Reczer Gábor ígéretéhez méltón kijött legújabb Kollabors névre keresztelt sörével, melyet Utassy Rolanddal és Rage-dzsel követett el, kinek polgári nevét már a TEK is kutatja. Itt a tavasz (...), gondolták és lefőztek egy saisont. A tavasz elmaradt, a sörbemutató viszont nem, azon az estén a Polyhistor pub-ban ülte torát a hedonizmussal enyhén fűszerezett kíváncsiság. A mérsékelt érdeklődés mellett nagyon sok rózsaborsot lehetett találni poharakban a pultnál, amit mindenki maga adagolhatott, kóstolhatott nyakló nélkül, kinek-kinek vérmérséklete szerint. A saison egy jó választás, az évszaknak megfelelő, és ha még gazda-tüntetés is lett volna, simán el tudtam volna képzelni egy traktor lámpa mellett. A típus (amit hívnak farmhouse ale-nek is) amúgy egy kifejezetten frissítő sörnek készült a vallon dél-belga mezőgazdasági munkásoknak, viszonylag alacsony alkohol tartalommal. Főztek egy erősebb változatot is az esti kocsmázásra, aztán a múlt század '50-es éveitől már kezdett a paletta kiszélesedni. A saison élesztő és a hozzáadott megfelelő maláta és komló már eleve ad egy markáns fűszeres ízérzetet, ami leginkább szegfűszeg jellegű, de ha a fenolok jelen vannak, akkor az íz érzet inkább borsos. A típus – főként, mióta amerikai sörbubusok is beszálltak a gyártásába – a változatos fűszerezéstől kezdve az egészen világostól a sötét színárnyalatokon keresztül a különböző alkohol tartalmakig terjed. Gyümölcsös ízérzetben megjelenhet az alma, körte, barack, illetve a citrus félék is. A savanykásság teljesen elfogadott, olyannyira, hogy a keserűségnél simán lehet dominánsabb. Reczer Gábor és két tettestársa a saison széles palettáján az arany középutat választotta 6.2-es alkoholtartalmával, ám Roli és Rage hathatós közbenjárására kapott egy kulturált adag rózsaborsot. A végeredmény kielégítő, és ami velem (talán) még nem fordult elő, a palackos változat jobban ízlett, mint a csapolt. Ennek számos oka lehet, kezdve a sörbemutató estjének csillag állásaitól az előző inkarnációimig, amikor is talán egy vallon arató voltam (remélhetőleg gyakran látogatva bizonyos szénakazlakat). Akárhogy is, a magam részéről a következőket állapítottam meg.

Megfelelő habzás, viszonylag hamar összeesik, opálos szalmasárga szín. Enyhén sajtos élesztő- és némi maláta illat. Picit élesztős, banános, citrusos íz, miközben a komló is érezteti a jelenlétét, enyhe fanyar lecsengéssel. A bors utóízében jön leginkább (bár a korty közepén is érezni) nagyon szolidan, de azért kellő határozottsággal. Kiegyensúlyozott, jóleső sör.