szépen "alattomosan" dolgozik a maláta. A magas alkoholszint szerencsére nem kiütköző.