A szakközépiskolában egy csúcsragadozó nyugodtságával ültem az irodalomórákon. Dolgozatírás közben még azt is megengedtem magamnak, hogy Sex-Pistols-t hallgassak a walkman-emből. A tanárnőm körbejárta az osztályt, s mikor elért hozzám, azt kérdezte, hogy belehallgathat-e. Odaadtam a fülest, azt mondta, ez nagyon jó zene és továbbment. A dolgozatom ötös lett, de azt Örkényből írtam. Volt viszont előtte (talán egy évvel) egy emlékezetes lebőgésem. Vörösmartyt vettük, én meg pont szartam a romantikára. Felszólított felelni, azt hittem, ez valami tévedés. Kiderült, hogy csak azért hívott fel, mert nem volt elég jegyem. Fingom nem volt az egészről, felálltam és úgy kezdtem a feleletet, hogy Vörösmarty Vitéz Mihály. Itt rövidre is zárta, azt mondta, ülj le, egyes. Hiába kapálództam, hogy nyelvbotlás volt, azt mondta, ilyen nincs. Akkor nagyon mérges voltam, bár éreztem, hogy igaza van. Évekkel később (nem ezért) elolvastam a teljes Vörösmarty életművet 8 kötetben Méhner Vilmos kiadásában. Hogy ez hogy jön ide? Nos, csak úgy, hogy régen írtam már a HopTop sörökről. Le kell zárnom az évet és nincs jegyük. Idáig kiválóan teljesítettek, de mit műveltek a tavalyi vizit óta?
Hát, például a Black Knight sörüket, ami egy English bitter és amióta megkóstoltam (annak ellenére, hogy megátalkodott IPA gyík vagyok) az egyik nagy kedvencem. A névadás a Gyalog galopp filmbeli Fekete lovagra utal, akinek a kompromisszum képessége egy döntetlenig terjedt négy lekaszabolt végtag után. A címke dizájn egyszerre visszafogott (rozsdabarna háttér) és figyelemfelkeltő (ezüst-vörös kombináció), ami akár zsigerből jött, akár tudatos, rendkívül profi megjelenést ad ki. A négy levágott végtag pirossal jelölése dob a címke szín egyensúlyán, ami visszafogott eleganciát eredményez. Jelzem, elcsúszhatott volna ez egy Sam Peckinpah-s, Tarantino-s öncélú vérzuhatagba is, de szerencsére nem ez történt. Az English bitter pedig a mai IPA-khoz terelt steampunk (leánykori nevén diesel punk) sörivónak egyáltalán nem keserű. A kategória megnevezéséig egészen a középkorig kell visszamennünk. Európában az a mondás tartja, hogy Anglia, nem egy másik ország, ha nem egy másik bolygó. Miért is lenne ez másképp, szigetállamról lévén szó? Ugyanígy volt ez régen is, hisz szerte Európában már a XIII. századtól kezdve használták a komlót sör „fűszerként”. Angliában azonban 1524-ig nem volt szabad(!) komlót használni a sörfőzéshez. (A sors fintora, hogy a keserű IPA, amit ráadásul a múlt század '70-es éveiben hívtak vissza Amerikában, egy tradicionális angol ale). Jöjjön a sör, maga. Fékezett habzás, opálos borostyán szín. Karamelles, kekszes, kissé fűszeres illat. Malátás, fűszeres, karamelles íz, minimális komló érzet, közepesen testes sör.
Hogy egy American pale ale-nek miért Ivory a neve, azt csak a felsőbb hatalmak tudnák megmondani. Van hozzájuk elérhetőségem, de nem érdekel. Esterházy Péter egyszer azt mondta (egy barátomnak), hogy nem kell mindent elolvasni. Egyetértek, tovább fejlesztve azzal, hogy nem kell mindent érteni. A címke dizájn itt is elismerést érdemel. Az ezüst elefánt citromsárga agyarait szépen ellenpontozza a Rolls Royce-os barna háttér, ahonnan egy szavannai fa vonzáskörzetéből madarak reppennek ki a mustár sárga címkére. Aprólékos kidolgozás, ízléses címke, de milyen a sör? A habzás megfelelő. Opálos aranysárga szín. Gyümölcsös, barackos illat. Déligyümölcsös, barackos íz, háttérben a komló keserűjével. Közepesen testes sör. Az APA-k nekem általában „üresek” és ezt most az Ivory sem tudta megugrani, bár egy nagyon szerethető sörnek tartom. Olyannyira, hogy ha Vörösmartyt meghívhatnám, feltétlenül ezzel nyitnék. Annak ellenére, hogy borivó volt és hatalmas alkesz. Közben elmesélném neki, hogy az irodalomtanárom milyen jó pedagógus volt és elnézést kérnék tőle, hogy „levitézeztem” . Ő meg bólintana, s csak annyit kérdezne, mikor jön a Fekete lovag?
